dátum: 67.12.      fájl: c0139-1.htm               C. 0139

Füst Milán pofonvág ilyen mellékmondattal: vajon mi korunk szépségideálja. belülről egy rendszert nem lehet meghatározni, tehát nyugodtan megpróbálkozom (úgyis lehetetlen)

                                      valamely téma már akkor is (érintők által) meghatározottabbá válik, ha karakteres ellentétpárjait (fekete-fehér döntés igénye nélkül) sikerül kiemelnünk.

    a szép mely alkotóelemeire vagyunk ma inkább érzékenyek:

     - az individuumhoz szóló mondanivalóra, mely a társadalmi tartalmat is bizalmasan közli
     - tartalmában: az érzékelhető, befogadható határeseteire, amely esetleg már a végtelenre utal
                      formában, méretben is a szélsőségekre,
     - formájában értelmileg világosan tisztázható szerkezetűre vagy (és) az ellenkezőjére: nüansznyit eltérő, látszólag mellérendeltségek sorozata, melynek irányultsága csak beavatottnak érzékelhető
     - melynek tartalmában a pesszimizmusa a feltűnő, harmóniája rejtett
     - érdekel minket még a kontraszt is, a groteszk, fanyar is, az összetett és komplokált. félünk, hogy az Egyszerű birodalmát kimerítettük kissé
     - érdekel az intellektuális tartalom, bár vágyjuk a mély érzéseket is