dátum: 71.08.        fájl: c-fajlok/c00378-1.htm             C.00378-380

ijesztő. egy kutyát tudnék szeretni.
(73.10. LETT)

71.9.
NAGYMAROS
művésztelep, 1 hónap

nem tudok semmi biztosat. csak a festés, a mozgási energia ad egyensúlyt, mint a biciklizés

nevetséges a fő figyelmet a bajokra, hibákra fordítani, mint aki a sétából csak a sarat látja

ha egy mű értéke az évszázadok folyamán a 0 és maximum között mozoghatott, hogyan lehet művészi értéket objektívnak tekinteni?
(megzavart ez az érv)
de.
ilyen fokú polarizálás hamis.
az értők, szakemberek kategóriájában alkalmankénti tévedésektől eltekintve ilyen szélsőségek (bizonytalanságok) nem jellemzőek.

-----

hogy alkotóházi gondnok-féle emberek becsapnak, kissé megcsapolnak bennünket - félig-meddig jogos adónknak kell tekintenünk.
ezek az emberek nem részesülnek örömeinkben, s apró örömeik eszközei vagyunk.

----

itt lehet
furulyázni, olvasni, sétálni, rajzolni, festeni meg a tévé.
még ez is sok nekem
monokultúrás fajta vagyok. öltözködésben, életrendben, olvasmányban, rákoncentrálásom tárgyában-

-----

a geometrikus
organikus
mágikus formáimat, világomat próbálom majd együtt (egy képen) használni

-----

a Művészet 70-es valamelyik számában az új művésztelep fiatal lakóitól a riporter interjúként egy-egy ilyen alaptételre kért választ:
tartalom és forma
faktúra stb.
- most a Giccs (Hermann István) tanulmányt olvasom: fejtegeti a giccsember egzotikum-éhségét és szentencizáló hajlamát, valamint primitív dogmatikus értékkánonjait
- ilyenformán efféle riportkérdésekre ilyesféle választ lehetne adni:
ami közérdekűt az érdeklődőknek adhatok, műveimben adom, tehát a képzőművészet nyelvén. teoretizálásaim nem valóak nyilvánosság elé, mivel értékük bizonytalan. S amúgy is értelmetlen vagy könnyen félrevezető lehet kiragadni a többi probléma rendszeréből, és néhány rövid (illendően frappáns) mondatba foglalva
így tehát:
dolgozom és a szemlélőtől jóindulatot kérek, mert e nélkül nehéz befogadni gondolatokat (ahogy Füst Milán tanítja) s ez valamiféle belső csendet, békét jelent.

71.9.
azt (csak ennyit) jogom van eldönteni, örülnék-e gyereknek-
régi félelmem (szabadság) múlóban
ahol a pályát megakasztja, ott más a hiba
elég sok alternatívát láttam, semhogy egyetlen jó útban hihessek
nem tudom, nemhogy üdvösségem, de földi lélekháztartásom
számára melyik lenne a jobb állapot
(bezártságomat oldhatja, házasságnak jót tesz, öregkornak)

-----

egyedül már, Kata elutazott
lassúbb, komoly, súlyos a szoba
figyelek, dolgozom
pedig jó volt

-----

napiparancs mindenkorra:

beállítást rajzolni
rádió, csak ha figyelem
időnként 10 fekvőtámasz
Katát nem bántani, ő jó
(mint ezt maga is tanúsítja)

-----

Ez a gondnok olyan undorítóan kelletlen szívességtevés dolgában, mint én.

-----

fontos!:
a bauhaus - és puritanista szemlélet rossz irányba mozgatott;
meg kell tanulnom ünnepet teremteni tudni!

-----

Gyurkovics Tibor költő
- embernek nem váltam be, azért lettem költő. az ember nyomorúságát az adja, hogy nem természeti lény - (tudattal) - ugyanakkor megkötözve a természetben
az embert az állattól nem a tudat, hanem a bűntudat különbözteti meg. ez a legkomplexebb, legmagasabbrendűbb tudatunk.
a művészet fölfelé kapaszkodás a reménytelenből, önkéntes áldozattá válás törlesztésképpen, mikor rájön, hogy minden megváltási és megváltódási kísérlete (pl. a házasságban) reménytelen

-----

a festés is filozófia (mondom én)
ma már a festészet is egyre elképzelhetetlenebb intellektualizmus nélkül
a legbutább festő is azért fest, mert nem bírja el önmagát
- a festésben az idő térrel helyettesítése a csodálatos, maga a koncentrált idő. a mai irodalmi próbálkozások reménytelen célja a mű időbeli kifejtettségének föloldása (mint a te többmezejű ikonjaidnál az időfaktor bevezetésének sikertelen próbálkozása)
a világ egyik alapproblémája az idő, az idősülés, Chardin vagy Vermeer ezt az időt mutatja teljes koncentráltságában. (ennek örültem, ugyanezeket a példákat szoktam erre én is fölhozni)
A kép e döntő vonatkozása mellett teljesen lényegtelen kora, stílusa, absztrakt-e vagy nem.
ez a művészet lényege
belülről az önmegváltás vágya
s ennek eszköze, módja az: abszolút vonatkozások keresése (a kéz fölfelé markolászik) -, a többi CSAK ábrázolás.

-----

azt hiszed, hogy te (én) 70 éves korodra teljes tudásod birtokában nyugalommal és biztonságosan fogod a képeket festeni?! fenét! épp úgy véres- kínlódva előröl kezded mindegyiket, az önmegváltás reménytelen reményében.

-----

egyébként a szerelemről
Exupery szerint nem egymásra-, hanem egy irányba nézés

-----

hogy az embereknek van kedvük még (mást is) olvasni, sőt írni, s a gyárak nem hagyják abba a termelést, megfelejtkezve az extraprofitról, hogy van még tömegközlekedés és statisztikai hivatal!
csodálatos aranyszekér ez a József - könyv Manntól!
sírok (vagyis könnyezem) vagyis
sírhatnék - de ez egyre megy.

Mann: minden hit gyámoltalanság, s ez a gyámoltalanság az ereje

-----

művészetet művelni: bizonyosságot keresek-

-----

most jön a bukfenc: Gyurkovics Mannról:
egy zseniális mácher,
meg kell tudni különböztetni azokat, akik meg tudnak szerkeszteni, föl tudnak építeni egy művet, és akik megalkotják.
ezek a filozofáló írók Sartre, Mann, Babits prózája - élettől idegenek, a hős lefekszik a szeretőjével és közben megbeszélik az élet lényegét
(itt kezd engem a dolog nagyon érdekelni)
mert: elvonatkoztatni csak a valóságból lehet
(te (én) már most nagyon zárod egymás után az ajtókat)
a többi csak alap nélküli rendszer - építgetés
a Mű: ha meghasítod: vérzik (mondta éppen Babits!)
(azt hiszem az én bűnöm ott kezdődik, hogy az életnél a látott mű gyakran nagyobb élményem!)

Mann hántja le az emberről egymás után az érzékeny héjakat
s a végül nem marad semmi

-----

a mai amerikai regény ugyanaz, mint a századvégi orosz. a véres valóságból nő ki, ezért lesz ez is nagyon jelentős.
Proust 30 évig élt társadalmi életet, s UTÁNA összehúzta a függönyt
(hát akkor hogyan is kellene élnem, könyörgöm?)
(mindez veszélyesen igaznak hangzik)

Nagymaros vége