dátum: 60.05.08.       címzett:       fájl: c-fajlok/c00010-1.htm             C.00010-11

60. V. 8. Ballagás után egy nappal                                    

A hetekben elhatároztam, hogy nem* fogok fölöslegesen magamról mesélni. (* igen nagy arányban sikerült elérnem 64.1.) Ha kérdeznek, nem fogok beszélni egyéni meglátásaimról, érzéseimről, számomra érdekes történésekről. Így egy adag föltörni és kielégülni kívánkozó érzés bennem ragad, s kedvemet lehangolja, jobban érzem így, hogy egyedül vagyok sokszor. Viszont így soha nem érhet olyan pofon, mint ahogy észrevettem a múltban esetleg, hogy szavaim nem érdeklik teljes mértékben a hallgatót. Ez hiúsági kérdés talán. De érzékenyebb is vagyok annál, semhogy ezt a helyzetet könnyen elviseljem. És sokszor hallottam, olvastam tetteikről stb. beszélő emberekről, akik saját szavuktól megrészegednek, a saját gyönyörűségükre szolgál meséjük, nem a hallgatókéra. Az emberi közösségbe nekem úgyis nehéz lesz beleilleszkednem súrlódásmentesen, evvel félig-meddig számolok is. És mennyivel szimpatikusabb jelenség pl. a Fiú, aki magáról nem ejt szót, csak ha kérdezem tőle. És mindig jóérzéssel távozom tőle. Miért? Mert gondolataimat, érzeteimet megosztottam vele. Magamról!

Ez talán modorosság, különcködés. És tényleg őszinte, belőlem kikívánkozó dolgokat fojtok el így magamban.

III. Talán tényleg született fatalista és pesszimista vagyok: Ma nagyon jó délelőttöm volt. Nagy élmény volt számomra, hogy az ifj. I. korcsoport nyolcast hosszú távú versenyen kormányozhattam, és után az én szeretett Horányomban mehettem két öblöt, miután két hónapja nem eveztem betegségem miatt. Viszont a mai estém nagyon rossz volt, Mami régi bajokkal jött elő, melyek állandóan fennállnak, és felgyűltek most benne- (nem tud megfelelően ruházni minket- nem bírja a takarítónőt fizetni, állás után kellene nézni). Az ő elkeseredettsége rám is rám ragadt, ideges-fáradtsága ugyancsak. Igen lekókadtam. Ráadásul megismerkedtem egy pokolian kívánatos evezőskislánnyal (aki állítólag igen nagy kurva-) s most vele szeretnék megismerkedni. (nem a fenti tulajdonsága miatt.) Ez is új gond. Szóval rossz volt az este az igen szép délelőtt után. Rögtön levontam a régi következtetést, persze csak egy irányba: hullámhegy után völgy következik, s hogy azután mi, azt csak a Jóisten tudja.

Általában most a nő utáni vágy oly erős bennem, hogy labdában is mellet látok, s olykor törni-zúzni szeretnék. S miközben elmerengve ülök a fotelben, bennem őrjöngve dobálja magát valami. (Hát ne ülj fotelben! 60.IX.4)

IV. Pokolian egoista vagyok. Mami bajai jogosak, tehát megértőnek, együtt érzőnek kell lenni, s nem a saját szemszögemből nézni a dolgokat, ti. hogy nekem kellemetlen ezeket hallgatni.!!!
Most megint magányérzetemben elfecsegtem magamról jó pár oldalt magamnak, s még fogok is azt hiszem egypárszor az életemben. Úgy látszik mégsem fogom tudni megállni a fecsegést, ha lesz, aki figyelemmel hallgat.
Ma du. Sorell és fiát olvastam. Kissé viszolygok tőle. Nem szeretem szentimentális pillanatokat általánosító mondatait. Amikor ő az élet szintje fölé emelkedik, és lefelé néz...! És nem szeretem, ha az ember szentimentális hangulatait kihasználják. Emellett pedig túl sok a megmagyarázatlan, teljesen szubjektivitáson alapuló rész, olykor cselekedet a könyvben. Természetesen szívesen beleveszem számításomba, hogy mint Bébá oly okosan hangsúlyozta, a regény mindig különlegeset, a szokatlanul furcsa szituációt meséli el, mert ha az általános mindennapi életet írná, senkit nem érdekelne. De ez a Sorell még így sem egészen értékelhető pasas. Szép-szép, hogy annyi szenvedést vállal az első kötet végéig a fiáért, de mindezt tényleg csak a gyerekért teszi? Mami szokványos magyarázata jut eszembe. Nemcsak gond, baj egy gyereket fölnevelni, de ugyanannyi öröm és megelégedettség is. Holott neki nem volt könnyebb sora Sorellnál. Tehát a pasas nyilván örömét lelte a harcban, ha ezt csinálta és vállalta, és pl. nem lett öngyilkos ott az első fogadóban.