dátum: 78.12.     fájl: c0804-1.htm      C. 0804

Levél V. M-nek (Szintén autóvezető tanfolyamos, és levélben gratulált) (csaj)

géphibát nem szoktam javítani.

Mi az oka, célja a levélírásnak, mikor az egy elég nehéz munka, s az ember az illető hölggyel valószínűleg "soha többé nem találkozik"? Sőt, még csak nősülni sincs lehetősége-
Nem tudom, belekezdek, kiderül.

Szögezzük le, hogy domború-tükör ügyben döntően nekem volt igazam. Ez valahogy az események zivatarában elmosódott.

tehát: Kedves Hölgyem!

Kedves elismerő sorait köszönöm. Jó levél. De volt egy elrémisztő sora: "1978. XII. 14." Mi az ördögnek ír évszámot? Vagy legalább: a 19-re mi szükség van? Még szerencse, hogy nem írta elé, hogy: Bp.
És: két helyen írja, hogy: "gépjármű-vezető jelölt". Nem ismeri a kínai nyolc (?) soros szonett szabályát, hogy egy szót sem szabad kétszer használni? Mondja, szokott naponta tornázni? Vagy húsz év múlva afféle löttyedt csaj akar lenni?
Kissé sok elbizonytalanító jelző a levélben.
Remélem keményebb a kézfogása?!
Volt egy apró építész tanárom a főiskolán, úgy lépett be az ajtón, hogy  elüvöltötte magát "Jónapot". És már ment is az első asztalhoz korrigálni, egyáltalán nem érdekelte, válaszolnak-e köszöntésére. Nagyon tanulságos.

Nagyon szomorú napom volt az a vizsga. Némely következtetést vontam le magam (alkati stb.) korlátairól. Talán látta, hogy utána némileg bizonytalanul mászkáltam a folyosón ide-oda. Meg szerettem volna ugyanis várni, s közös jutalomként elhívni a Műcsarnokba. Szeretek képekről beszélni. Talán lett volna kedve hozzá. Munkahelyéről meg várhatóan úgyis elengedték.
Ha nem bukik, magától értetődőbb lett volna az egész, együtt indulunk befelé a buszon. Gondolom.
S hogy aztán miért nem vártam meg? Részben valami elemi türelmetlenség, részben a mindenkori jelen időre vonatkozó valamiféle hitetlenség. Hát ezért a szomorúság. Elég oktalan dolog. Borzasztóságos.

A kézírása nagyon egyenletes. Talán túlságosan is. Hogy a fair-playt ne sértsem, majd elkezdem én ezt a levelet kézzel, mutatóba.

10 jó pont, hogy nem írja meg a címét. Szép.
Nagyon tetszik a bátorsága. Ez a levél a második jele. A közéletben és közforgalomban ehhez még egy kiegészítő erény szükségeltetik: a ritmusérzék. (gyorsaság vagy azonnaliság alkalomadtán.) (munkahelyen is).

Eldönthetetlen, hogy jó festő vagyok-e, mindenesetre gazdag: tegnap este kaptam a telefont: ami képemet a Várban látta (ha észrevette), a Kiscelli Múzeum megveszi. 22.000
(Dicsekvés)
Hány nyelvet akar még tanulni? És hányat fog?
Dicsekvés: Három éve reggelente napi egy órát
tanulok. Tényleg.

Melyből kiderül, hogy egy ilyen levél célja az információcsere is lehet. A rejtettnek cicomázott metakommunikáció lehetősége mellett.
Ha egyszer információ, akkor gyerünk! Fölhívom szíves figyelmét, ha nem ismerné, egy kedves zsidó öregúr barátomra: Déry. (1963 utáni művei) Sokan nem szeretik, mert mindenféle jobb és bal politikai zűrökben kivette a részét, hála Istennek elég következetlen volt, így aztán zseni lett belőle. Olvasta a "Kedves Boopert"? A második fele nagyon jó. Kár, hogy életében nem sikerült összejönnünk. Bár lehet, hogy megismétlődött volna a csehovi történet, amikor ugyanis két művelt úriasszony fölkereste őt moszkvai otthonában, hogy ugyanis az irodalomról akarnak beszélgetni. Nem akaródzott sikerülni, egyre hosszabbak a csöndek, s kínosabbak a butácska mondatok. Csehov akkor valahogy a baracklekvár eltevési módjaira terelte a témát. A két hölgy földerült, s egymás szavába vágva...

Melyből kiderül, hogy előre meg nem komponált levél célja a csevegés is lehet. Ja, van Dérynek egy korábbi remekműve is, csak nehéz hozzájutni, mert bezúzták. 56-ban jelent meg a: Niki.
(Déryn, meg ezen-azon kívül 7 éve szinte csak Thomas Mannt olvasok. Napi tanító bácsim.)

Jó karácsonyt. Förtelmes micsoda pénz- és ajándékünneppé vált.

Most valami éktelen puffanás volt is, közvetlen az ablakom alatt. megnézem mi az.

Dicsekvés: Kéne egy frankfurti kiállításra önéletrajzot írnom. Sok van már, de ismételni szégyellek. Újat írni meg még a levélírásnál is nagyobb munka. Hiúsági kérdés, hogyha nyomtatják, mindenféle okosságos dolgokat tegyen az ember a szövegbe.

Tulajdonképpen nagyon szeretek levelet kapni. Sokáig anyámtól nem szerettem, s csak elég sokára fejtettem meg, miért. Nagyon szerettük egymást, de nekem kamasz körmöm-fogam nőtt. Így inkább levélben vette később nyaranta a bátorságot - távol egymástól - hogy egy évre visszamenően megszidjon.
Mikor erre rájöttem, egyeztettük a dolgot. Azóta tőle is szeretek levelet kapni. És most egy kiskatona is írt nekem, csak úgy, egész fantasztikus. Egy volt tanítványom barátja, egy festőkolléga fia. Pedig igazán mindenkit elzavarok magam körül. S ha meg dolgozom, még a feleségem is kopog, ha bejön.
Ja, a ruha dolgot úgy értettem, hogy szerintem ma divat monoton módon (nem változatosan) öltözködni. Tehát, ha valami beválik és: alkalmas, miért kell cserélgetni?
Megszerettem egy inget (illetve kettő van belőle), június óta csak ezt vagyok hajlandó hordani.
Persze a hölgyek-
Van egy még nálam is jobb festő: Pier Bonnard. Nagyon öregen halt meg, talán 948-ban. Két képe van a Szépművészetiben, a múlt századi anyag mellett. Nagyon kevesen tudnak így színezni. a Rózsaszínjei és okkersárgái. Mindig utólag vágta körül a képet, barátai tanácsadását meghallgatva, s ez komponálását egészen egyedülállóvá teszi. Úgy vág le a kép szélén egy fejtetőt vagy egy fél kart, ahogy épeszű embernek soha nem jutna eszébe. Egyszer néztem egy oeuvre-katalógusát: minden képe egyedi méretű, nem decimális. Tehát a legenda igaz.

Más nem jut eszembe. Írjon.

Bp. 1978.