dátum: 67.07.        fájl: c-fajlok/c00121-1.htm             C.00121

Megvalósítottam az emberekkel való érintkezés terén Camus Bukás-ban javasolt stílusát: nem szégyellem hibáim, és vendégem gondolatban általában rám licitál-

67.7.
nincsenek hetes - hónapos céljaim, ezért nem vagyok ember.

67.7.
ha sokkal kevésbé, vagy sokkal intelligensebb lennék-
tudnék örülni (világképemet feledve-) a délutáni szélnek.

67.7.
nem tudom, az egyedüllétet büntetésnek, vagy a kiválasztottak iskolájának tekintsem-e?

67.7.
olyannak látom a nőket:
frizurával, mellel és melltartóval maszkírozott öklömnyi csodák, kik - mert testtel felruházottak - nem szabad lényként halálukig grandiózus játékot játszani kénytelenek-

67.8.
ha nem vagyok semmivel (magammal és a világgal) megelégedve, nem baj, ha (ennek ellenére is) alkotok.

67.8.
az építészet azért nem igazán fontos dolog, mert a dolgoknak csak a formáját adja.
téves 2008.6.

67.8.
együgyű életet élek kétségbeesésre bejáratott idegpályáimmal, egészen leszűkült érdeklődéskörömmel és élményemmel. mindig ugyanazt a 3-4 dolgot tapogatom körül. a szenvedés lehet egy vetület, de nem lehet jelenségek egyetlen értéke. közel állok hozzá, hogy belefulladjak ijesztően pici probléma-pocsolyámba.
úgy látszik? a lelki - halál - közelség is megszokott élettárssá válhat.

67.8.
örülök, hogy volt bátorságom a 10 fős műtermet választani munkahelynek a különszoba helyett. fiatalok között fiatalabban élek én is. és talán a várható nyüzsgés jótékonyan hat majd enerváltságomra, és világról felejtkezett szöszmötölésemre.
(Lakóterv, Finta József Hotel Intercontinental - nagyműterme. 2008.6.)

67.8.
ritkán, de átélem ezt a tündér természeti tüneményt: hanyattfekszem, járnak a gondolataim, lassan a törvény és fegyelem kényszertörvényei kiolvadnak közülük, minden barátságossá és szeretetreméltóvá
- és én már mosolyogva alszom-

67.8.
nem vagyok életképes egyedül