dátum: 62.01.24.       fájl:c0021-1.htm        C. 0021A, B, C               

no kispajtás, most itt állok.

különösebb változatosság vagy izgalom nélkül múlik az idő, ritkán vagyok dühös, még ritkábban szomorú. a reggeli tornát csinálom, az októberi 8 fekvőtámasz fölment 36-ra. visszamentem a Fő utcába rajzolni, a főiskolai tanfolyamra járok, az MHS rádiós tanfolyamot is csak elvégzem valahogy.

vasárnap le akartam menni Győrbe stoppal, de dél felé hazajöttem. kértem az ég segítségét, de nem kaptam kocsit (eddig kb. 4000 km stoppal), s mikor hazajöttem a déli miséről, kiderült az üres országút oka. találkoztam régi edzőmmel, s lehívott beszélgetni, szóval újra be akar szervezni evezni. ma szerda van, s pont egy év után újra kasztniztam. a pasas elfogadhatónak tartja, hogy csak szerda szombat vasárnap járnék le. ez pedig futná időmből.

szobámban betyárjól érzem magam, nyugalom van itt. az ágyat ugyan nem dobtam ki, de a sublót már Tücsöknél van. így asztal, állvány, ágy van. csomó képet, szinte az összes jót bekereteztem, evvel fölösleges anyagi befektetést tettem, hiszen távolodtam célomtól, miszerint a nem kellő tárgyakat nélkülözöm. ennek talán utolsó (egyenlőre még elképzelhetetlen) stádiuma az lenne, hogyha valakinek megtetszene egy képem: vigye el...

most nézegettem novemberi jegyzetemet, a dzsúdó sportért már nem fáj a szívem, s a csaknem teljes repróalbum könyvgyűjteményemet eladtam és elajándékoztam. Ha olvasni lesz időm: ott a Széchenyi Könyvtár, a reprókat pedig a tudásig ismerem majdnem, s a rajongásig szeretett Klee-m csak utánzásra csábított, mert állandóan forgattam... nagyon nehezen mondtam le róla, most már nem fáj. sőt, megkönnyebbülés, így hát maradt egy német szótáram, egy világirodalom történetem, misszálé, Újszövetség, József Attila, egy Steinbeck: Érik. még itt van a Modern művészet bálványai is, ezt most újra olvasom, meg a Modern szobrászat lexikona, de ezeket már elajándékoztam

egypár rossz fejtanulmányt kidobtam

kiegyensúlyozott és nyugodt voltam, csodálkoztam is magamon hogy: jééé, a jó után nem jó szokott jönni, vajon ez olyan állapot, mely többé-kevésbé bebiztosít rossz napjaim ellen...? még biztosan nem tudom, de úgy néz ki, hogy IGEN. most fáradt és szomorú vagyok. miután nincs rá időm, fokozott az igényem az olvasás, és az olvasással való tanulás iránt. furcsa móka, hogy nagyon szeretnék tanulni. tanulni a Széchenyi Könyvtárban, a Bibliából, Seneca most megszerzett erkölcsi leveleiből, és szeretnék esztétikát, filozófiát és művészettörténetet tanulni. nagyképű teóriám szerint  az államnak megérné az a befektetés, hogy hagyna engem tanulni, s délután valamilyen körben rajzolni. s megtanulnék németül olvasni is! esetleg lenne időm sétálni a Gellért-hegyen és tavasszal jókorákat tudnék rajzolni ott.

bár jól emlékszem a kínkeserves állapotra, amikor sok szabadidőm volt... nem múlt akkor úgy, mint kívántam volna. de értem, fejlődtem azóta.

jót utoljára szilveszter este festettem, az nedvesen került keretbe, s vittem a Tavaszi Tárlatra. Ezeket: Angyalföld este, Kisváros I, II, Háború, Esős utca. [Kecskeméti] Kálmánnak karácsonyra csináltattam 2 keretet, s kettőt még kölcsönadtam, úgyhogy ő is négy képpel ment. meglátjuk.

Sárköziné rendelkezésemre bocsátotta zugligeti telkét, rajta egy kunyhóval, nyáron lehetne ott aludni és nagyokat naturázni. majd meglátjuk.

Eszterrel teljes mértékben kijövök, nagyon szeret engem, s azt hiszem, ha nem is annyira (féltem szabadságomat), de én is őt. hogyha mi, egyenletesen, súrlódás nélkül jóba tudunk lenni, az nem papucstermészetemre utal-e? merthogy azt szégyellném magam előtt.

föl kéne írnom, mi kiállítást, filmet, könyvet láttam, hogy el ne felejtsem, s írni kéne az olvasandó könyveket.

karácsonytól, újévtől semmi hangulatot nem vártam, talán ezért remekül sikerült. békességes volt a karácsony, nem vártam, és nem érdekelt semmi ajándék, csak amit Maminak vettem, nevezetesen a laticellmatrac, meg könyvek, apróságok, csak az ajándékozásnak örültem.

viszont nem tudom, mi módon szokjak le bőröm vakarásáról. arcomon egyik seb helyén barna foltszerűség keletkezett, csúnya dolgok lehetnek ebből, ha tovább csinálom. levágtam a lehető legjobban a körmöm, de evvel csak jobban kínzom arcomat, mert kaparom így is, csak ügyetlenül - s ezért többet. magam képtelen vagyok leszokni róla, annyira kívánom... tán pszichológus tudna segíteni? (az sem. 65.10.) (Ma is vakarom a fejem 2006.6.)

TV ma az Elveszett paradicsom színdarabban: "mennyi szépet ad az élet az embernek, ha az nem vár tőle semmit" igen, valahogy így kellene élni. nem a jövőnek készülök, nem a nyári vizsgától vagy a katonai behívótól függök s számolok vele, hanem ma élek. ha netán festő leszek, egy nap akkor is 24 órából fog állni, mint ma, tehát számomra a mai (tőlem függ) éppoly értékes lehet.

Eszter, azt hiszem, azt szeretné, hogy majd elvenném. számomra ez halál, bár kellemes halál lenne. Geraldy azt mondja: a házassággal az ember bebiztosítja magát gyenge órái ellen, s megöli erős óráit...

tényleg szerelmes vagyok, mert olyan leveleket írok, s olyan szerelmesen gondolkodom, ha Eszter bűvöletében vagyok - amit fél óra múlva lenézek, s idétlennek tartok, nem vállalok

jó, hogy boldog szerelmes vagyok, de mennyivel boldogabb lennék, ha egyáltalán nem kellene szerelem.

azt hiszem, a boltban úgy viselkedem, ahogy tavaly is szerettem volna munkahelyemen, csak nem tudtam megvalósítani, s ennek igen örülök:

csak akkor beszélek, és annyit, amennyi fontos!! nem ismerik lelkemet és körülményeimet. merevek (s ezért udvariasak és méltányosak) velem szemben és én is így teszek velük. igencsak ritkán lenne rá alkalom, de akkor sem szidnak (pontosabban szid főnököm) legfeljebb közli, mit tettem rosszul. nem viccelnek velem, s amit (helytelen magatartásom miatt hiába) vágytam tavaly: tisztelnek. legalábbis így látom. persze ehhez nem kéne elzárkózni, viszont ez nagyon jó iskola, hogy megszokjam befogni a számat, önállóságot tanuljak, s ami nagyon fontos, elégedjem meg a magam társaságával.

azt hiszem, hogyha ez már egyáltalán nem lesz probléma, akkor lehet majd lazítani, mint ahogy most már fölváltva ágyon és földön alszom, s nyugodtan megveszek majd egy jó könyvet, mert tudom, hogy lesz majd lelkierőm túladni rajta. (ez a jó út! 62.3.30)

tehát, ha majd e probléma fölé tudok emelkedni, ahogy a repülő a köd fölé ér, akkor majd lehet másképp.

jól és precízen meg van szervezve életem, ebbe beletartozik, hogy pontosan tudom, mi van, és minek kell lenni zsebeimben, vagy hogy percre tudom reggeli menetrendemet az indulásig, s bár mindig rohanok - a véremben van - de nem késem le a munkából.

édességet nem veszek, sajnálom magamtól.

azt hiszem túl aggályos vagyok. szeretem Esztert.

azt hiszem, kiegyensúlyozottság-nyugalmam csak részben érdemem, velejár a kamaszkor elhagyásával, a férfivé válással.

Tücsit nem szeretem s mégis közelebb kerültünk egymáshoz. igyekszem az előbbiért kárpótolni, s sok pozitívumot kap tőlem. bizalmas velem.