dátum: 67.05.        fájl: c-fajlok/c00117-1.htm             C.00117

67.5.
szobám rendje, hogy berendezési darabjainak nincs helye, és 1-6 hónapos igényeim szerint variálható benne minden. erre minden bútort alkalmassá tettem.

67.5.
úgy mondják, helyes a lehetőségbeli egyenlőséget megteremteni mindenki számára. nem vagyok egyértelműen meggyőződve róla, hogy helyes, ha jut a világ kevéske energiakészletéből erre a luxusra. vagy ez legyen a fejlődés iránya? Az egyenlőség amúgy nyilvánvalóan lehetetlen és helytelen - vagy csak formális. vagy csapjuk be a világot evvel a grandiózus hazugsággal?

67.6.
érdekes, az ember hogy viszolyog gondolatban a délutáni műszak időbeosztásától. csak mert a szabad félnapnak kötött vége van. pedig öncsalás.

67.6.
tudatosan (nehezen kialakított gyakorlatom kontrasztjaként) visszatérek az azonnali szókimondásra, keménységre - arroganciára.
ez az eddigi békesség valamelyes önbizalmamat is - a helyesnél nagyobb mértékben - aláásta.
- tudom, hogy ez nem magas színvonalú eszköz -

67.6.
megint és talán utoljára iszonyú lesz ez az év végi - kiállítás - utáni megüresedett szoba és szív- (irgalmatlan nyár volt 67.8.)

67.6.
csöndes, jó szót kapnál tőlem-

67.6.
amikor azt mondják nekem: senki nem pótolhatatlan: nyugodtan válaszolhatom, hogy mindenki pótolhatatlan. mindenki másmilyen.

67.6.
dúskálok a munkákban, mely szép, melyre képes vagyok és melyet el is fogok végezni. boldogság. (diploma)

67.6.
ijesztő a tudat, hogy napokon belül egy embergarnitúra megint leválik rólam - és ismerősök nélkül maradok -