dátum: 74.04.        fájl: c-fajlok/c00456-1.htm             C.00456

74.4.
''a herceg kastélyához dísztavakat ásatott....''
útszélén álldogálva nézek az elporzó hintó után: jó mindez?
pedig egy hadseregben szolgálunk
E fölösleges pompa volt a fáklya: van Más is... mint a napi kenyérgond
(milyen hitetlenül szolgálok- rohanok: nem is a célért, csak a munka-magáért)

74.4.
egész munkásságom egy hibára épül: pihenni nem tanultam meg,
ostoba módon.

74.4.
húsvéti lelkigyakorlat
ünnep: mint a katona, - hazatérni a munkából
az ünnep a múltat és a jövőt egyszerre vetíti
erőt ad
megértjük belőle, mi a dolgunk
az ünnep nem kikapcsolódás (= nyárspolgári szemlélet), hanem
erőforrás

az ünnep megállás
-----197
Krisztus így adott új törvényt: (nem tételeset adott), hanem
példát mutatott (sokkal radikálisabb)
a krisztusi élet fogalmát az 50 év előtti képekkel keverjük.
teremtő újrafogalmazás kell
-----
nemcsak azt keressük, ami összeköt. Van egy sajátos kincsünk, ami megkülönböztet. Nemcsak jó emberek akarunk lenni. Keresztényi jel: az önmegalázás. figyelem a kicsire: mennyi az összetört ember.
nem feltétlen dolgunk versenyezni, pláne ott, ahol nem is érdemes.

74.4.
újradefiniáltan fogalmazni ≠ komplikáltan fogalmazni

74.4.
az ember olykor azt hiszi, csak EGY mondatot kéne neki (bárkinek) mondani, s jobbra- okosabbra fordulhatna élete...
(ne vegye el azt a nőt,
pihenjen,
vegyen egy ridikült magának)
naivság.
minden létállapot marokkó-építmény jellegű. Változtatva az egész mozdul.

74.5.
hát tényleg nem megy az élet és a művészet egyszerre?
pedig döntöttem. de ma és tegnap keserves. is.