dátum: 73.01.        fájl: c-fajlok/c00433-1.htm             C.00433-434

Szilágyi P. itt:
- veszélyes játék ez a 8 fokos műterem, nem tudhatom, valamennyi szervem* alkalmas-e edzésre. van, aki bírja, van, aki nem, egy élsportoló mögött 200 tönkrement egészségű ember van. fűteni drága dolog, de -. Könnyen lehet, hogy egy szokványosan 50-60 év körül jelentkező betegség előrejön 10-20 évvel, gyógyíthatatlanul. példákat kortársaim közül tud mondani. Legalább 15 fokot javasol padlón mérve -
(elfogadom, holnaptól így lesz).
(* egyetlen izület esetleg, vagy a vese, stb.)

- egyébként is soha ennyi súlyosbeteg fiatal nem volt, a sokkal jobb életkörülmények ellenére. szív, rák, vese és tipikus öregkori bajok. talán a rendszertelen életmód és idegesebb életvitel-
fölmérhetetlen például a csecsemőkortól, rádió-tv-magnóval károsított szervezet, idegrendszer általános legyengülésének foka

- az avignoni szerelmesek A/71/12: jó, érdemes lenne a kép keletkezését kiállításon bemutatni.
Nagy keresztút hibája: 2 kocka kivételével csak a kegyetlen körülményeket mutatom, a krisztusi lény, humánum, az ember hiányzik (igaz).
a nagy mérettel vigyázni kell, két helyen egyensúlyhibát lát, ezt kicsi képen könnyebb gyakorolni, ez mesterség kérdése, meg kell tanulni.

- hogy én mit festek, merthogy
Leonardo a humán emberideált festette,
Raffael: ami körülöttem van, nagyon jó, szép (giccses életfelfogás, függetlenül eredményétől),
Szőnyi: szép a táj, jók az emberek, de 30 lépésről, engem hagyjatok békén,
Aba Novákot a lacikonyha érdekelte biztosan egy vásárból, a meleg szaftos hús - az élet közepe
impresszionisták: egy szóval: életöröm,
Botticelli a szép, de nem kiemelten, hanem teljes környezetével, minden részlettel,
én: ezt az ember nem köteles tudni, különösen előre nem (ha kifejezhetném, minek lefesteni), talán:
némi bizonytalanságérzet itt a földön, nosztalgia és emberekkel való igazi kapcsolat iránt, a befogadhatatlan léptékű dolgok (tér, idő, a nagy érzések stb.) respektusa, - vágy egy tökéletesebb, talán szellemi világ után.

- képeiden (Szilágyi...) a végtelen terek és dolgok szerepelnek, de velük szemben konkrét hasonló erejű ellenerő áll (legutolsó virágod, túl a sarkkörön- témái). tehát szó sincs valamilyen ernyedt vagy félénk magatartásról
én: ez egy pszichológiai tanulmány tárgya lehetne...

- miskolci pannómnál (vázlatot látta csak) az lehetett a baj, hogy a sötét szín mindig anyag-tömegszerűbb. s ha nem mozgatom meg a felületet, valóban üresnek-  függönynek hathatott a szándékolt végtelen tér helyett
én: lehet...

- feltétlen nagy térben kell ezeket a méreteket kiállítanom.
(ez eleve kizárja azt a számomra nem kellemes megoldást, hogy periférián, vagy kultúrház stb. jelentkezzek-)

- A /72/11 a szürke nagy kép.: még valóban kevés képnek.
(na jó, nekem azonban így ahogy van, fontos, iránytszabó komolyság és szűkszavúság)

- van egyéni hangod, mondandód, tetszik

- zseni, eredmény rengeteg munka nélkül: nincs mese.

- az ipar nem tudja fölvenni a designereket, mert a bóvli is eladható és olcsóbb előállítani. a design-nek nincs társadalmi alapja, nincs megfelelő nyersanyag, pénz, igény, még tér sem. viszont a régi típusú iparművészekre, akiket a főiskolán neveltek (bújtatott képzőművészek) nincs igény, elég van belőlük, egy részük maszek kisiparos, aki nem használva tanultságát, életen át kávéscsészét vagy étkészletet, bizsut gyárt. ez mesteremberi munka, nem kell művészdiploma hozzá.
az iparművészeti főiskola ezáltal bizonytalan profilú, sem egyik, sem másik.
a gyárba került tervezőket nem engedik, tönkreteszik, szépet, újat nem tervezhet, mert a kereskedelem a jól bevált, eladható régit rendeli csak olyan példányban, amit érdemes termelni.
(másnap Jánossy erről: a művészre az idők kezdetétől szükség van, ilyen-olyan szerepkörben, de a társadalmi fejlődést szolgálják.)

Sz.: a falon lévő képek közül melyiket szeretem legjobban és miért- ?
én: A/72/22 es-t (nagy arany keretben). szerepel benne egy túlvilágian tiszta és tökéletes narancsforma, ami már-már elérhetetlen. környezete viszont táj- asszociációkat kelt s így az a helyzet kényszeríti a nézőt, hogy a narancs foltot is tárgyi, valós, létező elemnek higgye, remélje.