dátum: 67.08.        fájl: c-fajlok/c00123-1.htm             C.00123

LEVÉL MAMINAK

Tegnap délelőtt is, és ha jól megnézem évek óta mindenki körülbelül arra figyelmeztet, hogy ha szemében és szavában olvasva magam próbálom definiálni: leszűkítem magam törvényeim, dogmáim közé, elfojtom nélkülözhetetlenül szükséges és jó ösztöneimet, nem tudok igazán örülni vagy dühöngeni - mindkettő nagy baj.
hogy éljek, nyissam ki életcsapjaimat és csápjaimat és csak ezután jöjjön a kontroll.

hát igen, lehajtott fejjel vallom be, hogy törvényeim és jelszavaim egy nehéz percet sem könnyítettek meg soha, legfeljebb utólag igazolták létjogosultságukat világrendemben.

a baj nem ott indul, hogy erősen igyekszem fegyelmezni magam, erre érzelmi voltom miatt szükség van - ezt nem zúdíthatom magamra és a világra.

és a gyökér (vagy az egyik főgyökér): nem hiszek, már tudatom mélyén bújó ösztönömmel sem hiszek a perc örömének, ha annak nincsen szükségszerű és etikailag, színvonalában megfelelő minőségű kisugárzása további napjaimra. ha nem illik bele életem valamely fővonalába.

nem hiszem el, hogy a kilencedrangú, de a percet mégis harmóniával megajándékozó öröm éppoly MINŐSÉGŰ jelenség az életben, mint a nagyágyuk. Az első pohár után a másnapi fanyar szájízt érzem, a séta elején azt a fáradt - szórakozott - kiéltséget, amivel éjjel majd a kapukulcs után kaparászom.

nem tudom miért ilyen kegyetlen erős a tévhit bennem: hisz értelmemmel mindig el tudom fogadni (józan perceimben, vagyis az est beállta előtt), hogy nem festhet mindig az ember (különösen jót), hogy a tervezésnek jó része monoton-mechanikus munka és sok közepes könyvet el kell olvasni egy nagy pillanatért (gondolatért). Ha nagyon őszinte vagyok, semmilyen olvasásban sem hiszek - ösztöneimmel - mint élet-; vagyis perc-kitöltőben.

szupermenné vagy - autóversenyzővé neveltem magam, de gyűlölök tankolni, vagy lemászni az alváz alá csavart meghúzni- vagy - jó ég - várni, míg lehűl egy kicsit a motorház-
Marxnak itt nem lenne igaza: nincs permanens forradalom. a lüktetés, a ritmus jellemző ránk, emberekre. két járás között a leülés, két nap között az alvás. a robbanótérben három munkaütem lezajlik a motorban a hasznos munkafázisig: a robbanásig.

hát: fölváltva apróra: olykor nyugtatót szedek, ma meghívattam magam Szrogh-gal moziba Óbudára, aztán tegnap egy műszaki rajzoló lánnyal elmentem eredetileg feketézni, aztán tánc és két pohár sör lett belőle - egynapi kosztpénzem - aztán valamelyik estét-éjjelt megint Kálmánnal sétáltam át a Dunaparton, végigmentünk az összes híd alatt - éjfél után csomóan pecáztak! -, meghívtam vacsorázni, mert csütörtökig nincs pénze - persze arra nem számítottam, hogy mennyibe kerül ez ma: egyhavi zsebpénzem. persze mindegy, vagy legfeljebb azért nem, mert csak a jövő hónapban ismételhető meg. Viszont tényleg nagy élmény, megismertem a rácpontyot, és valóban muszáj hozzá bort is inni - általában mindig kell inni [egy pohárnyit-  így értettem. 2008.6.]- aztán kellemes, hogy udvariasak az emberrel, meg egy csodálatosan szép indiai bodros fejű kisgyereket láttunk - néztük evés közben, örömmel tele, cinkosan összemosolyogtunk olykor Kálmánnal, hogy hát, ez, igen - jólesik befogadni a világ impulzusait, igen. egy hete egy lánnyal sétáltam át egy délutánt, egyszer láttam előtte, s utána se fogom nagyon - kiöntötte a szívét -, a fiúja, az egyetem, a rosszkor jött menstruáció: halat az akváriumban - nézem az embereket, a világot. Meg kell próbálnom közéjük ereszkedni, talán nem fulladok meg. A végén az is kiderülhet: én is hal vagyok.

Indulok munkába, ezt a levelet, kérlek, tedd el, mulass jól.
Deske