dátum: 75.12.       fájl: c0502-1.htm         C. 0502

MIT AKARUNK
ÉS HOL TARTUNK EBBEN

(körlevél formában kiküldték minden tanárnak)

(ahogy én azt a Zebegényi Művésztelep
1975 évi munkája alapján látom)

miért írtam meg:
    - mert vitaalap
    - és valamelyest helyzetkép is.
Hogy mit akarunk, ezt Fekete György 1973-as jegyzete megírta:
        1. nem művészképzést, hanem műértő közönség (réteg) képzést akarunk.
        2. ehhez egy módszert javasolt: a vetésforgót:
            4 év forgás kötelező, az adott párokból egyet-egyet választva, tetszőleges sorrendben
                    festés - mozaik
                    mintázás - térforma
                    alkalmazott grafika - képgrafika
                    kerámia - tűzzománc
            Utána csak a legjobbakat visszavenni demonstrátorként, ill. kötetlen alkotói tevékenységre.
Nézzük ezt a két dolgot:

I. NEM MŰVÉSZKÉPZÉS, HANEM

Tehát célunk nem amatőrök vezetése olyan irányba, hogy ők előbb-utóbb műalkotásokat hozzanak létre. A jelentkezők egy része ezt nem ismeri fel, alkotni jön. Mi egyáltalán nem alkotni akarjuk őket megtanítani, de tekintve érdeklődésüket, ez az ürügy, aminek kapcsán gondolkodásukat befolyásolni tudjuk.
A hallgató sikerélményre számít (alkotás területén) ezt az igényét ki kell elégíteni, ha nem is úgy, ahogy ő eredetileg elképzelte, vagyis:

MIT TUDUNK NEKI ADNI

1. Segítünk értelmezni önmagát szakterületén belül

- hogy ő mit csinál, hol áll, már az első napok vázlatai, stúdiumai alapján (felmérő rajz szerepe), esetleg fotók otthoni munkáról (jelentkezéskor kell kérni, hozzanak.)
- a kortárs szakma ismertetése, így is értelmezve az ő helyét
- szakmatörténet és műelemzés.

2. Feladatát kijelöljük, és végigkísérjük

- technikai oldal: anyagismeret, munkafázisok, munkafogások
- az ehhez kapcsolódó korrektúrákon az elméleti rész kiemelt szerepe
- esti elméleti előadások
- olyan fokig kötetlen feladatokat kell adni, hogy lehetősége legyen a számára legalkalmasabb kifejezésmódra ráállni. Mint a svéd kísérleti oktatásban:
                        Feladat beszámolni a tegnapi közös sétáról

                        - tájképet festhet
                        - fogalmazást ír
                        - összegyűjtött, lepréselt faleveleket állít ki
                        - elénekelheti, elfurulyázhatja
                        - eltáncolhatja, bármi módon kifejezheti magát

- olyan fokig kötött feladatok, hogy a fantáziáját megmozgassa, legyen kályha, amitől indulhat.
- nem lehet és nem akarjuk a hivatásos képzőművészek oktatásának hagyományos módszereit lekicsinyítve utánozni.
Ez eredménytelen kásahegy lenne mindenki számára.

3. végül egyénileg és csoportban is értékeljük

- megmutatjuk, mik a típus-buktatók
- ezzel további fejlődésüket igyekszünk meggyorsítani
- sokukat fontos felszabadítani a görcsöktől, a hibás berögzülésekről
- fontos a munkacsoportok közös, irányított egymás-látogatása, esetleg közös beszélgetések tanári vezetéssel. A hallgatók előtt világossá kell válni, hogy a művészet miért egy, illetve miért, mi által hasonló a különböző szakok munkája.

MIT NEM SZABAD:

- az alkotás anyagi-technikai oldalának túlzott szerepet kapni
- nem hasznos, sőt nem is célszerű
            - sokféle technikával
            - hosszú időt lekötő
            - vagy problematikusan igényes technikával az energiájukat lekötni
- nem lehet a kivitelezett művön a hangsúly. A kiállításoknak is munkafolyamatokat; gondolatsorokat kell bemutatni (sorozatok szerepe).
- vagyis lemondunk a látványos eredményekről
- statisztikai tapasztalatom, hogy festésben az olajtechnikában igen kevés hallgatónak van olyan fokú gyakorlata, hogy ezzel 2-4 hét alatt eredményeket érjen el. Használatát korlátoznám.
Ennek értelmében:

KI NE JÖJJÖN IDE: (Kit ne vegyünk föl)

- akik nem hajlandók, vagy nem képesek ezt az oktatási rendszert elfogadni
- akik üdülni jönnek
- aki ugyanazt tudja, akarja csak csinálni, amit egész évben otthon.

VISZONT:

aki képzőművészeti alkotókészséget nem mutat - semmi baj, jó műértő lehet belőle.

II. VETÉSFORGÓ

Az iskola anyagi rentabilitása megkövetel bizonyos minimális létszámot. Nem tudom milyen fokú a túljelentkezés, s ennek megfelelően:
1. megtehetjük-e, és meg akarjuk-e tenni, hogy 4 év után csak a legjobbak jöjjenek vissza. (Szerintem helyes lenne épp alapkoncepciónk miatt - minél több emberrel tudjunk foglalkozni.)
2. Kötelezhetjük-e, és akarjuk-e kötelezni a hallgatót, hogy másik évben másik szakma menjen. Amennyiben nem elég nagy a túljelentkezés, ezt nyilvánvalóan nem tehetjük meg, mert ez néhány embert elriaszthat.

HA A VETÉSFORGÓT KÖVETKEZETÉSEN

végig visszünk, ezt a következőkkel jár:
1. előre figyelmeztetni kell a jelentkezőket
2. a tanároknak le kell tudni mondani esetleges kinevelt törzsgárdájukról, és számítani kell rá, hogy egy-egy osztály nem fog évről-évre szakmailag eredményesen előrelépni, hiszen az adott szakon gyakorlatilag mindig mindenki elsőéves lesz. Ez nálam, a mozaikon azt jelenti, hogy a szak soha nem fog tudni (akarni) olyan jellegű feladatokat megoldani, mint pl. a szabadtéri színpad hátoldala.

Hiszen kezdőkről lévén szó, könnyen kezelhető, játékos és főleg kisléptékű, de alkotó feladatokat kapnak ízelítőül.

A VETÉSFORGÓ HIBÁJA:

Isten óvja a hallgatót attól, hogy mozaikszakra jelentkezzen. Így akarva (az is baj) - akaratlan (az is) örökre kiesne a festés szakon való részvételből.
Ezért szerintem: a hallgatókat egyénenként kellene irányítani a következő szempontok alapján:
                - hány évet rajzolt, hogy rajzol
                - a kívánt szakkal foglalkozott-e már
                - előreláthatóan végigjárja-e 4 évet.
(Esetleg első évben rajzolni kell küldeni, másodévben mehet ahova akar, és esetleg harmadévben maradhat meg ott.

 Váli Dezső s.k.