dátum: 61.11.19.       címzett:       fájl: c-fajlok/c00020-1p.htm             C.00020a-b

október elején otthagytam a Fő-utcai képzőművészkört, s hetente 3x2 órát elmentem judózni. nem voltam ügyetlenebb, mint a többi, csak gyengébb. másfél hónap alatt sok fiú lemorzsolódott, így az edző többet foglalkozott velünk, én meg amúgy is két- háromszorosát voltam szőnyegen, és gyakoroltam a dobásokat, mint a többiek - így hát elég jól haladtam.
hogy silányabb testi készültségemet behozzam, október elején elkezdtem itthon reggelente tornázni. A judo és a torna eleinte annyira megerőltető volt, hogy álló hétig égett minden izmom, s könyvet csak két kézzel emeltem. (az antikváriumban)
Akkor a torna egyik része 8 fekvőtámasz volt, most másodszor emeltem a fejadagot, 20-nél tartok, s 5-10 perccel a mozgás után nem érzek fáradtságot.
így a judo születésével meghozta halálát, magával hozta azt az ötletet (a reggeli tornát) mely őt feleslegessé, de legalábbis nélkülözhetővé tette...
s valóban abbahagytam a cselgáncsot, bár fáj a szívem érte, de egy csepp szabadidőt sem engedett. munka után vagy a főiskolára jártam előkészítő rajztanfolyamra, vagy egyenesen edzésre mentem, s ennek megfelelően fél 9-re vagy fél 10-re értem haza. márpedig az ember nem csinálhat többfélét, még ha oly kellemes és hasznos is... festeni nem volt időm, olvasni szintén nem. pedig halomra gyűlik a rengeteg festő-életrajz, napló és regény (a boltban külön polcomon), amit igen hasznos lenne elolvasnom. most úgy szándékozom, hogy még egy-két hétig nem megyek vissza a Fő-utcába rajzolni, hanem elolvasom ezeket.
az edzés otthagyásának gondolata konkrétan Bartha Lajos szobrász meglátogatásakor érlelődött meg, hisz én is valami hasonló beállítottságú embernek érzem magam... Bartha látogatása, Henri Moore angol szobrász kiállítása, és a Knaur Modern Szobrászati Lexikona együtt egy elég tömény és velős élménnyé vált, s így jöttem rá újból, hogy hol a helyem.

volt párszáz forintom a szeptemberi könyvek eladása következtében, s léte eléggé nyomta a vállamat. most elment. vettem egy duplafűzős jó lesiklóbakancsot, s egy fokot visszalépve elhatározásom következetes megvalósításától: a francia Hazan reprodukció-albumokat, a ny. német Piper albumokat és a Knaur Szobrászat Lexikont. Ezenkívül a Welt in Farbe-ből Utrillót és a Művészek kiskönyvtárából Giottot, Gougent, Cezannet. Igencsak szép kollekcióm van a modern festészetből, átfogó, és a lehetőségekhez mérten csaknem teljes képet nyújtó. Egy Braquet is vettem... egy képét olajjal lemásoltam...

...(5 sor tussal kitörölve)

tudatosan és határozottan fejlesztem a nyugi - nem olyan érdekes az egész - stílusomat, s valóban, napok múlnak el anélkül, hogy dühöngenék valamiért, sőt mi több, nem is kifelé-mutatásról van szó, hanem lelki hozzáállásról. ''ezért aztán kár izgulni'' lelki egyensúlyom eddig ismeretlen mértékben megteremtődött, hála Istennek. ennek azonban nem kis mértékben létrehozója, hogy 9 vagy 10 órát mindennap alszom. a földön. mert másfél hónapja a szőnyegen alszom. nagyon kényelmes és kellemes már.
jó ez így.

A körülöttem lévő dolgok kidobásának újabb állomásáról számolhatok be: összes kövemet [vagy talán könyvemet 2008.6.] Eszternek adtam.
Az ajándékba kapott úti-borotválkozókészletet továbbajándékoztam, a ''Mégis szép az élet?!'' hangzatos címet viselő fénykép- stb. albumomat - mivel rájöttem, hogy festés is van a világon - elégettem.

Az Albertfalva-grafikámat, amit 80 példányban sokszorosítottak nekem a munkahelyemen szitanyomással - kivéve azt a 8-9-et, amit már elajándékoztam - elégettem.

A fölösleges üvegcséket, apróságokat és pasztellkészletet kidobtam a festőállványból, valamint eltüntettem az ágyneműtartóban lévő fa- és anyagraktáramat is...

Szobám dekorálása most elég jó, a Henry Moore-n rajzolt képek együtt, a 70x110-es vásznam az ágy fölötti falon, az első sárga térképem, meg egy grafikám...

Összes leveleimet és az Eszter emlékek 90 százalékát elégettem...