dátum: 75.09.        fájl: c-fajlok/c00500-1.htm             C.00500

Fölmerül a kérdés, mért nem megy nekem a rendszeres lábmosás. A lényeg a következő: valahogy nem jön össze a dolog. Reggel, mert akkor sietek, stb.

75.9.
hát, ilyen még nem volt, egy hónapon belül 3 önálló, egy közös, egy fotókiállításommal, két pályázattal foglalkozom.
benne az árban.

75.9.
vidám akarok lenni.
 

75.9.
vársétány, diákcsoport, tanító bácsi: ''szemben előttünk a Körszálló, építészeti nevezetessége, hogy kör alakú.''

75.9.
azt hittem, most lesz lazítás, és majd lesz festés. egyenlőre késik. keretezés, zsűri után két kiállításom plakátterve, meghívó terve, most ez a váratlanul engem is igénybevevő fotókiállításom, néhány új nagyítás, most majd retusálás

75.9.
már itt tartok.
azt gondolom a kurva anyádat, és két másodperc múlva azt mondom: lehet, hogy igazad van

75.9.
most váratlanul az Élet és Irodalom számomat kell megrajzolni.
egy gyönyörű, bágyadt, álmos vasárnap fűben és lovak között Lopóval

75.9.
be is fejezhetem ezt a húsz év lelkizést,
Kata tudja:
nyugtalan vagyok és maradok, mert olyan sokrétű az érdeklődésem, és evvel az igényem is, hogy ezt nemigen lehet (különösen egy időben) kielégíteni lírai,- technikai,- szellemi-

75.10.
mi itten csetlünk-botlunk
tücsköt, békát összehordunk
forró fazekat magunkra rántunk
ahelyett, hogy idejében lefeküdnénk esténként

75.10.
most türelmetlen figyelmetlenül rohanok egy verset végig
majd lelassulok később, biztos

75.10.
nagyon szép nonfiguratív kép az Ernstben. olyanféle formákat használ, mint én, de precízebben és nagyvonalúbb megjelenítéssel.
elszomorodtam, minek csinálom, annyi jó van, és ha van, akkor is minek-
aztán délután a gondolati megoldás. a látott kép majdnem- jó (ál-jó) volt. a valódi remekműnél másképp szomorodik el az ember. meghajol előtte és sohasem kérdezi, mi végre.

75.10.
én belátom és úgy látom, hogy jelentéktelen és majdnem nevetséges dolog képet festeni. Biztat annyi, hogy ez a sok kövecske összeépül valamivé.