dátum: 62.04.       fájl: c0024-1.html       C. 0024

elfáradt és elérzéktelenedett vagyok, nem bírok rendszeresen dolgozni este, és meg vagyok sértődve, hogy immár napjaimnak, heteimnek kézzelfoghatóan nincs értelme.            

62.04.

nem tartom magam pénzhajhásznak, bár inkább elvi kérdés ez, mivel kevéssé vannak kiaknázatlan anyagi lehetőségeim. nem vagyok különösképpen élelmes, bár lehet, hogy savanyú a szőlő. nem érdekel képeim eladásának lehetősége, és nem bánom, ha üres a zsebem. (alapvető anyagi problémám nem lehet, eltartott vagyok. 62.11)

    de.

kellemesebb állapot, ha van, mert

          elég drága festő- és rajzszereimet -

          udvarláshoz pénz kell

                     meglepetésszerzés

                     szórakozási lehetőségek

                     utazás - nyaralás

62.04.

most, hogy visszagondolok a nyári értelmetlen, unalmas, kéjesen csodálatos balatoni autóstoppokra, melyeknek állandó résztvevője volt a Knaur Klee-kötetem, fáj a könyv hiánya. még decemberben adtam el utolsó könyveimmel együtt. nem hiszem, hogy önsanyargatásból feltétlen szükséges a kidobás. közrejátszott a teljes bizonytalanság érzése, hogy lehet, hogy Egerbe a tanárképzőbe, vagy katonának kerülök, jobb, ha hamar leszokok a hozzám tapadó tárgyaktól. De ezen a fokon? Örülnék, hogy ha már ilyen erőszakot tettem magamon, a tett erejével arányosan hasznomra válna.

persze a jó emléken túl izgatja fantáziámat az is, hogy tudnék Klee-kötetet szerezni. most lenne pénzem.

             (újra megvettem 62.6. Miklósnak; születésnapjára 85.8. kölcsönkértem: 91.7. visszaadom?) (igen, hamarosan 2006.6.)

62.06.05.

igen, kilendültem fél éves nyugodt korszakomból, amikor jól éreztem magam. azt hiszem, az ember akkor válik felnőtté, amikor hangulatainak maga az irányítója, s nem külső körülmények következménye

         - mikor levertségének leggyakoribb okozója, s a legnagyobb szenvedés számára látnia, hogy saját gyengeségeiben alulmaradt

         - mikor látja, mennyire tehetetlen önzésével, szexualitásával, vagy egy rossz beidegződés - arcvakarásával szemben

         - a túl gyors és kapkodó életritmus, ami által annyi minden kárba vész a sétálástól - a rajzolásig.

         - s efelől más már nem tudja megvigasztalni.

felnőttkor.

oké - ezt tudomásul vettem. látom korlátaimat, s legyintek. nincs más hátra, mint - ameddig megy - próbálni tisztességesen -

hiszen ne felejtsd el, a szó semmi, ezek a gondolatok csak háttérdíszletek, semmik. kézzelfogható anyagi léte csak a tettnek van.