dátum: 76.01.       fájl: c0524-1.htm          C. 0524 A

(Mácsay István festő itt, a tavalyi-, de elsősorban a mostani kiállításomról:)

- a plakáton lévő műteremfotó nonkonformista, - forradalmi dühöt és lendületet sugall, hogy itt valami heroikus, nagylélegzetű dolog készül. És ez nem igaz.
- a képeim alapvető társadalmi  kommunikációigényemet sugallják, de csak a képcímek. Mindezt a képen belül kellene kifejezni. valószínűleg nem teljesen nonfiguratív eszközökkel, még akkor is, ha nem jól rajzolok, de dadogva is, mint Van Gogh.
- és mindehhez a képek: kis, halk lírai idillek, mindössze két kellemes szín egymás mellett. minek mindehhez ilyen feldúlt szoba?
 

Én: Igazad van, nem is cáfollak, csak továbblépek.
- plakátból ilyen, képcímből ilyen, képből pedig ez a legjobb, amit csinálni tudok. az önreklám ilyen eszközeit pironkodva bár, de elfogadhatónak tartom.
- a fotó őszinte, tényleg így dolgozom - élek.
- a képcím nekem is probléma, gyakran túl irodalmi. a nézőt valami képpel-párhuzamos hangulat irányába akarom tájolni. (tehát nem a közvetlen mondanivalót fogalmazom meg, annál tágabb kört)
- a társadalommal szemben nincs semmi dühöm. a valódi problémák nem függnek politikától, vagy pillanatnyi gazdasági helyzettől.
Nem 10-20 években gondolkodom.
Az emberekkel, csoportokkal ("kispolgárok" stb.) szemben sincs dühöm, mert értem, tehát megértem őket. (nagyon kevés az eldöntötten rossz indulat. mindig mindenki azt hiszi, neki van igaza. én is.)
A kontúrjaimon belüli problémák érdekelnek igazán (Epiktétosz), vagyis: hogyan tudnék emberileg, szakmailag előbbre lépni.

- ami a képeket illeti.
nem túl szimpatikus magamnak sem, de félő, hogy elég egyoldalúan lírai alkat vagyok, és ösztönösen az idilli mondanivalók felé fordulok. (bár drámai témákkal kezdtem a szakmát)
Vigasztal Vermeer, hogy ilyen egyoldalúan is el lehet jutni az égig.
    Figuratív - nonfiguratív:
ez másodlagos kérdés, önmagában nem megválaszolható, különösen nem íróasztal mellett. Nagymarosan szándékkal csendéleteztem. néhány legjobb képem lényegében figurális
        (Örök vadászmezők felé, Magyar nyelven, Egyszer eljutok ide is. Klee is erre figyelmeztet)
viszont tudom, mert tapasztalom, hogy néha a nonfiguratív is kifejezheti a teljességet:
        (Rothko, nálam: Halkan szólj. Végül is mindegy)
Hasznos lenne magamnak újra tematikus feladatokat kitűzni, és végigkínlódni. (mint a Keresztút volt) ott majd alkalmanként eldőlhet, milyen eszközt kell használni. A némileg fenyegető beszűkülés, és rutinmunka ellen is valószínűleg jó szer lenne.
és: egy témát több változatban kellene fejleszteni