dátum: 65.03.        fájl: c0073-1.htm       C. 0073               

Beszélgetés R. pappal

problémáim:

     1/ csak a munkámmal foglalkozom és ez nem ad örömet. nélküli viszont unatkozom.

         így semmiféle kapcsolatban nem állok a jövőmmel, reménytelenül élek.

     2/ a közösséggel nem találok megfelelő hangot

     3/ a VI. paranccsal nincs egyre kevesebb bajom.

- az elkeseredettség nem indokolt. hiszen nem csalódtam eddig életemben. a főiskola teljes mértékben hasznos volt, ha esetleg nem is pályámra készített fel. az, hogy ez ilyen arányú elfoglaltságot jelentett, és mellette minden mással leálltam, olyan mint mikor valaki folyton a kedvenc kelkáposztáját eszi. megundorodik tőle és sok minden egyebet kell ennie, hogy újból rá tudjon nézni. ha a pályát teljes kedvvel nem csinálom, nem várható rendkívüli teljesítmény. számolni kell esetleg még akár két szürke évvel, amíg választási lehetőség nyílik. hogy most valami komolyan és tartósan megtessék, az nem valószínű, hiszen a "csinálás" gyakorlata nélkül ez csak hangulati kérdés (így nem lehet pályáról dönteni), erre esetleg diploma után lesz módom.

a sportoló, ha sokáig nem mozog, eljut odáig, hogy nem is kívánja a mozgást, s ha újra elkezdi, először izomlázat kap.

érthető, hogy eljutottam olyan állapotba, hogy semmit nem kívánok tenni.

   ezért kell: az élmény keresése

      többek között az emberekkel való foglalkozás, közeledés

      (hogy ez nehezen megy, az is teljesen érthető: egy hosszú, ellentétes tendenciájú (különszoba-élet) gyakorlat ellen

      kell most próbálkozni)

ezért szokványos javallat a VI. paranccsal kapcsolatos egy-személyes problémákra, hogy nem egyedül lenni. (Az egyedül lét: nem bűnlehetőség, hanem az élményanyag hiányának gyakori okozója, és előidézi nem megfelelő élmény keresését. ezért iszik is sok ember (nem hajlama következtében)

(eddig nem bevallott, de: igazság az, hogy nagyon kellemetlenül, nem a munkámban, többnyire zavaró közösségben, hanem itthon, egyedül, tétlenségem közepette érzem magam!)