dátum: 70.11.        fájl: c-fajlok/c00343-1.htm             C.00343-344

áttérek a fél 8-as kelésről az amíg bíromra. (¹/₂ 9 - 9)
így ugyan rövidebb a napom, de intenzívebb lesz

70.11.
segítséget váró sietséggel magyaráztam Jánossy Gy-nek napjaimat: fél kilenckor séta le a műterembe, aztán órákig üldögélés a vászon előtt, sokszor nem is mozdulva-repül az idő
Gy: nem megy másképp, talán a fölkészülés időszakát intenzívebben: rajzolni, efféle

70.11.
most már, hogy édes halottam, könnyen szeretem az építészetet.
de műszaki rajzot böngészni - unok.

70.11.
aki figyel, nem is veheti nagyon komolyan a matériát. naponta tapasztalom: grafikához leszabott papírcsík értékes és óvom, kettő megmaradt, eldobom. ez a váltás körülbelül mindenre jellemző, meg kell tanulni.

70.11.
tegnap láttam TV-ben az Egy csepp méz-t. londoni munkásnegyedek. nem egészen biztos, hogy a leghelyesebb volt a National Galleryben tölteni az egész időmet.

70.11.
(első) műterem látogatás Galántaynál.
''aki nem tud örülni a dolgoknak, az nem lesz festő
- a grafika jótékonyan föllazítja az ember gondolkodásmódját, a kis részeredményeket de-fetisizálja, viszont begyorsítja a formakeresést, és könnyűlábú gyors eredményt is ad, ami néha kell. - amikor csak festettem, begőzöltem -
- most én még nem akarok jó műveket csinálni" - fészkelődik és dolgozik. grafikáit óriásra nagyítja episzkóppal, úgy keres formát ''mindegy, hogy honnét találja az ember'', most válik: ''festőnek nem feleség kell, hanem epidiaszkóp'' - nagyon racionális, irracionális munkája közepén.
- linómetszet nyomáshoz elég lenne egyetlen, igen nehéz henger, s a dúc fölött egy filclap
- szimbólumokat keres, non-elemekből emberi mondanivalót akar fölépíteni.
- tudja, hogy kellenek ellógott napok
- grafikázás könnyű eredményeit megelőzte kínlódó periódus táblaképpel, váltogatja.

70.12.
sok mondatomnál elbizonytalanodnak: tréfálok vagy komolyan mondom. a kérdést általában nyitva hagyom, s így közvetlen utalok a dolgok sokféleképpen értelmezhetőségére, s figyelmeztetek a lehetőségre: fölülről (is) nézni a dolgokat. Istenen túl minden bizonytalan.

70.12.
Guardinit olvastam.
1. Rothkot szeretettel ölelgettem, de szégyelltem viszonyunkat.
Guardini azt mondja: a szemlélő az alkotástól ne is kívánjon mást, mint lelki felüdülést, szellemének szabad kalandozását és a legbelsőbb vágyak teljesülésének megsejtését. a szeretnék és vagyok különbségét hidalja át.
én azt mondom: azért festek, mert abban nagyon szép életet élek
de azt is: hogy a mű mindig a világ legfontosabb dolgaira utal, anélkül, hogy ezt célként kitűzné maga elé. hiszen tiszta játék, szabad és ezért a legőszintébb emberi tartalmakat hordozza.
ilyenformán közös nevezőre is jutottam G-val.

2. ha a játék szent, márpedig az, akkor a mértékkel élt hiúság is az

3. ...''mert a célt a művész figyelmen kívül hagyja...'' - stimmel. ''Művésznek lenni annyi, mint a rejtett élet kifejezéséért küzdeni, napvilágra segíteni. Semmi egyéb...'' ''azonban (ez) képmása az isteni alkotásnak, melyről azt olvashatjuk, hogy megteremtette a dolgokat, hogy legyenek. A liturgia szent játék (alkotási vágy nélkül) Isten előtt. a racionális reformáció ezt nem értette meg. ''fel kell hagyni az állandó nyugtalan célnézéssel'', ''hogy ez időfecsérlés'' - mert a túlságosan bölcs emberek könnyen elvesztik a szellem szabadságát és fiatalságát. a menny ''örökös dicsőítő ének'' - céltalan művészi játék. (nem unalmas!)