dátum: 77.02. fájl: c-fajlok/c00595-1.htm C.00595-608
Nagymarosi művésztelep 77.2.1 - 3.14.
77.02.02. szerda
belekezdtem ebbe a nagy képbe (136x270).
fölrajzolása a Sorsunk- tehát kép alapján történt, nem tetszett nekem az a
Műcsarnokban most januárban messziről nézve. (egyébként 10 perc alatt, egy rúd
végére kötve a ceruzát) Nem először tapasztalom, hogy a kép nem lesz jobb, ha
alaposan megfontolom. Sokat használom a véletlent is.
02.03. csütörtök
ez a mindenek fölötti, elképzelhetetlen nyugalom-
délutánig festettem, ki-kivive a nagy táblákat a kerítésnek támasztani, hogy
bentről- messziről lássam. Háromkor fürdés, alvás hatig, vacsora, most Leonardót
böngészem angolul. (a másfél hónapra ezt az egyetlen könyvet hoztam szótárral.
semmi mással nem akarok foglalkozni.) (Painters on Painting). Semmi nem zavar.
Hogy lehetne a FELÉT csak Pestre átmenteni?!
-----
valami egészen különös történés. reggel LASSAN készülődöm. (túl sok időm van a
misére indulásig.)
napirendem: (második naptól nem változott)
1/2 7 (magamtól!) kel
7 mise, áldozom
1/2 8 -8 végig a parton az utolsó kőkerítésig és vissza, anglicizmusokat
memorizálok
8 reggeli, utána
festés
délután valamikor 2 óra alvás
utána az angol könyv fordítása szótározással
(közben esetleg egy Tv program) 3/4 11-ig
3/4 11 futok kb. 1/4 órát
11 oltok villanyt
-----
megemlítendő, hogy két kollega is átadta vacsoránál teljes májadagját. hat
tenyérnyi darabot ettem meg, gyönyörű.
s erről eszembe jutott, hogy van néhány étel, amelyre mintha gyerekkoromban
egyszer- s mindenkorra kiéheztem volna, s ezt az elmaradást lehetetlen lenne
bepótolni. (kompót, gyümölcs is)
-----
megérezte a Minisztérium. Ismerőseimnek fintorral, tréfásan említettem, hogy a
művészetirányítás nagyobb dicsőségére ezentúl minden önéletrajzomba beírom, hogy
nem kaptam meg a Derkovits ösztöndíjat, vagy 4-5 kísérletre sem.
-----
kölcsönkaptam, olvasom: Malraux: Obszidiánfej.
Picassóról és a Képzeletbeli Múzeum ötletéről szól.
idézek:
''Ám még a legaktívabb korszakában is mindenekelőtt szemlélődő, meditáló típus,
aki még akkor is megőriz bizonyos távolságot, kívülállást az eseményekkel
szemben, mikor tevékeny részesük. Számára minden aktivitás mintha csak azért
lenne, hogy az események megéltté válhassanak, és ezzel a meditációra
alkalmassá.'' (Német L. a könyv előszavában)
''>>A vita activa<< és >>vita contemplativa<< konfliktusa a reneszánsz kor nagy
etikai kérdése volt, az európai gondolkodásban azonban még mindig élő probléma.
A művészeti alkotás azonban nem ismeri ezt a konfliktust, hiszen szükségképp
szellemitől áthatott tevékenység...'' (Németh)
-----
egyik legkedvesebb álmom (vagy 15 éve) mikor (szakmai) féltékenységből leszúrtam
Braquet.
-----
Malraux: (Picasso szobrai:) az összetalálkoztatott tárgyak nála semmilyen
világra nem utalnak, még egy ismeretlen világra sem, olyan világot
fejeznek ki, amely csakis a szobrászat révén létezhet.
(én: a nonfig. indoka- egy más, létező világ)
-----
Benedek István magyarázta nekem útkeresésemben: Igen, Kipling. A macska egyedül
jár. De ő úgy érzi jól magát. Az út eldöntendő.
és ma mit mondok erre? Talán tényleg ilyen vagyok. a két alternatíva egyszerre
megélése szükségszerűen lehetetlen, így a pontos véleményemet se fogom soha
megtudni, nemhogy az igazságot.
-----
Picasso a művek nem esztétikai, hanem mágikus szerepéről beszél: ''Az
Avignoni volt az első ördögűző képem...''
P: Braque szerette a néger maszkokat. Sohasem félt tőlük.
Ő ugyanis nem érzékelte azt, amit én.
-----
igen, ami az élet: a csodálkozás.
hiszem !
én mégiscsak.
-----
Malraux: Rembrandt - kétségkívül ő volt az első, aki kalandnak tekintette a festészetet -
-----
most olvasom, hogy Holbein kidobott egy grófot, aki zavarta munka közben.
10 éve talán én is kidobtam volna
ma? aligha (hogy evvel is a képet szolgálom)
igaz, hogy akkor már Holbein, Holbein volt
mindennek eljön az ideje
illetve remélem mire Holbein leszek, addigra az alázatom is...
(és ha a munkám úgy kívánja, nagyon alázatosan fogom kidobni)
-----
csakugyan mikor a műterem-enteriőröket festettem úgy 64, 68, 69 táján, a formákat a valóságból mindig csak kölcsönvettem, ürügyként egy-egy rózsaszín négyzetforma számára. Sosem akartam a látványt megörökíteni ill. visszaadni. Ma a négyzetet natura nélkül festem, ugyanannyit mond számomra így is.
-----
136 x 90 = 1,224 m2 egy képem és 4,4 kiló
-----
rejtély, miért tartom elképzelhetetlennek egy oldaltáska, vagy egy fényképezőgép szíját vállon keresztbe átvetni? holott gyakran előnyös. hogy mi ebben az annyira taszító számomra? évek óta nem tudom.
-----
napok óta nem tudom megfejteni, az uszályokat miért fölfelé húzzák hosszú
kötélen a vontatóhajók, s lefelé röviden.
hogy talán hosszú kötélen a fordulási rádiusz megnövekszik, s ezt bírja el csak
a hajómotor, hiszen az plusz terhelés amúgy is-?
-----
P: ''A macska fölfalja a madarat, Picasso fölfalja a macskát (egy szobra), a festészet fölfalja Picassót... végül mindig a festészet győz, a festés mindent fölfal''
P: mindenekelőtt azt kéne megértetni az emberekkel, hogy az alkotás igen ritkán esztétikai jelenség
P: de vajon teljesen én döntöm-e el, hogy azt festem, amit festek?
P: meg tudtam csinálni (A Síró nőt). Fontos dolog volt, minthogy a nők arra születtek, hogy szenvedjenek.
P: a festő legnagyobb ellensége a stílus.
P: mindig éltek Derék Kisemberek, akik a maguk módján akartak szobrot csinálni, csakis és pontosan a maguk módján. Hiába irtották ki őket, újra és újra föltámadtak...
P: a festő az egy faj. mint a macska.
-----
ha jól emlékszem eddig két emberrel találkoztam, aki bőbeszédűségét bírta ésszel
és mondanivalóval
(Jánossy és Szrogh)
-----
and he said (Tintoretto) that were as beutiful colors were sold in the shops of the Rialto, drawing was only to be obtained from the box of talent and that is required long study, often late into the night, and hence, grawing was practiced and understood by only a few men.
-----
a mise után egy asszony elnézésemet kérte, mert feledékenységből a h e l y
e m r e ült.
tudja, a kor- mondta
-----
a A/77/4 Feltétel nélkül, azonnal
A/77/5 világ kijelölése (??)
A/77/6 Az ékszertervező vasárnapja
A/77/7 Rosszalkodom (ágyam fölé)
tényleg kellene titkon (magamnak) címet is adni mindig
-----
fölírtam már?
USA reklám szlogen: Légy önző! Adj vért!
ezt kéne megmagyarázni, mikor önzésről beszélek, mint szükséges jóról.
-----
Malraux: A műtárgyak csak saját korukhoz tartoznak, a műalkotások a mi korunkhoz is.
-----
Malraux: a műalkotás az egyetlen létező, amely metamorfózison megy át. a bútorok
nem változnak át, az ékszerek sem - és a kovakőszerszám sem
(na, nekem az iparművészet szétválasztásához)
-----
nyugtalanító emlék maradt ez a film (Virágot Algernonnak - regényből készült,
címe: Charly) Mit jelképez? szinte mindegy. és az a nagyszerű, hogy annyi
mindent jelenthet.
A nemlét sötétjéből fölbukkanó ember (emberiség is), aki újra - aztán: a felnőtt
kor viszonylag tisztánlátását.
Egyszerűen a sors fordulását, bármit. A mindig létező veszélyt, a
kiszámíthatatlant. A hullámmozgást.
-----
Malraux: a keret csakis nyugati művészetben található. elgondolkoztató.
-----
Malraux: Nálunk, eltekintve egy titokzatos, finom irányzattól
Vermeertől, Chardintól, Braquetól, a műalkotás mindig erők harca
-----
Sugár meglátogatott, mondom neki hibátlan az itteni életformám, milyen jól érzem
magam. Jó lenne ezt megteremteni, akár el Pestről -
azt mondja:
- de hiszen azt mondtad, hogy többet akarsz menni emberek közé
- bár nem kellemes, de szükséges az élet sűrűjében élni, Szőnyi is akkor kezdett
egyoldalú-érzelmes (gyengébb) lenni, mikor leköltözött
- a ''boldogságot'' keresni" hívságos dolog', tudomásul kell venni, hogy az
élet kellemetlen, kellemetlen dolgokból áll össze
- épp úgy helytelen az életben a boldogságot keresni, mint a képben a
szépet, hibás kategória, alkalmatlan mérce
- viszont élni 2-3 hónapra tényleg jó, elmenni Pestről (dolgozni)
-----
S: a (2,7m-es) képemen a bal fölső indulóforma túl logikusnak hat, meg kell
keresni, mi lenne az, ami a legkevésbé való oda. Az lesz jó.
(átfestettem: egyetlen ''szín'' a képben: okker-)
-----
két ember fiatal korának egy szakaszában örökös szövetségre lép némely dolgok
együttes végrehajtására. Némely dolgot szükséges, további néhányat eredményesebb
együtt művelni.
De micsoda félreértés ettől többet várni.
Esetleg
-----
Malraux: szeretni egy embert nem annyi, mint csodálatosnak, hanem annyi, mint szükségesnek tartani-
-----
Találtam valamit, ami tökéletesen kielégíti égető vágyamat, hogy a fejemet vakarjam: ragasztószert kapirgálok ujjaimról olvasás közben.
-----
M: Picasso megértette, hogy a lázadása gyógyíthatatlan.
A festészet halála napjáig egyszerre volt szolgaságának börtöne és szabadságának
fegyvere
-----
e napló egyetlen célja és értelmezni magam számára az életet.
esetleg később másnak is valamit segíteni vele
-----
Amit 76-ban a Novicia tiszteletére- képben mindenáron a fehér- a fehérben
színekkel akartam megoldani, azt most fehér- umbra- feketével jobban
megcsinálom.
(A kép ugyanolyan ''fehér'')
-----
tegnapelőtt megpróbáltam kezeimet rövid pórázon a szék karfájához kötni (angol
fordítás közben).
talán ez vakarózás ellen
-----
levél Kokas Ignácnak (egy hete üzent telefonon, hogy egyhangúlag megszavazták számomra a Derkovits ösztöndíjat)
77/1/14
Kedves Náci!
minden folyó napihír és történés alatt, mellett és fölött:
- nem tudom, hogy csináltad, de fölös töprengéseimet műtermed sarkában hagytam,
és ez nagyon fontos nekem most
- kezem nyugodt, kételyek nélkül dolgozom
- minden délelőtt, itt Nagymaroson.
- és eredménnyel.
- ez jó, nagyon jó.
szeretettel üdvözöl: Dezső
(délután angolt fordítok)
-----
Karinthy Frigyes: a feljebbvalójával senki nem ideges-
-----
mi lenne, ha megfordítanám? Apró örömök számára világéletemben sajnáltam a
pénzt. Viszont tépelődés után, de majdnem mindig megvettem, mint pld. 300-as
teleobjektívet, ami igen ritkán kell.
vajon nem az lenne elfogadása az életjáték jelentéktelenségének, ha ezekhez a
kis napi harcokat feladnám, nem törődnék többet velük?
(két hét múlva: hülyeséget beszélsz)
másnap:
vettem egy Odol vizet és
egy liter szőlőlevet. Naa.
-----
A patikusnő az előttem állóhoz:
- Miért sír?
- Meghalt a férjem.
A nő bólintott és lepecsételte a receptet.
Ennyi az egész.
-----
egysoros:
Ibi vagyok a GH-ról.
-----
vigyázat, hogy a hozzánőtt nyugtalanság ne felületes képekben csapódjon le
-----
gazdagabbak lennének ezek a képeim (A/77/7,8,9), ha gazdagon megmunkálnám?
ki kéne próbálni, mint a Kondor emlékképem középmezői
-----
beszélgettünk róla, most összeírom:
hányféle adottság kell ehhez a szakmához a tehetségen túl:
1. legyen kifejezni érdemes, nemes belső tartalom (világkép). (ellenpélda:
fasiszták, giccsfestők)
2. legyen ez elég nagy egy életműhöz (az érdektelenek, a befulladók)
3. legyen újszerű (a manieristák)
4. legyen elég fegyelem, belső erő, türelem, kitartás, szorgalom, vállalja a
nehezebb utakat (a sértődöttek, Szinyei, az abbahagyók, lusták: Berény)
5. legyen önbizalma, hogy el ne tántorodjék (Szinyei)
6. legyen hite, hogy mindezt érdemes csinálni, sőt elegendő belső kényszere
kifejezni magát (exhibicionizmus). (ellenpélda: az életművész, aki nem valósítja
meg képességét műben)
7. ne legyen anyagi, erkölcsi téren megalkuvó, (a magukat eladó festők)
8. legyen képessége kifejezni belső tartalmát (ez a tehetség?!) és legyen elég
forma-, szín-, kompozíció-, és technikai kézsége. (a közepesek, akiknek mindebből
csak egy-egy hiányzik)
9. legyen képes a szükséges elméleti és gyakorlati tudást elsajátítani
(félbemaradt dilettánsok)
10. legyen elég szerencséje, szülessen és éljen olyan környezetben, hogy legyen
lehetősége önmaga kifejezésére, a képességének megfelelő fokon (botot faragó
kisbojtár).
-----
az első két héten 10 táblát (136x90) megfestettem.
-----
pont úgy építkezem (1959 óta) a kettős (ismételt) képeimnél, mint a kettesével összekötözött alpinisták haladnak. Amelyik hátul van, biztosítja az éppen mozgót, - ő biztos helyen áll.
-----
hogy micsoda magabiztos formákat rakok föl most egymásután!
-----
létezik-e ennél csodálatosabb ruhadarab? Több hónap alatt nem ismertem ki e (NATO) anorák összes rejtelmeit. (gombok, miegyéb)
02.17. péntek
azt hiszem, a tökéletes pihenés. - regenerálódás életforma nekem:
- egyedüllét
- ideális munkafeltételek (teljes kiszolgálás, teljes szeparáltság, nyugalom,
pesti ingermennyiségtől felmentve)
- totális monokultúra: egyhangú munka és tanulásperiódusokból áll az egész nap,
és szigorú napirend
- mentálhigiénia: reggeli mise
- fizikum: séta + futás menetrend szerint
-----
és megint csak fölmerül: nincs vajon komoly szerepe ilyen fokú munkakedvemben
ennek a kicsi szobának?
(hogy a Dunát is látom, az külön csoda, de ez most nem tartozik ide)
-----
Az újságpapírok, papírfecnik zavartalanul gyűlnek (itt is) műtermem padlóján,
szükségem van rájuk:
- rajzolom őket (pár éve fotóztam is, s abból festettem),
- intimebbé, barátságosabbá teszik a szobát,
- és világosabbá is.
ha takarítok, olykor megpróbálom természetes leülepedésüket imitálni - újra
elhelyezni őket a földön természetes rendetlenségükben.
és a teljes
sikertelenség olyan feltűnő, hogy mindannyiszor nevetnem kell.
melyből kiderült,
hogy a papírok halálos pontos, utánozhatatlan matematikai rendbe rendeződnek
természetes módjukban.
néhány rendező elv:
- a szoba légmozgás viszonyai,
- járóutaim,
- festőállvány helye (fölhasználási területük, mert a festéket szoktam velük
visszaszedni többek között)
- hogy jobbkezes vagyok
- hogy mekkora képen dolgozom
- a légellenállás (a kisebb darabok másként viselkednek, - nem csak a gravitáció
dönti el, hová érnek földet)
- hogy mennyire megy a kép (ha lendülettel dolgozom, gyakran összegyűrve dobom
el őket)
stb.
egy szoba berendezésével (és még sok mással) ugyanez a helyzet. csak lakva -
élve lehet berendezni.
-----
fáj az öreg plébános lába, nem tudnak segíteni az orvosok.
''nem, nem szedek fájdalomcsillapítót, nem akarok rászokni. Meg aztán vezekelni
is, tudja.'' - mosolyog és vidáman biccent a fejével.
-----
régebben próbáltam bevezetni, úgy látszik nem megy. Bele kell nyugodni, hogy Magyarországon tól-ig hívni vendégeket erőltetett dolog.
-----
asztal fölötti (javított) mondat:
mit adsz ma
-----
nem hagyott nyugton és szégyelltem, mikor kezdtem fölismerni, mennyire nem vonz
egy séta, egy utazás táji látnivalója. (Unom)
egyébként is általában magam elé nézek jártomban.
(hajdani sétáimkor kedveltem a látvány monotonitását, pontosabban ismétlődését)
itt (végre) erre első reggeli sétapróbálkozásom után rájöttem.
azóta reggel a part egy szakaszán tanulom sétálva az angolt.
-----
tudom, hogy nem vagyok jó szerető.
nem játékos, csábító, nem tudok mosolyogni.
mint egy gyönyörű tragikus rítus
mintha emberhez méltón halni kéne
ahogy a Calaisi polgárok menetelnek
a másikat is se hódolat tárgyának, se játszótársnak
látom, inkább sorstársnak
de lehet más hasonlatot is:
ahogy nehézmozgású szakácsnők kínlódnak lefelé a lépcsőn
kettejüknek is túl nehéz fazékkal
-----
anyám szerint nagybátyám csak nagy bajban látogatott meg valaha is minket, akkor
viszont mindig lehetett rá számítani. Legutóbb 56-ban egy hátizsák konzervet
hozott.
(egy emberfajta ez is)
-----
én legfeljebb kínkeservvel tudok magamnak megszerezni egy-egy spontán programot
-----
azt hiszem, hogy a papjaink csak olyanok lehetnek, mint mi,
ugyanúgy politikusaink is.
egyszerűen munkamegosztás
-----
opusjegyzék mellett kellene egy címjegyzéket vezetni (nem eltenni az eredetit) a rólam megjelent kritikákról, és hogy hol jött le. reprókról is ugyanígy.
-----
egy kopasz nő elképzelhetetlen
mi a szép a hajban? nem őrület?
mitől gyönyörű?
-----
ja, hogy nem kényeztetésből, hanem a leendő reuma ellen kell (a templomban)
melegen öltözni
nem elfelejteni
-----
azt hiszik, attól egy nép politikus lesz, ha mindennap lát egy fogadást a Tv-ben?!
-----
FESTÉS: SZÁL DESZKA A TENGER KÖZEPÉN
-----
nem tudom, hány éve küszködök.-
nem tudok egy tiszta sárga, vagy narancs foltot föltenni
-----
festésnél kizárólag technikai problémáim vannak
(semmi szellemi, gondolati)
-----
a különbség ennyi: a közepes ábrázoló kép is gondolatot ébreszt, egy közepes nonfiguratív kép legfeljebb dekoráció a falon, nem ér semmit sem.
-----
A 74-es katalógusom előszavában (legutóbb ott) tisztán és világosan meg tudtam
fogalmazni világomat. Tudtam, mik az értékek körülöttem, mi a szép, s hogy merre
akarok menni. (a 105-os lap is pld.) Most minden kusza. bizalmatlanul nézem
munkámat, van-e egyáltalán értelme, képes-e valami fontosat kifejezni, nem
reménytelenül korszerűtlen, esetleg provinciális-e. -
nem látom az utat magam előtt. persze ez így kibírhatatlan lenne, így hát az
egyszerűség kedvéért- becsületesen megteszem a dolgom
pontosabban: annyit festek, mint öt víziló
-----
szidnak mindet sokfelől. (a konceptesek, a táblakép halálát hirdetők). Én valóban sok közepes képet gyártok. de mit tegyek, ha nálam csak ilyen módon készül el az a néhány igazán jó, AHOL NEM MERÜL FÖL A KÉRDÉS, érdemes volt-e megcsinálni
-----
nem tudom elképzelni, milyen lehet egy dualisztikus vezetésű család. Pap + Mama?
azonos szerepben?
akkor a gyerek hamar megtanulna a dialektikát.
-----
a művészet mindenkor az emberiség legfontosabb dolgairól beszél, bár sokszor maga sem tudja mi módon
-----
néha eszembe jut egy-egy régi tollam, cipőm, óraszíjam
és elmerengek
-----
festek: hazaérkeztem
-----
festek: vállalkoztam egy olyan mozdony elvezetésére, aminek egyetlen fogantyúját, kapcsolóját nem ismerem. nem tudom azt sem, a váltókat ki és merre állítja majd.
-----
nem lehet a fiatal éveket a fölkészülés idejének tekinteni, egyszerűen mert
ahhoz elképesztően hosszú; az aktív éveket számolva majdnem 1:1 az arány.
tehát: ez is a mindenkor teljes értékű élet egy formája.
nyilván akkor ugyanez az öregkorral.
-----
a kultúrának egy magasabb foka. egy nemzetközi rangú kitüntetést hivatalosan is
csak bece-gúnynevén emlegetnek: Oscar-díj.
ennek a kultúrának demokrácia a talaja
-----
vákuumot teremtek magam körül, hitetlen-merev mozdulatokkal,
ritmikusan, évről-évre (minden múltamat mindig kidobom)
és egyedül, múlttalanul didergek benne
hiába, időnként meggyűlölöm, mert
hamis biztonságnak vélem múltam relikviáit.
pedig tényleg legalábbis furcsa múlttalanul élni
mi mindent dobtam is ki az évek folyamán:
napi naplóm (7 évig vezettem)
kiállítási vendégkönyvek, dokumentációk
fotók, lányok emlékei, főiskola stb. emlékei, folyamatosan a könyveim, minden
levelezésem
és ehhez adódik a világ nagy területére vonatkozóan hihetetlenül rossz memóriám
olykor megrettenek ettől a bátorságtól
(másnap: vagy az lenne a bátorság, ha merném engedni fölgyűlni újra emlékeimet?)
-----
álmomban avarral teli nyirkos földet ettem. fárasztó volt, de nem kellemetlen.
-----
kivételes fokon jól érzem magam itt, Maroson, és ne nevessetek ki- van ebben
valami reménytelen
pár hét múlva elmegyek és otthon nem vár semmi
Istenem, fogd meg a kezem.
másnap: mindennap lehet győzni
harmadnap: semmi jövő! a mát rendezd be!
-----
Mér? a vágyra vágyódás is csak egy vágy a sok közül
-----
Ingres 1822/8/28 107. oldal
I feel, that I am in the full force of my talansts, and I find in myself a
facilaty for producing: Once thing is enemy of my repose. I, who am not at all a
man for society, am continually required to see poeople. I am obliged to tear
myself from my studio in order to receive the sisits of merely corinus persons.
To put on full dress ois one of the labors of Hercules of me. What I should like
would be to remain here unkown, to concern myself exlusively with historical
painting and nver sacrifice myseft is doing little pictures that take up more
time than the big ones. I should wish above all to hava my life go on only in my
studio. The life of study is the happiest one, it makes one forget everything
that disgusts in this word. I intend to begin isolating myseft and then I shell
surprise and hit hard.
Ingress:
... ez a kegyetlen zsarnok (a festészet) megakadályoz az alvásban, úgy tekinti
magát, hogy egyedül uralkodik rajtam, és nem tudod elképzelni, milyen
engedelmessé tesz. Elsősorban nem enged engem sétálni, vagy a vár körül egyet
járni, vagy csak ritka alkalommal. Amikor kiszállok az ágyból, az én rendem:
tenni a munkámat, készíteni az anyagot..., egészen délig. Akkor meg van engedve
nekem egy kicsit bepillantani az újságba. Aztán két óra után ő vezet engem a
képtárba, ahol este 8-ig nincs megállásom. Vacsorára már kellemtelenül
fáradtan... és mégis szeretem őt, szenvedéllyel, - és tisztességesen nézve a
dolgokat - ő is szeret engem, és ha nem fizetek neki mindent teljesen vissza, ő
fenyeget engem elhagyással, a munkám hanyatlásával, sőt halálával. Akárhogy is
van, ennyi erőfeszítés és bátorság után a 67 év súlyát nem érzem...
-----
Mit is vettem abból a 31-32 ezerből, amit hirtelen hozzám vágtak képeimért?
2 pizsama, kesztyű, trénercipő 700
TV, rádió 8.000
kb.
Maminak (+ a rádióm) 1.000
Katának talán 1.500
fölélni, OTP-be 9.200
szerszámgép, fúró 4.600
nagylátószögű obj.+ kis vaku 3.000
nagy angol szótár végre
. 500
29.600
na, akkor nem csesztem el, jól van.
-----
77.03.01
ami miatt fájdalmas nosztalgiával gondolok a régiekre: képeimen nem lehet
hónapokig pepecselni
ja, igen, és az állandó véletleneken bukdácsolásom, ami egész festészetemet
jellemzi
-----
Derkovits gyakran eszembe jut, s vele a tempera műfaja. kéne-
-----
első 3 nap vekkerre keltem, azóta magamtól, fél hétkor.
-----
eltekintve, ha témáim közül valamelyikre rákérdeznek, hihetetlen unalmas
társalgónak tartom magam,
zavar is
ami az alapja: nem érdekelnek mások
javítani kell rajta
a szeretet (nem érzelem, hanem) akarat és tett
(nem szabad gyenge órában összekeverni)
viszont
minden arány kérdése. a megfelelő élet:
- nem: a maximálisan lelkiismeretes munka
- nem a mindenkor feltétel nélkül adó szeretet
hanem mindig a pillanatnyilag helyes arány
-----
tulajdonképpen minden erkölcsi sikert learattam, ami egyáltalán 34 évesen -
könyvet írnak rólam,
megkaptam - ha igaz - a Derkovits-díjat,
kaptam már nagydíjat,
szerepeltem a Stúdiókiállítás főhelyén, természetesnek veszem, hogy képemet
mindig reprodukálják katalógusukban,
a Szövetség a legelső néhány fiatal között vett föl,
lett műteremlakásom,
és főleg: szerepelt a nevem egy keresztrejtvényben.
ez gyönyörű
ha mindezek befolyásolnának, nyugodt ember lehetnék
(a másik oldal: a dolgok anyagi része meg egyáltalán nem érdekel)
-----
ha vakarom magam, valami hallatlan dolog történik. egyszerre élem át az aktív és a passzív fél összes érzetét. (hogy örülne ennek egy orvos diagnosztizáláskor)
-----
Courbet levele a Beaux-Art Ministerhez:
(a becsületrendet kapott tudtán kívül?!)
My artistic consciousness is just as strongly opposed to accepting any reward from the state. The State is incompetent in matters of art... the day in which the State vill have left us free, will be the day on which it will have fulfilled its duty toward us.
-----
Kodály módszerrel nyitom az ablakot
-----
te jó ég! már csak egész homályosan emlékszem pesti életemre!
-----
végre egy kapott fontos recept: mit lehet boltban reggelente venni:
zsömle
kenőmájas
tej vagy kakaó
-----
ez valami agygörcs, a pszichológiában biztos van neve is: GIORGIONE nevét
mániákusan elfelejtem, mindig.
Pedig. Na most talán. Kíváncsi vagyok.
-----
Tulajdonképpen regényt addig kell olvasni,
amíg az ember magatartásformáit alakítja ki.
(Persze, én csupán a szórakozás perceket nem tanultam meg.)
-----
képeimet nem megélhetésért festem
nem lakások falára szánom, hogy csak egy család lássa-
hanem némileg ködös elképzeléssel valami módon a köz számára. butuska szakma ez.
egyetlen halálos biztos pont van, ami miatt feltétlen hiszek benne (lehet, hogy
ez a jámbor bizalom meg is marad): TUDOM, emlékszem egy-egy föl-fölizzó örömömre
Rothko vagy Vermeer reprodukciót látva, már kisfiúkoromban is. Ez megfogható
valóság.
-----
ha az angollal eljutottam olvasás szintig, akkor érdemes lenne ezt a némettel is
megcsinálni, már nem lenne nagy munka. viszont utána
nem nyelv, hanem fejtágító -
talán fizika? filozófia? (megintcsak?)
-----
amiért ellustultam fényképezni, a következő
- emlékképet emberekről, utazásokról nem készítek, nem való az nekem
- nomost, lehet nagyon jó fotót készíteni illusztrációként cikkhez, szociológiai
munkához, de ilyenfajta munkát nem végzek, - ehhez megbízás kell, és a műfaj
önálló életű
- a tesztfotók (hívó- objektív, expozíció, stb. próbák) szinte teljes skáláját
megcsináltam már, ami érdekelt
- és van a művészfotó, ami önálló értékű, általános,- közérdekű mondanivalóval.
ajjaj ez meg nagyon ritkán jön ám össze. és egyáltalán, hogy tenném közkinccsé?
-----
a telep könyvtárából: Ordasok között. egyetlen mondat volt aláhúzva benne,
ceruzával: ''a sebeket nem az idő, hanem a munka hegeszti be.''
különben 570 oldal és vagy 10 óra alatt (tegnap) olvastam el, pihenésképp.
persze ez így éppoly hülyeség volt, mint egy húszforintos adag fagylalt.
-----
ma már nemigen vágyakozom semmilyen társaságba. hozzászoktam a gondolathoz, hogy
untat.
ifjabb koromban is mindig problematikus volt ez a terület, próbálkoztam, de
osztálytársaimmal a harmadik találkozást már untam, kerültem. merthogy
ugyanolyan ostobák és okosak mint én, éppen.-
inkább idősebb embereket kerestem meg, tőlük szívesen tanultam
ma is, s ehhez még egy új forma jött: ha úgy adódik, szívesen adom át, amit
tudok.
bizonyára ebből a két ágból tevődik össze, hogy megjegyezték rólam: társaságban
nem tudok beszélgetni, hallgatok, vagy monologizálok.
valaha inkább lett volna szükségem közönségre, olykor fölrémlik ma is bennem,
szívesen mesélnék ezt-azt, de erről le is szoktattam magam. Időféltésből, s a
félelemből, hogy úgyse érdekli a másikat. + egy élménynek úgyis csak egy morzsa
töredékét lehet átadni. (engem ugyanis annyi minden nem érdekel)
megbeszélnivalóm pedig nem-igen van, bár tanácsot szívesen meghallgatok.
vágyódom igazán bölcs, vagy okos emberek társaságára, de időt ma sem igen
áldozok ennek megszerzésére.
ja igen, panaszkodni is, néha remek dolog lenne, de azt már magamnak se. ezen
túlvagyok.
-----
mit költöttem itt (ma vasárnap, utolsó teljes nap)
üveg lé, sütemény 15
közl.: vonat, vill. 220
vendégek: kosztféle, mozijuk 90
házt. sz., gyógyszer 40
T dugó 20
biblia, most jelent meg 300
mozi 35
(ez eddig 810, ha jól számolom)
pesti utak kosztja 55
posta, egy távirat 35
(ez eddig 810, ha jól számolom)
festőszer, képszállítás 695
megspórolható lett volna (elsősorban nem magamon): talán 50 forint.
-----
hát, nem örömmel megyek haza. jó volt itt. sok jó munka, meg az angol. a reggeli séta, csend.
-----
jó itt ez a Duna, a gép fölött most kipillantva. Hallom, megmérték, az új
lakókat egy-két hónapig érdekli csak a kilátás, ha szép is. Micsoda pszichológus
hülyeség megint.
ennek nem a tudat szintjén van elsődleges szerepe.
----
(itt még találtam egy papírt)
Kata olykori veszekedéseinket elég kedélyesen fogja fel (utána), végeredményben
egészséges dolognak tartja,- utána megkönnyebbül, mint mondja
az én kedélyem lassabban változó. engem egy ilyen alkalom elkeserít, olykor
kétségbe ejt, s megalázó emlék marad,
saját mondathibáimmal együtt.
nekem rossz, tehát nekem kell elkerülni, még jobban
-----
a rosseb egye meg, miért van nekem csak ÉN -tudatom?!
sunyi háttere, hogy a magammal törődés mindig a szakmával való törődés is
egyben, mert azt minden elé helyezem.
S munkámmal egyben a közösséget is szolgálom úgynevezett,-
(anélkül, hogy erre külön figyelnék)
nem tudom pontosan mennyire sántít
-----
búcsúzom, Nagymaros, kedves -