dátum: 72.02.09.       címzett:       fájl: c-fajlok/c0392-1.htm             C.0392-395

Magyar Nemzet
Vitafórum rovat számára

Ez Ő, valóban Ady.

''nem lú ez, hanem szobor'' - szoktuk idézni Medgyessit, ha a mű megítélésekor eszmei zavart, félreértést vélünk felfedezni, s most nekem is ez jutott eszemben Melocco Miklós Ady szobrait bíráló véleményekről. (Nagyszerű dolog ez, hogy egy köztéri szobor ügye vitatéma nálunk, s ebbe az ellenvélemények is beletartoznak. Így hát kár, hogy időnként mégis úgy levelezünk, mint a rossz szomszédok; - névtelenül.)

Nos; az elmarasztaló vélemények szerint, a mű tulajdonképpen lehet, hogy jó (szerintem: nagyon jó, különösen az álló figurális változat, - bár én tudnám már a magam mondanivalóját így kifejezni -) de nem alkalmas emlékműnek, mivel az összetört, nagybeteg Adyt ábrázolja, s ez az ő haladó, harcos - forradalmi eszmeiségét nem fejezi ki.

Ez bizony súlyos érv. Az összetört Ady?! Valóban, kit érdekelne ez a vonatkozása a félszázada halott forradalmi költőnek?! De biztos, hogy a téma (a beteg ember, nagykabátban) azonos a mű mondanivalójával, ti. Ady tragikus heroizmusával?! Mert a szobor erről szól.

Nézzük csak meg a költőt ebből a szemszögből. Iskolában valahogy így tanuljuk: ...Petőfi forradalmiságához hasonlítva rögtön szembetűnik tragikus hangvétele. Petőfiben még a változás szükségességében és lehetőségében való hit él, s nem alaptalanul, hiszen egész Európa mozog. (Petőfit lehet is lobogó, feszülő-lendületes formákkal ábrázolni) ...Ady e század elején még mindig a félfeudális, de Európától már messze elmaradt Magyarországon találja magát, s ezt az állapotot már kétségbeejtőnek, behozhatatlannak érzi. Hogy mégis vállalja a harcot, pedig reményt alig lát: ez heroizmusának lényege. Ezért van szükségünk rá, túl versein is, ezért van Dózsa- Kossuth mellett a helye...

Nos, igen. Akarni, de reménytelen - reménytelen, de akarni - ez a kettőssége szembetűnik, bárhol ütjük föl kötetét:

''Azért éltem tragikusan, bután
Mert a sorsom magyar.''
(Régi énekek ekhója)

''Félelmes balsors minden faluvégen''
(Arat a magyar)

''Még magasról nézvést
Megvolna az ország''
(Ülj törvényt, Werbőczi)

S mint minden nagy művésznél, magánügyei összefolynak a köz dolgaival, így istenes verseire, szerelmes verseire is ez a hang jellemző:

''S bennünket
Milyen ellógott Isten büntet?''
(Kicsoda büntet bennünket?)

''Gondoltam: drága, kicsi társam
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.''
(De ha mégis?)

Micsoda erő, a vállalás ereje a pesszimisztikus hangvétel mellett!

És Melocco éppen ezt, ezt a tragikus heroizmust mintázta meg. Tragikumát a betegnek-ábrázoltság illusztrálja, s félelmetes lelki erejét.... nos, tréfával kifejezve: ki merné ezt a férfit megszólításával zavarni magányos sétáján?!

Ha vidéken nem tetszett, a főváros szerencsésnek mondhatná magát ilyen szoborhoz jutva.

Váli Dezső
festőművész

_______________________________________________________________________________

Magyar Nemzet
Bp. VII. Lenin krt. 9.

Főszerkesztő elvtárs!

Önök leközöltek a Vitafórum rovatban (72.2.8) két, részben hibás elvekre épülő vitacikket. (Az egyikben, útszélien demagóg módon, Leninről is szó esik.)

A két cikk Melocco Ady szobrait bírálta. Ellenvéleményem ''helyhiány'' miatt nem kerülhet közlésre (levelezési rovat) Köves, 4631). Az egyszerűség kedvéért mellékelem a cikk másolatát.

Ha a rovat vitafórum és nem szerkesztőségi cikkek és vélemények helye - és a lapnál érvényesül a sajtódemokrácia -, ellenvéleménynek is van helye.
Meggyőződésem, hogy nemcsak művészi, hanem ideológiai vonatkozásban is a jó oldalon állok.

(Túl vagyunk már azon a szemléleten, mely szerint a forradalmiságot csak lobogó kabáttal lehet ábrázolni, mint a Liszt téri Ady szobor.)

Csak az egyik oldal véleményét közölni, nem becsületes dolog. Ismételten kérem cikkem publikálását.
72.2.12.

üdvözlettel:
Váli Dezső

válaszuk: ''nem kötelesek véleményükkel ellenkező cikket leközölni.''

_________________________________________________________________________

Élet és Irodalom szerk.
Budapest
 

Szerkesztő Úr!

Az egyszerűség kedvéért mellékelem a Magyar Nemzetben megjelent két cikket, az egyik közvetlen utal az És-re, és a vitát ''egyszemélyes''-nek nevezi, a másik több egyéb hiba mellett útszélien demagóg módon Lenint is emlegeti. (erről is kedvem lett volna kicsit beszélni...)

Kérem az újságkivágást nekem visszaküldeni szíveskedjék.

Egy ellentmondásra fölhívom figyelmét cikkem elején: mások névtelen levelezéséről beszélek, de udvariasságból nem említem a N.N -et név szerint. De ha Önnek kedve van...
72.2.19.