dátum: 63.01.       címzett:       fájl: c-fajlok/c00036-1.htm             C.00036-38

63. 1.

Életcél, vagyis boldogságkeresésről.
(hogy viselkedjünk vágyainkkal szemben)

beszélgettünk és azt mondta - nem hisz magában, Istenben, eddigi céljában; a művészetben, útját még hozzávetőlegesen sem tudja előre navigálni. főiskolára azért jött, mert itt a környezete föltehetően intelligensebb lesz a gyári munkásokénál, és teljesen értelmetlennek tartja egy jobb osztályzatért harcolni. enervált.

Ha nincs életcél, ne keress. most nem fogsz az íróasztal mellett találni. fogadd el magadtól azt a csöppnyi biztatást, hogy most válságos, tehát átmeneti állapotot élsz, s hogy feltehetően  ez meg fog változni. és most meg fogod próbálni megváltoztatni.
második lépésként mélyhűtve raktározod a problémát és szétnézel közvetlen magad körül. van egy tennivalód, amit magadra vettél vagy rád raktak. kérj bocsánatot a problémázgató énedtől és koncentrálj a munkádra. hiszen ha nincs célod (és következetes vagy magadhoz), akkor úgyis mindegy, mivel töltöd napodat. légy fegyelmezett. igyekezz a leendő leglelkiismeretesebben dolgozni annyit, amennyit megkövetelnek tőled. bele fogsz felejtkezni, idővel napi 8 óra helyett majd 10-et, majd 13-at tanulsz, hinni fogsz a munkádban, később szeretni fogod, végül szerencsétlen leszel nélküle. a szórakozás is csak mint munkád egy fázisa (erőgyűjtés) fog érdekelni, s nem a szórakozás maga. automatikusan elfelejtődik s egyben megoldódik az életcél -

probléma.
ne engedd, hogy döntően materiális tényezőkön múljon boldogságod. hamisnak tartom azt az elképzelést, hogy egy lottó 5 találat, vagy egy lehetőség, hogy kivándorolsz Kanadába, vagy egy csoda, mely által memóriaképességed meghatványozódik, nélkülözhetetlen az ilyen  probléma megoldásához. Így egyetlen létező és lehetséges életem az, amit a testem és a testemmel szövetséges gondolatom él (tehát a test szituációját figyelmen kívül hagyó gondolatokat elhagyom.
az álmodozás tárgyát, amennyiben meggyőződtünk róla, hogy irreális - légmentes üvegdobozba kell zárni (nem eldobni), hogy abban a pillanatban, amint elérhető vagy megközelíthető realitássá válnék, elő tudjam venni. precízen elkülöníthető a reális cél: érdekében módunkban áll lépéseket tenni. Vörösmarty nagyon tudta, mitől óvta Lauráját a Merengőhöz-ben.

példát tudok mondani. életcélom már régóta a festés volt, mikor az Iparművészetire fölvettek építésznek. Lelkiismeretesen és a külső követelményeknek megfelelően igyekszem tökéletesen dolgozni. Így ez jelenleg számomra annyi idő, hogy most festésre időt keresni irrealitás. Tehát a festés utáni vágyat ruhatárba tettem, lelkiismeretesen vigyázva a ruhatári számra, hogy esetlegesen előbb-utóbb elkövetkező időben (amint a festés számomra már nem irrealitás) eszembe jusson a gondolata és esetleg tetté is válhassék. A festéssel tehát jelenleg sem értelmileg sem érzelmileg nem foglalkozom. Kivéve a -gyenge pillanataimat-, amikor azt mondom, jó lenne most festeni. Viszont hál' Isten az ilyen kósza dezertőrt a kontrollgondolatok hamar eltapossák: -tudom, hogy most fáradt vagyok, így most a munka nem megy könnyen és jól. Tudom, hogy minden valószínűség szerint holnap reggel jobban fog menni, és újra ki fog elégíteni, hisz amúgy sincs most más lehetőségem, ne gondolkozzunk hát most a festésen. - így hangulatomon, munkakedvemen nem esett kár. -- és hasonló receptet használok más kívánságoknál is (szórakozás, sport, jobb életkörülmény, szeretet vágyás, szerelem stb.)
tehát marad az érzelmi közöny - a számomra nem nagyon lényeges, tehát pl. irreális dolgokkal szemben is. A vágyam a számomra elérhető fontos dologra szorítkozik. (és megmenekülök csomó szenvedéstől, amit a kielégítetlen vágyódás okoz. nagy mennyiségű mások céljaira fölhasználható energia szabadul föl bennem. így, indirekt úton eljutok az önzetlenséghez is. lemondás érzése nélkül könnyen átadom értékeimet.
adott esetben vágyam a munkám jó elvégzésére szorítkozik.
tehát, bár megértem, de sajnálom azt a polgárt, aki egy évben két hetet él: a szabadsága alatt. Fél évig munkája közben várja a nyarat, fél évig utána üdülése emlékeiből él. egészségtelen módon ezt a kis munkafázist ti. a pihenést kívánná egész életében, (irreális) ahelyett, hogy körülnézne, és megszervezné a boldogságát.

Összefoglalva: a jelenleg irreálisnak kategorizált vágyaimat, a nem fontos dolgaimmal együtt, azokkal hasonló módra kezelem, és alárendelem a jelenlegi ''fontosnak'' - a munkámnak.