dátum: 65.03.        fájl: c0074-1.htm       C. 0074               

viszonyom az osztályközösséghez a következő:

szokványos összetétele következtében szinte mindig zajos. Pechemre a rádió állandóan szól. ilyen körülmények között nem tudok dolgozni a főiskolán. ez alapvetően meghatározó körülmény.

az osztálytársakkal való érintkezés: beszédünk 90 százaléka így alakul: vagy teljesen fölösleges, vagy lényegtelen dolgokról beszélgetnek, vagy meg komoly témákról, de akkor olyan átgondolatlanul jobbára, hogy abból semmit sem tudok meríteni.

így alkatom és magam nevelése következtében a beszélgetések java része (az emberek java része) untat, s így kerülöm is.

közösségi megmozdulásaikkal pedig gyakran nem értek egyet, és már ösztönösen is hajlamos vagyok elkülönülni.

65.3.
meggyőződni véltem a világ (életem) értelmetlenségéről, és nem akarok semmit.
- Istenem, add, hogy általad megtaláljam a válság értelmét- és így Benned a nyugalmat!

65.3.
Elvből - a halottkultusz mai formája elleni tiltakozásképpen - nem mentem el egy osztálytársam temetésére
(a temetésnek, az ilyen búcsúzásnak semmi jelentőséget nem tulajdonítok)
nem tudom megengedető-e közösségben ekkora bátorság (különcség)
- nem vagyok egészen biztos abban, hogy helyesen tettem -

65.4.
olykor magával sodor egy gyönyörű mélabú -
amikor nem remény nélkül fáj az élet.

65.4.
tragikus és komikus, hogy az ember ismeri a problémáit, azok megoldási lehetőségeit - pontosan! - de nem tud élni tudásával.
tehát egy marad: várni egy kívülről jövő új impulzusra
új szituációk, új emberekre
- szerencse vagy sors kérdése (ahogy tetszik)
más megfogalmazással: Isten akarata

65.4.
Nem hiszem, hogy gondolkodásomban valaha öregebb leszek, mint most -

65.5.
szép érzések élnek bennem időnként, és értéktelennek és ízetlennek tartom életemet, hogy ezt nem tudom kiadni magamból.
(a festés abbahagyását máig nem tudtam kiheverni)

65.5.
tudásom, koncentrálókészségem és akaratom jelenlegi színvonala a jövőre nézve biztosítani látszik tudásom és nívóm középszerű voltát.

65.5.
tényleg igaz: az emberek gyakran sokkal könnyebben megbocsátják egymás hibáit, mint erényeit.

65.5.
a céltalanság ténye fennáll, de problémaként nem jelentkezik.
szeretek és dolgozom, és ez pillanatnyilag elég.

65.6.
fontos dolog, hogy az ember mindent átgondol, és megfogalmaz
de most (legépelve három hónapnyi jegyzetet) úgy tűnik, hogy
van ebben valami egészségtelen is (nem magammal, hanem a dolgaimmal kellene törődnöm!!)