dátum: 63.04.       fájl: c0043-1.htm        C. 0043               

el kellene jutnom a polgáritól a Picasso-i szemléletig. csak az óriások - mint ő - tudják egyedül a hitüket "stabil" pontnak tekinteni. csodálom az öreget, ahogy életében következetesen függetlenítette magát minden materiális - tehát változás tényezőtől, mely fölöslegesen hatással lehetett volna rá

         nem kötötte magát

                  művészcsoporthoz

                 stílushoz

                 asszonyhoz

                 műfajhoz

                 még állandó lakhelyhez sem

                      vén fejjel is városról városra költözik, s időnként belekóstol egy-egy újabb műfajba.

(alkalmanként persze ennek az "ellenkezője éppúgy igaz. 63.11)

állandó nála csak az a tudat, hit, hogy "csinálni kell"

igen, ezekben a furcsa és (talán ezért) kellemetlen hónapokban tapasztalom, menyire nem bízhatom magam sem létemet, munkakedvemet és nyugodtságomat semmi környezeti tényezőre. a szellemi én-emen kívül minden billeg, - megváltozott vagy éppen elveszett körülöttem;

                                                                                                   élő                                    

                                                                                             és élettelen is.

kontaktusom a külvilággal a minimálissá zsugorodott. csak a szokás és a Rend tartja.

marad "stabilnak", ami tart!

       a külvilággal: - valamiféle szemlélődő jóindulat

       és a jóindulat munkakészségemmel szemben, tehát marad a

                "csinálni kell"

néha irtózatos, néha nagyszerű egyedül és

szabadnak lenni