dátum: 78.03.        fájl: c-fajlok/c00762-1.htm             C.00762

néhányszor életemben sikerült beleélnem magam a földöntúli végtelen élet fogalmába - valamennyire. minden esetben megszédültem bele. ijesztő és nem kívánatos így.

78.3.
még mindig iszonyú nehéz megküzdeni az árnyakkal. Hogy tudom, - hogy legjobb barátaim: Seneca, Klee, Picasso így csinálták napi gyakorlatukban - és jól.
és nekem másként kell - mégis.

78.3.
egy önéletrajzba:
karrierista vagyok, valóban. a tisztesség határain belül.
s gondolom az is maradok.
(sokan mondják rám. mert bár korántsem lelkesen, de kötelességtudatból és automatikusan mindent megteszek, ami szakmai életemet segíti. szövetségi tagság stb. kívülről talán beláthatatlan is, közben mennyire nem érdekel ez a része a szakmának.)

78.3.
Kierkegaard.
''A mi korunk betegsége nem az, ami létezik, minden hibájával együtt is, nem, a mi korunk betegsége épp a reformok rossz vágya, az a szemérmetlenség, hogy nem akarunk szenvedni, sem áldozatot hozni.''

78.3.
azt mondja [Szentgyörgyi] Kornél:
Te szamár, mindenki úgy érzi, hogy egyedül van, minden szakmabeli;
hogy kimarad az életből-

78.4.
Thomas Mann: Varázshegy I. 48.

''Az általános kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni. Olyan korban, mely a ''minek'' kérdésre nem tud kielégítő választ adni; ahhoz olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő és már hősiesnek mondható- vagy pedig robosztus életerő.''