dátum: 82.08.    fájl: c1161-1.htm    C. 1161

82.8.
nem értem miért dolgozik ilyen fokú-fajta fegyelem Zsófiában:
gombócot melegítek, nincs más ebéd.
mondom neki: most nyugodtan megeheted azt a
két szilvát benne (egyébként egy életre diétás erre)

este látom: otthagyta

82.9.
halálom után majd a dísztárgyakkal való kapcsolatomat
is rendezem

és ha én AKKOR is megmaradok melankolikusnak és
pesszimistának??!

82.9.
egyre ritkább perc, amikor a jelen,
közel az élethez, vagy mihez.

82.9.
pontatlan. nem "utálok" festeni, ahogy sok éve tudom.
félek tőle, túl nehéz munka nekem.

82.9.
mit tesz egy tehetségtelen fordító:
Kafka, Falusi orvos novella zárómondatai. Olyan szép volt a 20 évvel ezelőtti változat, hogy megtanultam.
S itt az új:

"Pucéron, kiszolgáltatva a legnyomorultabb korszak
fagyának, bolyongok én, öregember, ide-oda, földi kocsin, földöntúli lovakkal."

"Meztelenül, kitéve e boldogtalan korszak fagyának,
evilági kocsin, földöntúli lovakkal tévelygek én, öregember."