dátum: 64.09.04.        fájl: c-fajlok/c00067-1.htm             C.00067

furcsa, hogy efféle tudatosodik bennem: a régi [Kecskeméti] Kálmán szobában vagy a mostani vendégszobájában jobban érzem magam, mint a sajátomban. és ez nem csak a gondolatoktól mámoros este és a rövid vendéglátás intenzív élményének következménye.

a magaméval mindig bajban vagyok. kétféle szoba ideálom, és mindkettő megvalósítási vágya és lehetőségének léte eddig nem volt tudatos. és az ösztönös és egymással gyökeresen ellentétes próbálkozások szükségszerűen megsemmisítették egymást.

az egyik a cella-szoba. minden célszerű és tiszta. dísz nincsen, a minimálisan szükséges pár kubus határozza meg a teret. Ez a berendezés kis antopomorfiákat nem tűr meg. képek, sötét kis izgalmas foltok, zugok eltűnnek, egy falfelületre egy kereszt szinte sok.

és a másik. Amit K. vitt és játszott végig. a falon az ikon és a kibelezett óraszerkezet épp oly misztikus jelentőséget nyer, mint a sarokban a kis fekete vaskályha. minden zsúfolt, minden izgat, és érzelmeket kelt. a padlón széthányva könyvek, muszáj belenézni, a falhoz támasztott fél-kész képeket muszáj továbbfesteni, friss újságkivágások és elszáradt sárgarépák, olajfesték-szag, és fogmosó pohárban félig likőr. tipikus éjszakai szoba.
(különben ezt a miliőt Cocteau tökéletesen megrajzolta a Vásott kölykökben.)

Tisztán elhatárolható a két tendencia nálam, a kétféle megkívánt dolgozószoba típus. Tiltakozom, hogy valamelyik valamiféle etikai szempontból magasabbrendűnek lenne ítélhető!
Az előbbiben a tervezés munkát és alkalmanként a festést végezném. (a szürke szentendrei képemet csak ilyen környezetben lehet megfesteni.)
a másik elsősorban éjszakai életre: gondolatébresztő (és olykor megrendítő) beszélgetésekre és festésre igencsak alkalmas szoba.

lehet ezt a gondolatmenetet tovább is játszani:
nyilvánvaló, hogy ez a jelenség kétféle-vágyott életstílusomnak egy vetülete csak. körbe kéne járni a problémát.

Ily módon egyértelművé válik a Belváros éjjel és a Szentendre képeim karakterkülönbsége.
Egyértelmű az is, ahogyan a nappali természet látványát az éjszakai szépeket egymástól teljesen függetlenül és más módon ünnepelem.

talán a két tisztelt szakma a festés és az építés is így ellentétes vágy bennem.

bár lehet, hogy a két miliő között nem választani kell, mert nálam egyik sem életképes a másik áthatása és kontrasztja nélkül, és valami módon mellérendelten egyidejűen mindkettőre szükségem van.