dátum: 77.01.      fájl: c0593-1.htm      C. 0593

Magyar Nemzetből kitépett cikkrészlet   77/1/30
 

AZ ÖTÖDIK

...Aki sokra vitte, láthatja azt, amit más nem lát, hallhatja azt, amit más nem hall.
Nekünk tehát egy főbűnnel kevesebb jutott. Ő a kivándorolt rokon. A négy főbűn ugyanis egy családból származik. Hódolói is hasonlítanak egymásra, bár némelyik fennhordja az orrát és letagadja a rokonságot. A falánk, aki odahaza kifosztja a hűtőszekrényt és késő este munkából hazatérő családja éhen marad, többre tartja magát az iszákosnál, aki más módszerekkel éhezteti az övéit. Arról nem is szólva, hogy ő csak eltompul, de az alkoholista az eszméletét veszti el. Holott a rokonság letagadhatatlan! Bárki, bármilyen főbűnnek hódol, függőségbe kerül tőle, és elvonókúrával akarják felszabadítani.
Meghökkenéssel olvasom, hogy a négy főbűnhöz egy ötödik társul: A munkadüh (kiemelés tőlük). Áldozatát éppen olyan rosszullét fogja el, ha kifogyott a munka és várni kell a következő feladatra, mint a dohányost, akivel elakadt a lift ,és ő nem gyújthat rá, amíg ki nem szabadítják. Ha dolgozik, kihullik az időből, mint a narkomán, megfeledkezik az ebédről, és az érettségi találkozójáról., Ha dolgozik, elemében van, a munka az élénkítő szere. Minden máshoz fáradt. S ha olyan kimerült, hogy mint szülő vagy házastárs nem használható, rossz lelkiismerete elől a munkához menekül. Miként más a borba, ő a lázas cselekvésbe folytja bánatát, és ő sem tudja abbahagyni. Olykor erőszakkal kell elválasztani a munkától. Ám hiába küldi haza a főnök, aktatáskájában kicsempész valamit, ami otthon is elvégezhető, és ha olyan nincs, akkor a fejében viszi magával. Rossz alvó, mert éjszaka is a munkán jár az esze. Felidézi a tegnapot, és megidézi a holnapot. Álmában is ugyanezt teszi. A legszívesebben megsürgetné a napot, hogy kelljen már fel. Ne raboljon el tőle annyi időt.
A munkadüh éppúgy árt testnek és léleknek, mint a többi főbűn. Felismerni azonban nehéz. Tünetei ugyanis nem látványosak. Jobban titkolható, mint a falánkság. Mert ha a haspók véletlenül nem kövér, zugevéseivel és nyílt falatozásaival munka közben - vagy ahelyett - leleplezi magát. Az iszákos olykor a mellét veri a csehóban: "rongy ember vagyok!" (talán hallotta valahol?) Az ötödik főbűnt elkövető azonban munkahelyén a példakép. Mennél jobban dicsérik, annál lázasabban dolgozik. Elszigetelődik az embertársaitól, akár mindazok, akiknek magatartása eltér a társadalmi normáktól. Megveti a szerelmeseket, a csevegőket, a hangverseny látogatókat és az életörömöt. Szégyenérzetből -mondják az ideg- és elmeorvosok, akik e szenvedélyt észlelték - mert bűntudatával nem akar szembenézni. Bűntudata a türelmetlen, támadó hangból is kiérződik, ahogy a kollegáival beszél. Lenézi őket, mert mindenki lajhár, aki nem úgy dolgozik, mint ő. Lehet, hogy másnak nem kisebb a teljesítménye, mert ésszerűbben osztja el teendőit. De másnak van önkontrollja, és képes azt mondani, hogy elég. Aki a munkától kerül függőségbe, folytatja akkor is, amikor már se öröm, se haszon benne.
Őt senki se szánja, hogy annyit fáradozik. Ö viszont nagyon, de nagyon sajnálja önmagát. S miként a másutt érdekelt társai a bűnben, ő is talál magyarázatot a szenvedélyére. "A jó munkához idő kell. Ha  én nem csinálom, ki végzi el?" Nem szeretik sem dolgosok, sem dologtalanok. Környezetében szemet szúr...

ha nem is teljesen stimmel, legyen figyelmeztető. 77.1.
ma is. 92.6.
nincs időm átgondolni, dolgozom 2006.6.