dátum: 70.11.      fájl: c0340-1.htm            C. 0340

(Ujvári képnéz)
dönteni kellene, hogy konkrét formából, témából indulok-e (mint a Nagymama szobája, Lugasok), vagy önálló formát keresek, az önálló formakeresésnél nálam teljes elbizonytalanodást lát, az élmény hiányát.
azért is nyüglődöm éve már az angyallal - mindenféle kijöhet belőle, érzelem helyett érzelmesség lesz csak
a valódi, lírai mondanivalómat a tárgyias képeimen sikerült kifejeznem, falu - utca rajzok.
technikailag nagyon följöttem, de szemléletük bizonytalan, a formák hol utalnak valamire, hol nem
a képeket teljesen végig kellene vinnem, de hagyom, hogy a jó ötletek elvigyenek, s nem az elképzeltet festem, az élményt  

(én gondolom; közben: de én nem tudom, hogy mit akarok, nekem nincsenek képbe átteendő élményeim, én a félig festett képben látok meg valami izgalmasat (élmény), amit ki kell hozni...)

sok fiatalt látott, aki új formák keresése közben elúszott, legalább két hasonló képem lenne

            (az öt "történet" képet, ami Vásárhelyen van, nem láthatta)

a legtöbb fiatal csak állapotot fest, misztifikálja a lázgörbét, pedig az csak egy egzakt eszköz, meg utánozzák (élmény nélkül) Tobeyt, de ő egy japán szekta tagja volt, mely az összes egyházat egyesíteni akarta, hol érezték követői, amit ő?!
meg beszélnek modern időélményről, hogy a bergsoni pszichológiai idő, de azt a tudomány ma teljesen másképp látja. persze valami ritmust ábrázolnak, ami folyamatérzést kelt, s ez utal az időre (parthenon-friz). De az idő nem folyamatosság, csak biológiai énünk érzi annak, mert mi változunk egy irányban az időben, az egyiptomiaknál is érezzük az időt.
           (én: meg Van Eycknél...)

Ujvári: persze, hol itt az új - és mindez tárgyias formákkal... nem a forma fajtáján múlik

           (én gondolom: hiszen akkor egyetértünk.)

én: szóval, hogy én mit akarok megfesteni... nincs elképzelt kifejezendő mondanivalóm (mint az a német mondta a rádióban: ha lenne, el sem kezdenék alkotni, hisz már tudom...) a valóság, a tárgyi világ nekem nem jelent közvetlen ingert festésre. (A nagymama szobája is csak olcsó ürügy az indulásra, ahogy az asztal metszi a széket.) A legkonkrétabb vágy talán ennyi: egy feszült - szelíd fehér képet festenék... (aztán, hogy tényleg fehér lesz-e - kevés a valószínűsége) Lehet, hogy így kiindulni sarlatanizmus, de lehet, hogy így fogom tudni a legjobban kifejezni magam (másnap: igen)
Én mindössze: olyan formákat keresek, mint azt az "angyalt" másfél éve, ami mágikus, nagyon-nagy dolgokat fejez ki

(Uherkovich Ági: mint a kisgyermeknek, hogy jön a mikulás)

én: igen, úgy - viszonylag egységesnek érzem mégis, amit kifejeztem...

Ujvári: de van teljesen agresszív formád is (Körtér - kínai, A/70/26-os, (van teljesen expresszív, ami rendkívül lendületes 70/26-os-ban), és mellette a háttér igen - lassú lírai, - hogy lesz ez hiteles egymás mellett? Ha a 70/26-os jobb szélét (fönt) nézzük, pont olyan, mint egy Mednyánszky-táj, hol itt az új?!

                (és ha új környezetben van, s így mást jelent?!)

Uherkovich Ági (utólag):
nem értenek téged az emberek, mert másképp állsz a dolgokhoz, mint általában - ha oda lyukadsz is ki - a főiskolán kinevették a múzeumodat is, de megépítve talán nagyon jó lett volna. fene érti, miért nem értenek, mikor pedig őszinte vagy - vagy talán épp azért? nagyon erős indulataid vannak, és nagyon kiszámíthatatlan vagy (én??), de ezt nem veszi észre senki, mert csendes és udvarias vagy, mosolygós. De ez a kettősség is a legjellemzőbb: nagyon lírai vagy, lebegsz, mint a mozgásod is, és időnként dobbantasz. Ujvári be akarta az előbb bizonyítani, hogy erősen intellektuális alkat vagy (bár erősen érzelmi is; ezt is nehéz bevenni) - neked nem áll jól az expresszív forma. Pedig ez csak éppen olyan dobbantásod, mint a többi - Nagyon határozott gesztusaid vannak, hogy a "lírai magadba süppedésedet" meg tudjad teremteni, - de ezt a neked jó életformát te meg tudtad csinálni. És hogy érzelmességbe el ne folyjál, és rend maradjon az életedben, ezért gyakran összeszeded magad, ahogy hirtelen elrohansz egyik helyről a másikra, hogy evvel se teljék sok idő. Ez a kettősség is nagyon más benned, hogy mind a két végletet nagyon tudod csinálni, ez az, amit nem értenek az emberek. te is formát keresel és ez végül ugyanaz, mint amit az Ujvári mond.

(Ujvári: nálad az angyal is "aki a jó" és a szikla is, "aki a rossz" - egyformán illékony, pedig küzdeniük kellene egymással,  sőt a véleményed is hiányzik, melyik az erősebb - ez csak állapotrögzítés -, ítélet is kell.)

Ági: benned teljesen a lebegés a karakteres, lehet, hogy épp ezt akartad ábrázolni. ahogy mondtad, hogy neked nem a tárgyi formák adnak élményt.

én: igen, a saját félkész képeim...

Ági: ez teljesen ismeretlen előttem, én halál pontosan tudom, mint akarok kifejezni, és a kész dolog csak gyenge másolata mindig az élményemnek, ez a teljesen-ellenkező út. Persze az alapvető dolgok nem változnak, bizonyos vonatkozásban te is mindig 7 éves maradsz, nyilván később sem a konkrét formák lesznek az élményeid (ezt kár is neked javasolni ) - magadon kísérletezel, hogyan lehet lefesteni, amit érzel.
ha formát keresel, nemhogy tárgyias formában kellene gondolkozni, de a meglévő formát is el kellene hagyni: a kaput, amit nem te találtál ki, meg az angyalt is csak úgy tudod még elképzelni, mint a kisgyerek a mikulást...
Viszont jó lenne ilyen egzakt anyagban mint a linó, megpróbálnod ezt kifejezni!
nálad általános élmények vannak, az elmúlt 28 év, én meg egy füvet nézek órákig, megnyugszom tőle, aztán lerajzolom. Persze, ha ilyen lenne az állandó környezetem, például egy erdőben élnék - hogy emberit teremtsek magam körül - bizonyára köröket és háromszögeket rajzolnék. Egy erdőben például egy pontos Dürer rajz teljesen elvész, parasztházban is azért csinálnak a világból ornamentikát - ott csak az él.

én: ...persze, a képeinkben vagyunk boldogok...

Ági: szóval, hogy Ujvári, meg te - teljesen egyformán igazatok van, végeredményben mindketten a forma megkereséséről beszéltek. Csak Ujvári nem tud a klasszikus úttól elszakadni, csak a kályhától tud indulni

én: persze, tudom, másfél éve keresem már a jó formát, persze nem lesz végül feje meg szárnya neki... tehát nem a mondanivalót nem találtam meg, hanem a formát.

Ági: persze mindenféle forma lehet kifejező, de egyszerűen az emberek az őket körülvevő formákat szokták meg, s azokon keresztül érzékelnek élményeket, de a te barlangrajz közlési módod - A/70/26 - egyszerűen idegen marad nekik, nem tudják befogadni, mert nem így kell velük a dolgokat közölni.
én: a te művészeted teljesen olyan, mint az archimedesi pont, ez még csak egy pont, de fix. A te utad, hogy még egy ilyen pontot teremts, a kettőre már lehet hidat építeni, mint a protézis. annak már (vonal) van kiterjedése, abból már minden kinő. A te dolgod olyan biztosan és keményen van, mint a tályog Bálint nyelvén, a vegyszer körben kimarja, de ő épen marad. Én egész más módon - éppoly letagadhatatlanul - létezem: mint a domboldalról patakokban lefolyó víz, bizonytalanul, nagy mennyiségben, és csak tendenciájában egyfelé. nekem inkább szűkíteni kell, neked fordítva.