dátum: 74.12.        fájl: c-fajlok/c00482-1.htm             C.00482

vigyázat, ember voltunk ott kezdődik, ahol a fölösleges tartományába lépünk. A szükségest megtenni- szükséges.
- ez a Bauhaus végső kritikája. (a funkcionalizmus, mint totális eszme)
- ezért fontos funkciója a kinevezett tisztaszobának (csak ünnepekkor használják, de önnön helyük meghatározásában fontos szerepe van)
(pazarlás)
- csillogó rézedények a belga ablakokban (lakáskultúra, díszítés)
- gyufaszálból Eiffel torony (hobby, ki-ki a maga szintjén)
- rézcsat a csizmácskán (a divat)
- egy versidézet a buszmegállóban (a művészetek)
 

74. 12. 31.
megint nagy kidobás.
régóta beteg, közben túl sokat foglalkoztam vackaimmal (kuckóépítés, műteremrendezés, kartotékolásféle). valahányszor olvasni kezdtem, mindig villanyszerelés lett belőle.
úgy látszik, csak így tudok előrelépni, ha időnként rászánom magam (kissé mélabúsan) összes zsebeim kiürítésére és elbúcsúzom.

sok minden nevetséges így, ha a halál oldaláról is nézem az életet.
kidobtam:
szép emlékeimet (fényképek, cetlik, külföldi utakról, mindig azt hazudták, hogy a múlt szebb)
kedves könyveimet (Seneca), mert mást kell már megtanulnom
fotózásom termékeit, ahol nincs kilátás arra, hogy festészetben vagy egyebütt (társadalmi szinten) hasznosítható legyen
a fotózást is mint hobbyt kidobtam gondolatban, azt hiszem. túl sok időt, figyelmet
festés - szakma: magamnak és az utókornak is csak legjobb képeimre lesz szükségük
kidobtam: kiállításom meghívóit, plakátok, katalógusok, vendégkönyveim, sok kroki, szakmai levelezés, a ''többi'' kollázs, kritikák lapokban, rengeteg fotó képeimről.
(képeimről és szerepelt képeimről jegyzetet továbbra is vezetek)
emlékek és fotók szerelmetes leánykáktól, és Lopótól (mindez túl szép volt, talán igaz se)
Mami leveleit gyávaságból, egyszer majd fájna-
alkalmazott grafikáimból mindazt, ami nem kell, de őriztem (negatívok stb.)
''C'' gondolati naplóm 2. és 3. példányát. (Isten tudja, hogy az elsőnek is lesz-e valaha közösségi haszna.
''D'' napi naplót is eltéptem. (írtam 1967 augusztusától máig) ami szerepe volt- és fontos volt - betöltötte és betölti így is. mindig rettegtem, hogy elpocsékolom időmet. ezt cáfolta. ki fogom bírni ilyen mankó nélkül is, és öregkoromban sem akarok emlékezni.

valamint elrémít az a gondolat, hogy pld. itt a házban minden embernek van egy mappája múltja fényképeivel. Ha meghal, elégetik vagy tovább őrzik egy ideig.

múltamat szűzen akarnám szeretni, nem mozaikjaiban, hanem (hegy) vonulataiban.

74.12.
''asztalom fölé'' kiírt mondataimból:
esedékes kétségbeesés 15-én 20.30-kor!
(mondjuk)

74.12.
megszűnt az az ihletett misztikus kapcsolatom a külvilággal, mint 10 éve emlékszem, ahogy egy ferencvárosi tűzfalat bámultam éjszaka.

74.12.
valamit nagyon keresnék és nem találom. nagyon várok valamit.
A nyáron végigloholtam Európát, boldogan, ha elhagyhattam  egy-egy várost, alig érdekelt valami. nem nagyon látok semmit, most sem. Ez a kis csodalány - L. - ő imád élni. Ha eltanulhatnám. Kokoschka nagyon bátran élt, most olvasom. Bátorságom annyi, hogy őrzöm tisztaságomat, szerelemvágyak gondolatával viaskodom és fotóeszközeimet egyikről a másik polcra költöztetem. Bezárt élet, hiába átlátszóak ablakaim. Ezt a kislányt várom ma este, megérintenem nem szabad. Kimegyek a konyhába kolbászt enni.
olvasni kéne, sokat.
de most is csak barkácsoltam. (műterem sarkába kuckót)
soha nem lesz vége.