dátum: 68.02.      fájl: c0151-1.htm            C. 0151

hittem és valamennyire bíztam is a "hullám - törvényben", ami egyszerűen fogalmazva: hol jó (kellemes, sikeres stb.), hol rosszabb folyású életünk. ez tapasztalati képlet, de logikai is: emberi léptékünk nem alkalmas végtelen, egyirányú folyamatosságra.

később azonban egy ennek jelentőségét csökkentő törvényt értettem meg (ebben már az isteni szándék - a "sors" - magasabb rendű értelmezése is benne van):
           életünkre nem a
              számtani sor
            az egyenes arány
                 a jellemző
(ez az előbbi tételnek bizonyos fokig cáfolata is, hiszen a hullámvonal is csak differenciáltabb linearitás)

tehát egy hullámvonal valamely szélsőséges pontjáról lehetőség van egy más amplitúdójú hullámrendszer valamely (pld. hasonló előjelű és ugyancsak szélsőséges) pontjára átkerülni, és átmenetileg vagy tartósan azon a pályán maradni.
 

     (az életörömmel nálam így esett. 70.01.)