dátum: 67.08.       c-fajlok/c0125-1.htm            C. 00125

 

azt mondtad: majd szólsz, ha kedved lesz hozzá -
én elfelejtettem lecsapni a kagylót, s ezt már
nem is tudom jóvátenni. így hát vállalom, vállallak.
formailag nem, de tartalmában tudom, miért
hagyott el, aki téged szeretett -

barátságot kínáltál - megpróbálom megfogalmazni
mit értek alatta. - nem feledve, hogy: nő vagy.

gyűlölöm, és kerülöm azokat a nőket, akik harcolni
akarnak. legyőzetni vagy legalább győzni.
akik boldogok egy ellenérv után, ha
elég frappánsra sikerült.
én, ha kényszerítenek harcolni: örülök, ha a Másik
legyőz. miért kívánnám magam többnek érezni, az
általam Választottnál?
pláne hangos szóval?
különben is - engem legyőzni - ehhez én is
tökéletesen értek (ennyi gőgöt engedj meg)

nemcsak érted, de ellened sem fogok harcolni.
legfeljebb - veled, esetleg.

a világot akarom megváltani-megváltoztatni (mint
mindenki) de ez valamilyen-rendű nyugalom-pont
nélkül nem-igen megy. régebben az otthoni nyugalmat-
a háziköntöst-kompromisszumnak, -élő-élet
pótléknak éreztem- pedig ez csak a Hinterland

éjfél-környékén séta egy barátommal a kongó és
koszos Ferencvárosban. egy tűzfalon szép holdárnyék.
rámutatok. ő bólint. megyünk tovább. van
ennél több?

én ilyenfélét akarok.

és te? talán magad sem tudod. nehéz hónapok,
emberforgatagba menekülsz előle. megbillented a kisujjad:
egy érdekes ember, megnézzük -
most így jó? "majd, ha kedved lesz" - gondolod, így
találsz - !

azt akarod, hogy egy darabig váltakozó szerencsével
és alázatosan telefonálgassak neked, van-e időd
számomra?
egy darabig talán meg fogom tenni. erősebb vagyok
hogy meg ne tudnám magam alázni,
hogy a hiábavalóság majdnem biztos tudatában - miért
teszem?

mert - talán naivitásom - úgy érzem, valamelyest megsejtettem
milyen vagy "igazándiból"
és erre rezonáltam
de, ha arra ítélsz, hogy csak felület-csillogásod (egyébként
nagyszerű -) fénykörében gyönyörködjem - mint
gondolom, sokan -
                          - egy darabig nézni fogom, s aztán megfontoltan,
lassan hátralépek. és gondolatban kívánni fogom
neked, hogy 5 másik - méltóbb - lépjen helyemre.

és nem is kérek tőled semmit, bár sokkal többre vágyom
mint csókodra. én úgyis kapok tőled: avval, ha
írok neked, vagy ha vacak- kavicsot küldök neked.
voltak már nekem cimboráim, akik fél életemet magukkal
vitték. hogy maradt nekem mégis mindig több?!

York napsütése
rosszkedvünk telét
tündöklő nyárrá
változtatta át

ezt már a franciák kitalálták: "szabad vagy, de
választanod kell"
az ördög kíváncsi most Pasarétre. Éppoly szívesen olvasok,
hallgatok, unatkozom vagy mesélek - és időnként
a szomszéd fotel felé pillantok: Rád
 

este föl foglak hívni.