dátum: 68.05.        fájl: c-fajlok/c00170-1.htm             C.00170

bocsássatok meg nekem, nők. valami átmeneti-fanyar nyugalmon kívül nem tudtatok mit adni-

68.5.
bár őszinte, de önáltatás volt hitem, hogy szakmám miatt van szükségem sokszor egyedüllétre.
alkatom miatt. kell.
de nem kell ennyire félni. az ember összességében egyedül van, e mellett nem döntő, házas-e. és az ember valamely állapotváltoztatása automatikusan eleve jelenthet jobb vagy rosszabb állapotot- (akkor nem kellene választani). a bajokat egyébként pedig úgysem lehet elkerülni, helyette legfeljebb másfajtát választhatsz.

még szerencse, hogy tudom: NEM SZABAD minden hangulatomat
elhinnem

68.5.
mindenesetre én meg akarom valósítani, hogy életem ezentúl is elférjen tarisznyámban

68.5.
a tényekben önmagukban NINCS semmi bizonyosság. (Isten nélkül)

68.5.
egyszerűen az istentelenül nagy felelősségtől félek. ezért olyan nívótlanul bizonytalan - döntésem.
meg zavar az is, hogy életem minden egyéb részterülete is erős mozgásban van. de épp a házassággal rendeződik sok minden:
napi időbeosztás
munka-pihenés ideje
kötelező elfoglaltságok ideje (amire otthon sokszor lusta voltam)
munkám helye
otthonom, otthon érzetem (mostani már süllyedőben)

68.4.
a házasság arra való, hogy az ember az arra alkalmas dolgait közösen intézze. nem egyedül élésemet kell előre bebiztosítani, hanem a közös életet kell építeni.

a házasság életforma, nem tartalom.

68.5.
nem jó fajtájú ez az én agyberendezésem. ez a jegyesség-köpeny pedig a tétre figyelmeztet
bár erre mondhatod: a tücsök csak ugrált és hegedült az izzó nap alatt...

68.6.
vége a görcsnek. amit elvesztettem. újra látom őt az első hónapok örömével. köszönöm.

68.6.
Istenem, nem megy nélküled. a stoa sem megy nélküled.