dátum: 64.06.        fájl: c0064-1.htm        C. 0064

most, hogy két év előtti naplómat olvasom, megdöbbenek.

félelmetes az a magabiztosság, ahogy magamat (eredményeimet és hibáimat is) kezelem, és hajszálpontosan tudom dolgaim koordinálni.

maradéktalanul tudtam: "itt állok. dolgaim összességükben rendben vannak."

fegyelmezett és lelkes voltam.

furcsa, hogy mostani önértékeléseimnél kizárólag a negatívumokkal számolok. az elmúlt tanévhez hozzáállásomat valóban a nyugtalanító-vágyódó szerelem problematika determinálta. munkám nem kötött le és nem is végeztem lelkiismeretesen. Most, hogy immár együtt-járunk, nem következett be a várt összeszedettség. Mostani nyugodtabb állapotomban hallatlan alázatos lettem. a lány mindenben befolyásol.

és nem is a legszerencsésebben.

kizárólag következetlenségemre, gyengeségemre, kapkodásomra hívja föl a figyelmemet és evvel maradék magabiztosságomat is elveszi.

(figyelem! ez nem út! 68.11.)

(az most más kérdés, hogy megállapításai igazak, és az is más kérdés, hogy saját szempontjából ilyetén agresszivitása talán érthető és elfogadható)

tény az, hogy továbbra is kevés az élet- és munkakedvem.

feladat (a baj döntő oka megszűnt immár) - a változtatás lenne (írás közben most betévedtem egy misére: van! gondviselés!) pontosan tudom, hogy megváltozáshoz elsősorban magamnak kell hozzálátnom: lelkigyakorlatra, vagy házi terminológiával koncentrált homo contemplatori szemléletre. ugyanis most a belső összetartó erő a  j ó  törekvés tendenciája kevesebb a szükségesnél.

(elvonulás lehetőség hiányában

nem tudom lesz-e energiám otthon megtenni. Seneca, Újszövetség van.)