dátum: 66.03.        fájl: c-fajlok/c0084-1.htm             C.00084

tartalékolni kell az összes létező és leendő energiámat, hogy legyek még elég fiatal diploma után életformát választani és változtatni.

66.3.
az élet nagy momentumai, mint pl.
a pálya, házasodás, művészet, öregség
olyan végtelenül komplikáltak, hogy
logikai - értelmi - módon való művelésüket (mint ahogy eddig elképzeltem-) lehetetlennek tartom.

66.3.
ha festeni tudnék, befejeződne többéves éjszakám. az érzékelt világ újra értelmet hordozna.

66.3.

megdöbbentő, hogy életformám hogyan torzult el egy régi megszokás elhatalmasodása és a tehetetlenségi erő által. Avval az egyszerű ténnyel, hogy munkaidőmet a pihenéstől nem választom szét, mindenféle egyensúlyomat fölborítottam (így a koncentrált munka örömét ritkán-, a pihenés örömét szinte sohasem élvezem). Hazajövet mindig a munka vár. Nyilvánvaló, hogy az ember teljes napját nem töltheti ki szellemi munkával, még akkor sem, ha ezt imitálja magának. Viszont a forma erőltetésével az automatikusan kikapcsolódó idő kihasználhatatlanná válik
Minden örömmel, a lehető legfegyelmezettebben el kell fordulni ettől az önámítástól.
Első lépésként: be kell vezetni: munkakezdéskor meghatározni (ha lehetséges) a befejezés időpontját!
később el kell érni, hogy (az életforma amúgy is szükségszerűen változni fog) a két dolog harmonikus arányban álljon egymással -
(8 év múlva: nem léptem előre ezen a téren, éppoly probléma ma is. 74.9)

66.04.
egy Sopron környéki kápolnaajtóról:

semmi ne aggasszon
semmi ne rémítsen
minden elmúlik
Isten mindig ugyanaz marad
a türelem mindent elér
ki Istent bírja
annak semmije sem hiányzik
Isten egyedül elég.

66.4.
egy négynapos tömegkirándulás után: legtöbb embernek van szembeszökő hibája, minden napnak megvan a maga baja. De mindenesetre: nem csak ez van. - sajnálatos mértékben megélesedett a szemem környezetem-, és magam hibáinak pontos és egyoldalú fölfedezésére.
(valamit javultam, a hajlam maradt. 74.9.)

66.4.
az embereket (és magamat) csak eltűröm,
nem él bennem szeretet
nincs célom, vágyam, ha csak nem az, hogy ebből kikerüljek -
(hát jó, ezen túl lennénk. 68.1.
és megint probléma 74.9.)