dátum: 77.10.10-15      fájl: c0645-1.htm        C. 0645

mert sajnos jogos az a félrosszkedv és lelkiismeretfurdalás,
amivel a műtermet vagy az új nagyítógépet barkácsolom.
bár nem az a baj, hogy ilyenekkel játszom,
hanem hogy ilyen szellemi kapacitással (és tudással)
szinte csak ilyen szintű elfoglaltságokban élem ki magam. játszadozom.
s a szakmámmal: nincs intellektuális kapcsolatom.
egy gondolatom se róla, se előtte, se utána
(azonnal elfelejtem, amit festettem)
ha erőltetve is, valamiféle munkatervet össze kéne hozni;
már lassan: ember vagyok, aki mellékesen tud festeni is
(most tragikusnak látom)
a játékot, az izgalmat, kísérletezést: szakmán belül kéne!
kurva anyját ennek a fotózásnak
habár a csendéletnek számító szemétfotókat ma csináltam
megint csak: a grafikát, kollázst kéne elővenni?!
sok-sok lelkiismeretfurdalás
            szellemmel
            szakmámmal kapcsolatban
ez a mentalitás hiányzik: a komolyság,
ahogy Picasso bekötötte Antibesben azt a kecskét
egy hónapra a műtermébe, maga mellé-
s mi mindent hozott ki belőle-
- idegenül mozgok életemben -

nem tudom mit keresek.

persze a közeg, a felvevőpiac hiánya is-
igaz, jó képeket is csinálok, de a munka több éve nem megy
de hát végül is egy közösségbe tartozom,
ott van a szomorú, szintén szomorú Utrillo,
és barátom, Braque is
és a fényképezésről szólva: ha megcsal a feleséged
nem az ágyat kell kidobni-
hiányokra épített váram?
vagy rendszeresen feketét kéne innom
netán alacsony a vérnyomásom, s azért vagyok hülye?
vagy: megnyugtató hely a műteremben végre a
fölösleges tárgyaknak (csendélet lehetősége)

és: köldöknézés-e, amit csinálok?
és ha az, baj-e?
kétségkívül nem vagyok politizáló fajta
a húsz éves változások erre-arra alig érdekelnek
és a gondok magva mindig, mindenütt ugyanaz volt és marad
a művészet nem történelem-szemléletű dolog

valamint hozzá kéne szoknom,
hogy képtelen vagyok a műtermemet berendezni, hogy
otthon érezzem magam benne

vagy nem vagyok-leszek képes ezt az egészet csak így-,
bukdácsolva - végigcsinálni?