dátum: 76.08.    fájl: c0553-1.htm      C. 0553

Hát, Mami, kis pihegés. Tegnap este értem Pestre. Ma a nyár pihenőnapja. (Délelőtt, délután aludtam.)

        Zebegény mérlege:

- megtanultam legyet fogni. Első nap 12. (Egyet balkézzel)
- az első gyengén sikerült két hét után (egy művészettörténész agytröszt segítségét is kikérve) sikerült teljesen tisztáznom az elvi feladatomat. Ezt magam és az iskola prospektus számára végül is sikerült 1 (!) mondatban megfogalmaznom. ez szinte mindent megoldott. Keserves agymunka volt, éreztem, hogy nem értek valamit, amit én itthon, műteremben hibátlanul meg tudok valósítani - ösztönösen, rutinszerűen már. Vagyis: csendéletből (látványból) kiindulva emberi tartalmat hordozó kompozícióhoz jutok el - egy lépésben, s aztán már csak javítani kell.
Gyakorlatban ez a következőképpen alakul: Hirtelen ötlettől indíttatva már egyáltalán nem engedtem ki a hallgatókat a természetbe rajzolni, adtam 1 órát nekik, gyűjtsenek be rajzolnivalókat. Jött vadalma, fakéreg, kavics, szúrágta fa és gyűrött papírzsebkendő. ezt rajzolták, később leegyszerűsítve, a lényeget, majd a kialakult képi rendet már önkényesen átformálva - komponálva. aztán más anyagban is (színes papír, égetett papír, újságpapír). Nagyon jó csoportom is volt, csak 4 ember, kettő nehezen indult, érdekes módon egyik a Lopó volt. aztán lendületet kaptak. egy lánynak adtam "keresztrejtvényes" feladatot, mert egyedül nemigen tudott továbblépni: egy gyönyörű fehér nagy rajzlap közepén rajzoltam egy kört, (stb. többet csináltam) és beleragasztottam két tépett színespapír formát, hogy - folytasd. Önmagát fölülmúlóan szép kollázsokat csinált.
és aztán volt egy valószínűleg az iskola egész életét befolyásoló ötletem: a záró kiállítás anyagát a következőképp paszpartuztattam föl:
(egészíves rajzlap) un. DIPA, nem tudom ismered-e, kékesfehér (volt elég) Levágattam a szélességéből vagy 15 cm-t, evvel szép csíkformát adott. S az eddig kialakult szokásos egyenkénti és összevissza méretű- színű keretezés helyett, mindent erre ragasztattam föl. És egy lapra mindig egy feladatsor került. (egy feladat átlag 3-4 ilyen lapra fért el, de a feladatok egy lapon belül nem keveredtek. Na már most, gondolhatod, milyen az a záró kiállítás, ahol 21 egyforma lap szerepel a falon körbe, egy sorban egymás mellé rajzszögezve.
De a java most jön: A lapokat telefirkáltam (jól olvasható) megjegyzésekkel, vagy mondjuk úgy, feliratokkal láttam el. Leírtam a logikai menetet, egy újabb részötlettel kritikámat is pl.: "ez végül zsákutca lett". Ha többféle folytatása lett egy kiindulásnak, ezt igen feltűnően nyilakkal stb. jelöltem. Ezen kívül jeleztem, ahol két hallgató gondolkodása hirtelen jótékonyan hatott egymásra. Na már most a nem szép föliratozás azért volt fontos, hogy hangsúlyozzam a munkamenet folyamatát, hogy nem a kész mű a fontos, amit a programba is belevettem, s hogy (elvben) ez az iskola egyik  alapelve.
még egy formai ötlet. mindenkinek kezébe nyomtam egy kis mérőszalagot: ennyit hagyjatok el a rajzlap tetejénél a képek fölragasztásakor. ezáltal egyöntetű fejléc csíkot kaptam üresen. a jobb szélébe kis emblémát rajzoltam, illetve egy kis keretet, beleírva: "1976/ II. csop. kollázs-montázs szak."
Megértettem a hallgatókkal, hogy miért csak monogramjukkal szerepeltetem őket. Bal fölülre pedig a feladat sorszáma kellett volna hogy kerüljön, ha már nem hallgatónként csoportosítottam az anyagot. De rájöttem, hogy ez jellegtelen. Így ilyen címek kerültek fölülre: "vadalma-feladat/2, "gyűrött papírzsebkendő-feladat/4". a négy hallgató két heti munkája 21 lap lett. (ja, ezt már írtam)
végén volt egy előzetes "protokoll" tanári, ill. igazgatói körbejárás, az ott hallott egy-két szakszerű véleményből, inkább értelmezésből is néhányat rávezettem még a kész tablókra, s utána az egészet színesben laponként lediáztam. méghozzá 3x, mert megkértek rá: Pap Gábornak és a múzeum archívuma számára is.
ja, közbevetőleg: ötletemet a tanári értekezlet persze hogy jóváhagyta: "kollázs-montázs szak" vagyunk máris.
Na, a kiértékelés: Messze a legeredményesebb szaknak tituláltak, "ez a maximum, amit itt el lehet érni, körülbelül". Egyik tanár külön gratulált (aki az első két hét után nagyon értelmesen és világosan megbírálta munkámat - munkánkat) és kérte, hogy bíráljam meg most majd az ő szakjának munkáját, s a többiekét is, és adjak tanácsot is. Az első csoportom munkáiból nagyon keservesen, csak udvariasságból két munkát választottak ki a most induló egészéves majdani múzeumi kiállítás céljára, most egyszerűen ez egész anyagot egyben visszatartották, hogy a nyitóteremben egyedül és egészében (valószínűleg az egész) ez lesz, mert ez teljesen tisztán reprezentálja az iskola célját és módszerét. Nnna.
A hallgatóim nagyon megszerettek, Lopó meséli. Tőle (!) merték csak először, de megszerezték a lakcímemet. s aztán nekem is mondták, hogy szeretnének évközben is megkeresni. Büszkék voltak rám, hogy ugyanis egy helységben én is ott dolgoztam velük, együtt jártunk ebédelni, s amikor a befejezés után átadtak pironkodva egy csomó tortaszeletet én is előhúztam egy-egy tábla csokoládét, amit nekik szántam, erre külön büszkék voltak. Meg persze hogy én mindenkivel tegeződöm, ez sem általános, meg a rövid nadrágom, fapapuccsal. (a kiértékelő tanári körbejáráson és értekezleteken is!)
11 képet festettem s egy ihletett délelőttön a legtöbbet egyszerre kijavítottam. 30x80 cm-esek, ekkorát volt lehetséges hordozni.
A levitt Braque kötetet átlag napi 1-1,5 órát fordítottam, 130 oldalnál tartok, ez külön jó volt. Még a vizsgakiállítás keservesen zsúfolt napján is: egy órával későbbi vonattal jöttem ezért haza, mert akkor tudtam erre egy nyugodt órát biztosítani.
Most a Sárospatakon készült 1000- 1200 fotó földolgozása következik. pár teljes napi munka. aztán az évi Stúdió kiállításra a nagy képem komplettírozása, lényegében már megvan. Az idén a kiállítás a Műcsarnokban lesz, decemberben. s aztán a görög útra kell előkészülni. Próbaképpen már egyszer aludtam Zebegényben is a bokrok alatt, hálózsákban. (most átalakítottam egy hónapja, annak idején túl szűkre szabtam).
Ja, még egy öröm. Lopó annyira nehezen indult, hogy közben három napra a kedvét is elvesztette. aztán a végére szemléletében két lépcsőfokot ugorva, nagyon szép képeket csinált.
Hát ez bizony sikeres két hét volt, a javából. És délutánonként aludtam, úgyhogy fáradt sem vagyok.
Melyhez hasonló jókat kívánunk, szervusz Mamika!

Mamika e levél tartalmát lusta vagyok még egyszer megfogalmazni, pedig kellene a naplómba. tedd el, bár egyszerűség kedvéért lefotózom. Igaz, hogy annak a minőségét rögtön látni majd, úgyhogy akkor nekem mégse fog kelleni.