dátum: 67.02.        fájl: c-fajlok/c00111-1p.htm             C.00111

67.2.28.
Miután megértettem, hogy létem csak Istennel való kapcsolatában nyer értelmet - érdemes az új optikával keresztmetszetet készíteni. Isten feladatomul az üdvösségen való munkálkodást tűzte ki.
Eszköze: az állapotbeli kötelességek teljesítése. Módja: a szeretet
(Isten és ember iránt - értelmi szeretet)
tehát: ez nem jelent tett-központúságot.

Így egyáltalán nem biztos, hogy feladataimat sokszorozni kell. A tett nem középponti szerepét így értelmezem: jogom van az egyik teendőt a másiknak alárendelni, vagy egy cél érdekében teljesen elhagyni.
de az egyértelműen előttem álló feladatokat erőmhöz  mérten maximális szinten kötelességem megoldani. A főcél egyik eszközeként egyik mellékcél ez.

A pályán kitűzött cél. (előrehaladni benne) addig marad cél, amíg magasabbrendű célommal nem kerül ellentétbe. Ezen a szinten válik közömbössé egy új miliőbe, foglalkozáskörbe stb. való kényszerítettség vagy kerülés. Amit eddig így tisztáztam: hogy egyetlen objektív valóság én vagyok a jelenben, így értelmeződik: objektív valóság (az abszolút viszonylatok szintjén megítélésre és figyelemre méltó valóság) csak: Isten beleegyezése által abszolúttá vált voltomban vagyok.

Ennek következménye: szabadságom végtelen, mert állapotváltozásom, vagy múltam nem befolyásolhatja eldöntő mértékben választásomat az Isten mellett. tehát lehetőségem minden szituációban azonos marad. A remény megszabadul a szituációtól.

A ''homo contemplator'' életmódról: adottság, jogom van munkálkodni rajta, a nyugalomnak a szituáció fölé kell emelkednie. Itt válik jogossá a használt: MINDEGY szóm.

Alaposan meggyőződtem róla, hogy célt, értelmet én nem tudok adni életemnek. Előző éveimet negációk jellemezték. Vallásosságom a bűn elvi negálása volt, részben ösztönös etikám, részben félelmem miatt.

hangulataim szertelensége és determináló szerepe a szituációban következménye volt a fix pont hiányának.

Ez a mostani eredményem nem hasonlítható egyik eddig szélsőséges állapotú voltom végkövetkeztetéséhez sem, amit egy másik szélsőséges amplitúdójú hullám nullává interferálhat. ez inkább: megszületett gyermek, megtörtént és van (legfeljebb meg lehet ölni)

az enerváltság problémája így: testi-lelki fáradtság objektív, alkati + szituációs tény. Tehát pillanatnyi tett vagy gondolat kapcsán figyelembe vehető, értelmezve a tény minőségét: nem determináló jellegét.

a szinuszhullám elvem, ami a világom minőségét jelezte, módosul: az origó vonal más értelmezést kap: nem középvonal plusz és mínusz tartomány között, hanem a hullámvonal tartózkodási térfele a lét; mozgási tendenciája a megoldandó feladat; szituációmozgása: a megoldás pillanatnyi minősége. ez egyben az eredménytelenség új értelmezése is. Megkülönböztetendő az élet egyéb területein és a valódi előrehaladás szempontjai.

áhítat: megtévesztett, hogy moziműsorként szerepel vagy félközömbösen lapozható, két más programom között - (ennyire emberközelbe kerül) - a zseni - mű. olykor megtört a hitem bennük. Segítsen át bajaimban az áhítat a mű és a valóság iránt, vegyem körül csodálnivalóval magamat, maradjak szegény: szabad a tárgyaktól, ha uralomra törnek, de habzsoljam e gazdag világ pompáját - mely élményül teremtetett és alkották.

túl komplikáltan fogalmaztam 67.5.  de jó. 68.11.