dátum: 83.2.    fájl: c1185-1.htm      C. 1185

anyámtól megkérdeztem, úgy második gimnazista koromban,
hogyan váljak egyéniséggé.
Vadkerti nagy Fradi-drukker
a Tombor kövér és durva
Molcsányi érmeket gyűjt.

- azt válaszolta: Ne csinálj semmit, úgy leszel az!
- megértettem, elhittem.

83.2.
anyagszemléletemnek nem szabadna ennyire halálra orientáltnak lenni.
miért kéne ezt a kis skiccet a norvég hajóútról eltépnem?!
mert nem főmű?!
(igen, azért.)

83.2.
az egyetlen, ami talán: Isten békéje.
mintha egy lépéssel közelebb

83.2.
nincs autó, lehet újra fapapucsot hordani, négy év után!
(hordok is! 83.6)

83.2.
1964.
Tél, 6.15 hajnal, még sötét. Az 58-as villamos végállomásnál leszállok, egy bérelt fészerben (kulcsom van hozzá) lerakom a kabátomat, illetve alighanem az anorákomat. Vállamra veszem a sílécet, és elindulok a Kisnorma felé. 20 perc múlva majd, mire fölérek, épp annyira lesz világos, hogy már 10 méterre látok magam elé. Csak egy vékony jersey pulóver és fehér nyloning van rajtam. Erősen fázom, ezért jobban kilépek. Utóbb kiderül, hogy mínusz 20 fok van.
- érdekes, eszembe se jutott visszafordulni.

83.2.
életedet csak te, egyedül tudod fölépíteni.
a kultúra ehhez eszköztár: a többiek hogy csinálják,
hogy oldották meg.

83.2.
az a baj, hogy beszélni ingyen lehet. mindenki, amennyit csak akar
tényleg evvel egyszer foglalkozni kéne, hogy jogos-e,
hogy antipátiám a csevegéssel fecsegéssel szemben.
nem olyan egyszerű dolog.