dátum: 65.09.        fájl: c0077-1.htm       C. 0077               

hajlamos vagyok kinevetni a kis dolgokat, vagyis az élet legnagyobb részét.
 

élek, hordozom és irányítom testemet. vicces.
 

játsszunk belsőépítészt. érdemes lenne minden szabad időt evvel eltölteni.

most értem el, - lassan 23 éves vagyok -, hogy rendszeresen imádkozom.
 

egyedül élek, ismerősök nélkül

érdekes, (jó) lenne erre a tényre alapozva berendezkednem, amit tegnap kaptam építésztanáromtól, hogy mérnök, (nem művész) alkat vagyok.
tehát rá kéne feküdni az épületszerkezettanra, statikára. Így is lehetne belőlem építész.

65.10.2.
karbatett kézzel várom, hogy kiderüljön: tehetséges vagyok-e.
tragikus.

65.10.2.
ha elfogadom azt a tételt, hogy az embernek nem feladata, (nem-e?! 79/4) hogy állandóan képességei határát ostromolja, evvel megszabtam és bele is nyugodtam jelenlegi korlátaimba.
----

életköröm szűk és sivár is. idegesen, kapkodva, semmi jót vagy szépet meg sem látva loholok egy cél felé, mely nem létezik, hisz nem ismerem. Minden harmónia nélkül élek. Valahol nagyon félrecsúsztam.

65.10.
semmi különös nem történik veled. MINDIG sokat leszel szomorú.

65.10.
azt hiszem egy új lakásba költözés semmi tragédiát, vagy különöset nem jelentene már számomra. Ezt is megértük. (Igaz, nyilván már más vidék sem.75/3.)(elképzelhetetlen. 2008.6.)

65.10.
ha másképp nem megy, meg kéne csinálni, hogy mindent kidobok, ami most lehetővé teszi, hogy munkámon kívül mindenféle vacakkal pepecselhessek itthon. a fölszabadult idő tán maga után vonná kifelé-fordulásomat.

65.10.
nem tudok magammal (eszemmel, időmmel) mit kezdeni. Semmiféle elképzelésem nincs a legközelebbi jövőmről sem. ezért minden föleszmélt pillanatom kínlódás. (persze szenvedni mindenkinek kell.)