dátum: 68.02.        fájl: c-fajlok/c00154-1.htm             C.00154-155

68.1.
értem, miért volt disszonáns eddigi legtöbb életforma-elképzelésem:
munka után alszom, este dolgozom. időm kevés hát, lehetőleg minden szórakozásról, társaságról, művelődésről lemondok.
vagy: falura megyek, ott időm több, és kevesebb zavaró impulzus ér, élményeim elegek lesznek, ha kevésbé változatosak is.
az ördögöt. egészséges hetirend csak úgy képzelhető el, mint konglomerátum: nagy tömegű zárványok között sokféle, változatos, viszonylag kisméretű anyag - az egész egységes testet, tömeget alkot.
nem lehet leszűkíteni az életet, a belső élmény hamar kiapad, nem kell kidobni a rádiót és a sílécet. Emberi voltunk - alkatunk amúgy is ösztönösen is tiltakozik egy idő után a totális, a monoton ellen.
az arányra kell csak vigyázni, mint mindenben-

68.2.
körülnézve - számomra - az emberek értékük szerint nem rendeződnek piramissá, hanem mintha fölülről nézel dodzsem-pályát: melyik van elől?, hisz irányok sincsenek-

68.2.
a Perc-büfében éjjel vacsoráztam egyik nap. Bejött egy szélesvállú, 30-as férfi, élénk kék pulóverben, zacskóból csirkecombot szedett elő, halkan tányért kért alá, majd egy pincérnőnek nyújtotta - mindnyájunk előtt - vidáman, féltérdre ereszkedve- nyílván egy régebbi tréfa-beszélgetés csattanójaként.
mosoly, öröm lobbanása - az asszony picit meghatódott.

68.2.
Jól tettem, hogy pár éve egyszer leválasztottam magamról az állandó barkácsolgatás szokását.

68.2.
Sz.[Szilágyi Péter, 2008] azt mondta pár éve: 30 éves kora előtti csókra nem tud visszaemlékezni - még nem értett hozzá, nem volt érett - pedig sok szép szeretője volt.

68. 2.
Egy mondat jutott eszembe.
53-54 körül egyik barátomnál [Kósa Attila, 2008] játszottam, közben a szobában mamája a házmesternével beszélgetett, a néni a halottasházból jött, férjét látta utoljára. Kövérkés, alacsony öregedő asszony volt,
sírt, útját mesélte:
''bementünk a házba, - a liftnek ilyen szörnyű vastag kötele volt, ni; mint a karom, - rettenetes volt'' - (és mutatta),
evvel a lényegtelen mellékkörülmény leírásával számomra tökéletesen érzékeltette iszonyatát.

68.2.
Áginál sikerült szétválasztani nő voltát és közös munkánkat, ha többszöri próbálkozás után is. példátlan eset. 

68. 2. 
Isten! köszönök minden órát, amit Katával tölthettem.

68.2.
a természeti formáknál a variáció (esetlegesség) és a törvény konstans és megbízható aránya, rendje a lenyűgöző.

68.2.
dilettáns miszticizmusnak, vagy minek tartottam, pedig!
azóta disszidált évfolyamtársam [Tóth Tihamér. 2008] magyarázta: ''mert tudod, - amíg nem mondod ki a számodra kellemetlen valóságként jelentkező tényt, és ilyen formában létét nem szentesítetted, addig még változtathatsz rajta, a dolog nem befejezett-''
ez így cifrán hangzott, de tapasztaltam azóta: a reménytelen belekezdés is, ha belső biztatást kap - olykor eredményes. és az ellenkező oldala: lehengerlő ereje lehet a lemondó mondatnak:
''én akkor már fáradt vagyok''
''ötletszegény vagyok''
''ez nem megy, ezt én nem szoktam tudni''

68.2.
tavaly ősszel hagytam programjaimat burjánzani, de olyan szándékkal, hogy hamarosan abbahagyom: és dolgozni fogok, sokat.
tökéletesen sikerült.

68.2.
mindegyikünk majomkodik kissé, más szemét magán érezve. (jobban figyel a formára is)
nem is olyan nagy baj, mert így válik a közösség (akár két ember) energiaforrássá.

68.2.
az az aleatoria filozófiai alapokon nyugodhat, nem?!
(a probléma felvetése - és nem a megoldása - a fontosabb)

68.2.
számtalanszor ráfizettem már, hogy munkám befejeztével nem volt erőm nem teljesen befejezni, és utána rendet rakni. pedig kedvetlen-álmos reggelen sokkal könnyebb úgy újra kezdeni a munkát, még más témában is belekezdeni!
- a téglát is kötésben rakják-

68.2.
templomban
öregasszonyok nehezen viselik el az állva áldozást. így ma, az egyik, tisztelete jeléül kis térdroggyantást tett, afféle befejezetlen pukedlit - ha már nem szabad térdet hajtani.-