dátum: 75.01.        fájl: c-fajlok/c00486-1.htm             C.00486

most így hatnak rám a dolgok:
azt mondják:
''de akkor mi lesz a magyar nyelvvel 20 év múlva?!''
''elégett az egész, pótolhatatlan''
''azt hiszik, elloptam''
vagy
''művelődni nincs időm''
- és azt gondolom: nem fontos
semmi nem fontos

75.2.
egyszerűen és teljesen szerelmes vagyok a fényképezésbe. Már a züllés fokán. és elsősorban a technikai része, a fogdosás öröme. talán anyámhoz fogom az egész apparátot letétbe helyezni. egészen csöndes hónapok kellenének.
olyan fokon nyugtalan vagyok, ami már játékomat is rombolja.

75.2.
az lenne szép és az lenne az igazi, ha egy gombócban 'na,
másfél szilva lenne.

75.2.
Rilke beszéli: ''vajon az angyalok nagyszerűségükben halálosak az emberekre?'' - micsoda gondolatok! hol vagyok ettől!

75.2.
ugyanis elviselhetetlen vagyok, ha nem festek

75.2.
el kell jutni oda, hogy az öregedést
- a lassan összetörő arcot
- ki-kihagyó emlékezetet
a befejezés tudatot és
szűkülő érdeklődést
- a berögződéseket és egyéb deformációkat
ne szörnyűségnek, hanem semmivel jobbnak vagy rosszabbnak tartsam, mint minden egyebet

75.2.
(panaszkodott, hogy pici szobában fest)
Boldog. amíg (külső) körülményekkel hadakozik.

75.2.
nagyon megbecsülöm a jó meleg kabátot

75.3.
nagyon furcsán érzem magam, mióta annyi vagyok csak, mint a többi halandó - múlttalan. vagy tényleg, nem is lenne fontos?
Ennyire? (naplóm kidobása)

75.3.
és megnyugodva látom az utcán, hogy hajadonjainkon a fülbevaló újratermelődik.

75.3.
nagyanyám Zugligetben, tavasszal kiült a kertbe, a napocskára -
mint mondta - gyönyörködni az aranyeső virágjában
az élet nem több ennél
ha eltanulnám