dátum: 77.01.        fájl: c-fajlok/c00592-1.htm             C.00592

Szent Isten!
megfagyok!
(ha már nincs semmi más) legalább a képeim legyenek jók!

77.1.
Th. Mann / Dr. F. keletkezése
''és az a velem született tulajdonság, hogy a jelen pillanatból képtelen vagyok messzebbre tekinteni-

77.1.
a házasság pedig nem csodapatika

77.1.
a művész-szakma pedig feltétlen keresztényietlen ilyen értelemben, ahogyan mindig maga kedvét kell keresnie munka közben

77.1.
a legcsodálatosabb zene, amit valaha: Lénárd Sándor: Völgy a világ végén- novella
néhány órára fölmelegít, mintha élnék.

77.1.
Lénárd: csak a kialudt ember ébred* mosolyogva-
ki kéne próbálni
micsoda adomány lenne.

* 77.5. megtörtént: fapriccs és mindig nyitott ablak
(évek óta először rendszeresen)

77.1.
Iparművészeti múzeumban:
a tárgyakat magyarázó, mutogató apa szemével nézem már.
mindent legalább még egyszer meg kell majd néznem.
s ebbe beleélve magam - megváltoztak a tárgyak:
mennyi érték
mennyi mindent meg lehet (kell) tanulni tőlük,
mennyi kincs.

77.1.
megkaptam éltem tudattalanul leginkább vágyott dicséretét:
''mennyire kultúrált''

77.1.
csuda ez a jégtánc. először csak az erotika. aztán már a nőiség csodája- kis karmozdulat, csuda, fejrázás, egy kis mosoly, játékosság- szép

77.1.
beszélgetés Kokassal:
Morandival kapcsolatban igazam van. hozzátette a többihez a maga egyetemes igazságát, olyat, hogy mindenkinek el kellett fogadnia.
(válasz arra a kérdésemre, alkalmas-e a nonfiguratív arra, mint a fig. ábrázolás)
azt mondja egyébként: abbahagytam a próbálkozást, tehetséges vagyok-e, vagy sem- hogy kell-e ez valakinek (ennyi és ilyen méretben), és hogy az igazságomat elfogadja-e valaki.
''nem hiszek abban, hogy nyomtalanul elmúlik, ha valaki fölnéz éjjel a csillagokhoz. annak valami következménye kell, hogy legyen.''