dátum: 71.03. fájl: c-fajlok/c00363-1.htm C.00363-365
Ihlet: amikor több vagyok magamnál.
71.03.
ha engem az emberek (és magam) jobbik fele érdekel csak,
félember vagyok.
71.03.
vigyázat, a festésnél sokszor az egyszerű van legközelebb a mágiához.
71.03.
nagyanyám mindig tudott mosolyogni
71.03.
játszótéren.
Ingridke, egyedül játsszál!
Ingrid, ne rúgd a homokot, homokos leszel, hallod?
71.03.
Z. bácsi a lépcsőházban tanácsokat ad:
- saját, részben sikertelen élete tanulságai -
- nagyvonalúság, aki vallásos: nagyvonalú,
nem egy csata dönti el az életet
a nők - és a becézés
- a férfi fölöslegesen dogmatikus
- a férfi ne támaszt várjon, ezt a szerepet a nő nem bírja
- nagyon sok problémának egyetlen egyetlen megoldása az idő: türelem
- meg kell tanítani engedelmeskedni a feleséget (finoman),
mert ha bízhat a döntésedben,
könnyebb lesz az élete
- tanulj meg női ruha kirakatot megnézni
71.4.
Kecskeméti alkotóház
ApCsel.: Hangos sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt...
irigylem, érzelmi szeretet
-----
Nagy keresztút:
egyre büdösebb, piszkosabb és fáradtabb vagyok
s a kép egyre szebb
-----
fejemben lassú tehervonatok
zsibbadt emlékek mozognak
langyos fürdőmben ülök napokig.
a szemétládának mindegy mivel van tele.
mire szoktak gondolni
a jó és rendes emberek napközben?
-----
Istenem, kérlek, add meg azt, ami nincs meg. nem is érdemlem meg, de hol is
lehetne érdemről beszélni?
bár mégiscsak lehetne-
- persze: a véglegesnek látszó megoldások hozzák a legnagyobb problémákat-
Istenem, lehet, hogy minden így van jól, s így nem is tudom,
helyes-e kérnem bármit is-
-----
Varázshegyet olvasom.
irdatlan méretű ember
fölülről lát, és kicsit szomorúan mosolyog
egy ceruza kölcsönkérés történetének méltósága-
-----
megijedtem a pizsamámtól a fogason-
-----
a csengő jelzés esetén megnyomás alá esik
-----
Pestre ruccantam stoppal festékért, villamoson döcögök.
Alig várlak, most mit csinálsz éppen, Hans Castorp?
-----
Zsennyén probléma volt a levél ügy
amit írtam. amit nem írtam, kapok, mért nem kapok, mikor jön már.-
most elhatározottan nem levelezek. jó így.
-----
ez a tágas tér- a műterem- mintegy oldja a lélek ostoba zsúfoltságát is
-----
madame Chauachat lecsillapítja Mynheer Peeperkorn haragját.
játszik velem ez az író, könnyen teszi
mindenki tőle tanult
Dürrenmatt miliőfestése
Déry is
ő pedig a hőseposzok állandó jelzőit és
ritmusát tanulta el
II/363: ''szenvedély, ez annyit jelent, az életért élni. de maguk köztudomásúan
az élményért élnek. a szenvedély az önfeledtség. de maguk mindig csak
gazdagítani akarják az egyéniségüket. fogalmuk sincs róla, hogy ez utálatos
önzés...''
nna?
''az igazságosság flegmatikus szenvedély''
-----
kéne csinálni egy vörös-narancs-fehér-fekete képet, + ég. umbra?
egy orosz ikon egzaktságával.
-----
érdekes módon változik festés munkamódszerem. eddig többször indultam vaktában,
nagyobb volt a kép munkaközbeni csúszkálása. most szinte előre megtervezem, s
ezzel egyben a több éve elképzelt - mindig magamnál hordott vázlatkönyv kérdés
is (szükségszerűen) rendeződött
-----
a rajzpapírnak két fontos jegye van:
ábrázolásra alkalmas felület
és egy geometrikus határvonal, amin túl a világ helyezkedik el.
(keresztkérdés: na, hol a világ?)
-----
eddig méreteim, amik mehetnek:
40x50; 50x70; 70x100; 140x100
-----
konyhalányok mosogatnak:
''mert aki trapéznadrágot húz, az a szömében mán nem is lehöt tisztességes
lány!''
-----
beszélgetés Piri Kálmán festővel.
nem új, de jó ilyen tömören:
a technicizált társadalomban az ember kis csavarrá válik. (a világ érthetetlen
lesz számára)
ez ellen lázad az ifjúság. 25 éves korig tagad, rajong össze-vissza, aztán jön a
kiégés, ital, LSD.
a csavargók, hobók maguk módján nemet mondanak
2. egy szűk réteg, művészek stb. látják, mi felé csúszik a világ, s a kultúra, a
kultúráltság egyre süllyed,
(s a sofőr típusú emberekre lesz szükség, aki nem konstruál, még csak nem is
előállít, csak vezeti a masinát)
-----
idill Molnár Péteréknél. két gyerek, falusi gyógyszerész ház, játékmackó,
sütemény- kedvesek.
nem a szerelem tesz eggyé, széppé két embert, hanem a közösség, ahogy együtt
csinálják életüket, a vasárnap délutánt
-----
''legyen meg a Te akaratod''
vajon nem abszurd dolog-e Istentől kérni, hogy legyen meg az akarata?
-----
Piri K. képnéz:
a téma (Keresztút, Siena-Párizs, Avignoni szerelmesek) magánügyem, mert nem
felismerhető
-----
hogy a katolikusok egy templomban fölös számú keresztet helyeznek el mindenfelé,
ha nem is szimpatikus módon, de meggyőzően bizonyítja, hogy nem a matériát, a
szobrot imádják.
-----
Kertben pokrócon kislány anyjának mesél:
''egy ilyen ekkora halacska, az anyukája az ölében vitte, nagyon döglött
volt...'' aztán hancúroznak, egymást csiklandozzák.
-----
fél szemmel időnként már rád sandítanak, vigyázz, mozdulatod meghatározójuk
lehet
-----
''nagyon jól vagyunk, csak...'' nem lehetne a végét végleg elhagyni?
hogy van, ami nagyon fáj?
és nincsen kilátás változásra?!
-----
Lengyel Károly festővel beszélg.
''korunk művészete nagy többségében tragédiáról beszél. nem alaptalanul.'' (nem
érti, hogy beszélhetek ennek ellenére harmóniakeresésről és a megelégedettség
kötelező voltáról, mint egyedül etikus magatartásról.)
én: tragédiáról, félelemről beszélni kell (át kell érezni), -
fel kell térképezni, ez a dolgunk, de morális kötelességünk a harmóniát mindezek
tudatával - megteremteni. a világ baja - ameddig tenni tudok érte - addig
érdekel -
-----
P. azt mondja: a siker regenerál, nem a pihenés.
---
hát. jól kipihentem, kialudtam magam, festettem három jó képet, megismertem két
kisgyereket, meg Molnár Péteréket, elolvastam A Varázshegyet és a Novellákat.
önmagunk méltósággal elviseléséről beszélt, leírtam az avignoni szerelmesek
történetét, megnéztem a vecsési kamarakiállításomat stoppal.
HAZAJÖTTEM.