dátum: 68.03.        fájl: c-fajlok/c00161-1.htm             C.00161

68.3. eleje
nagyszerű ritmus így - éjjel dolgozni
de egy kicsit fekete ember-árnyék élet:
sosem látni napvilágot

68.3.
tréfának szánta, közbeszúrva, amikor egy harcias-hangoskodó
férfiról meséltem:
''nem a kemény legényt szeretem, de az állékonyt''
kár lenne elfelejteni

68.3.11.
először, hogy a szentimenti dzsoninak nem volt hatalma rajtam.
zsófi szerette

68.3.
boldogságom tökéletes, semmi nem zavarja.

68.3.
A kor ''sokat-többet akarok csinálni'' hangulata vajon nem a tettek erkölcsi értékének devalválódására utal? Végső soron világnézeti gyökértelenség

68.3.
igen, sznob gesztus volt egy lánytól való búcsú-nagyon nehéz órák után hazafelé éjfélkor az utcán nekiállni rajzolni, de formáló ereje kétségtelen.

68.3.
nem tudom, nem lesz-e egyszer bukfenc a vége, hogy a világ helyett általában a világról általam kialakított képet látom.
természet, társadalom, emberi mentalitások, szerelem.

68.3.
most már be merem vallani magamnak, szinte hihetetlen, mennyire nem érdekel ez a szakma. A Duna szállót a rajzolókislány jobban ismerhette nálam.

68.3.
Bámulom ezt a rendőrnőt. Szemmel láthatóan állandó élmény neki az amúgy is pirosat mutató lámpa alatt megálljt inteni az autóknak.

68.4.
és ha én magamon keresztül szeretem meg az emberiséget?!