dátum: 67.10. fájl: c-fajlok-2/c00129-1.htm C. 00129-132
szörnyű e nélkül élni
- eddig nem volt soha természetnosztalgiám, mert nem volt eredendően
(gyerekkortól) komolyabb kapcsolatom sem
nemcsak az irodába bezártság teszi, de megértem a külvilágra figyelésre. és
hiányzanak a párás szeptemberi reggelek, minden. őszintének hiszem vágyamat, ha
nem is teljesen megfontolt (hogy harmonikus életforma lenne hegyek alján
festeni, megfontoltan - és délután valami pénzt keresni -.
így fogadtam el a falun-élést, vagy a hazátlanul-élést.
vállalnom kellene a csavargó életmódot, hiszen festeni szeretek a legjobban.
vagy nem lesz energiám szétrobbantani ezt a biztos életformát?!
harmadik megoldás az esténként - fáradtan munka. de
félek, fizikailag ehhez gyenge vagyok.
67.10.
nincs az az ember, aki ÍGY megállná a helyét. így nem lehet fölvenni
a harcot a világgal:
- ''40 év alkotómunka áll előttem''
- Chagall, az igen, az tudta! (miközben nézem élete legjobb 20 napja egyikén
festett csodáját-)
az egyetemes lét ugyanis mindenképpen erősebb nálam;
percnyi öntudatra ébredt nálamnál
(ma csak a mára szóló, az összesség mértékével elenyésző mennyiségű és
jelentőségű részletproblémával lehet megbirkózni)
67.10.
Thorton Wilder (''A mi kis városunk'') aggódva figyelmeztet ideges,
vízipók mozgású napjainkra: a lényeg, a harmónia (a percre figyelés) nélkül
halunk meg-
hogyan kell?
67.11.
feladatomnak tartottam kikerülni ebből a helyzetből: 8 óra munka,
utána kezdem a sajátomat. De a kialakult helyzet mégis kedvezőnek látszik (nem
matematika az élet), mert: a kötöttebb rend fokozottabb figyelmet-fegyelmet
kényszerít rám. Régen dolgoztam ennyit, rendszeresen - mint most októberben - a
napi munka után.
67.11.
nagy ám az ára - egy kapott, és nem választott közösségbe
beleilleszkedni (munkahelyem)
(LAKÓTERV, Finta-műterem, a Hotel Duna Intercontinentalt tervező csoport.)
mit kérnek:
közös szórakozást
meccsekre járást, de legalább szakértelmet
bizonyos nyegle morált
olykor közös ivást (összes anyagi, energia és idő következményeivel)
= mimikrit
és a közös percek egy-egy pillanatra kellemesek csak, általában közömbösek
és mit adnának: szimpátiát, befogadnának, beszélnének hozzám, talán meg is
védenének,
tökéletesen irrentábilis üzlet lenne.
67.11.
már nem exhibicionizmusból, hanem adakozó szándékkal mutatok valamit
magamból (akár képeimet is). ezt komolyan mondom.