dátum: 65.06.        fájl: c-fajlok/c00075-1.htm             C.00075

biztató mondatokból:
das erzälte ich dir ja das letzte mal ( 3 éve) ich arbeite an einem Stuhl...
[''három éve én már elmeséltem neked, egy széket tervezek.'', rémlik az anekdota, két művész beszélget, mit csinálsz, az egyikből ömlik a szó, a másik ... 2008.6.]

65.6.
magamat sajnáltató mondat vizsgaszezonból: abból tudom csak hogy esős az idő,
hogy rajztáblámon megnyúlik a borítópapír. -

65.6.
nagyon dogmatikus vagyok. talán annak következménye, hogy alkatomnál fogva és már szándékosan is igen lassan alakítok ki véleményt.
viszont nehezen is mondok le róla.
jelentkezik ez egész apróságokon is: egy feladatba becsúszott hibát szívesebben végigviszek- semhogy az egy formát, a kialakultat megváltoztassam.

65.6.8.
ha az ember egyedül él, kétségkívül másképpen gondolkodik.

65.6.
azt hiszem rendszeres természetközelség nélkül alacsonyabb nívójú - sivárabb - az élet.
lehet igazság D. L. [Dobszay László 2008.6.] elméletében, ti. hogy az ember szükségletei (pl. társadalmi sz.) elfedhetik valódi, személyi szükségleteit. pl. az embernek hallatlan szüksége van kikapcsolódásra, mondjuk kirándulás formájában, de a munkakényszer következtében ezt elfelejti.

én nem tudom más osztálytársamnak hogy jut ideje az olvasásra.
vagy ez is csak önámítás?!

65.6.
sanda gyanakvással nézem ezt az én magamat nagyon kiszolgálásomat, ahogy egyre tökéletesebbé teszem mondjuk műszaki rajz apparátusomat:
valahogy, mintha nem egészen tisztességes lenne, valami sokkal fontosabbtól veszem el az energiát, valahol ezért még megfizetek.

65.6.9.
mintha gép lenne az emberideálom...

65.6.10.
okos, ha az ember akkor sem kételkedik tehetségében, ha nincs neki...

65.6.10.
jó érzés lesz ma lefeküdni, 10 órát rajzoltam, a munka [tus]kihúzásra készen áll, és ez a munkamennyiség már nem is szokatlan.

65.6.
bár a szemlélet foka primitív, de igaz:
sokszoros tapasztalatot általánosítva, meggyőződtem róla, hogy semmi állandóságban nem bízhatom. Biztos elvi alap nélkül kétségbeejtő az, hogy minden: a személyek, tárgyak, körülmények állandó mozgásban vannak. Amikor átrendezem s megdöbbenek szobám újszerűségén, kissé mindig el is siratom a megszokott-, tehát kedvelt régit, s megrendül biztonságérzetem.
Egy azonban föltehetően egész életemben azonos marad: a szentmise, a szentáldozás - és minden, ami ennek következménye.
valóban ezt érdemes fix pontnak tekinteni.