Miklós
az egyik fajta kapcsolat, aminek az a mámora, hogy a másik annyira más, mint te, valamilyen perverz gyönyörűséggel csodálkozol és gyönyörködsz, vagy röhögsz, most a másik véglet az - erre nagyon kevés a sansz különben - hogyha találsz olyan embert aki annyira úgy gondolkodik, mint te... olyan kifejezéseket használ, olyan igekötőket használ, az igekötők azt jelentik neki, amit neked... és én soha senkit nem találtam megközelítőleg se , aki az ecsetet úgy fogja mint én, már erről egyszer meséltem neked, hogy az első ilyen megdöbbenésem az volt hogy: ja?! ezt szabad?! így szabad festeni?!

Deske
én itt kénytelen vagyok hangsúlyozni saját magam számára is, lehet hogy affektálok, de időnként a Katának elmondom, hogy az Ugocsay elhagyott, és jogosan, én mindent odaadtam neki amit tudok, úgynevezett, szóval én előadtam magam, én a Nagy Boldizsárnak három óra alatt elmeséltem az életemet, másfél óra alatt és most kész. nem tudok újabbat mondani.

Miklós
...én miért tartlak... ezek szerint,.. tudniillik én tudom: mert annyi embernek elmondtam, hogy miért vagy fontos- akár neked is elmondhatom- hogy 120 szempont van és végül a 121-ik, ami igaz— nem baj, hogy ha a tiszta szűz dohányt a földre dobom?...

Miklós
merthogy el tudom sorolni, hogy egyformán gondolkodunk, egyes pont. második pont, hogy odafigyelsz arra amit mondok. harmadik pont: használod, amit mondok, vagy foglalkozol vele

Miklós
nagyon ritka! most nem tudom, hogy lustaságból, vagy 95%-ban kényszerpályán mozognak az emberek; nem vagyok szokva, hogy tőlem tanácsot kérjenek, és amit mondok azt használják... fontos embernek (nevet) érzem magam, baromi egyszerű. melletted fontos embernek érzem magam.

Deske
és bejön a József, (Th Mann) hogy az a kiválasztott, aki annak, tartja magát (nevetek) aki fontos embernek kezeli magát...?

Miklós
ergo, kell keresni olyan segédeszközöket, vagy embereket, akik életben tartják ezt a fontosság-tudatot, a szakmát és aztán lehetne itt sorolni

Miklós
ja, hogy példaképp elmeséltem azt, hogy följöttem, mondtam hogy megkaptam, - köszönöm - a romániai úti beszámolót. hosszú, meg kéne húzni, mire te azt mondtad: jó, felhívom a Frank Janót hogy húzza meg. mire Vojnich azt mondta, hogy: nagyon furcsa. Jó, hogy az ember a tanácsokat meghallgatja, de..., az ember meghallgatja, meggondolja, megfontolja és akkor... egy részét belőle, ha tényleg tudja használni... (nevetünk) ...mondom: minek? a tanács jó, bebizonyosodott, bevált, minek? ...azt mondja, ez olyan példa, mint hogy egyszer itt volt nálad, és kérdezte- azt hiszem ez a kép volt az- hogy mit kéne ezzel csinálni, - kérdezted te, és ő erre azt mondta, hogy oda egy lazúr, mire a legjegesebb rémületére te lekaptad a képet és belekented... hát ez nem úgy van. Ezt meg kell hallgatni, meg kell fontolni. (nevetünk)

Miklós
ja igen... hát én azt mondtam, hogy te jóvátehetetlent azért nem csinálsz... az a kép száraz volt..

Miklós
légy nyugodt az száraz volt, az letörölhető, azt mondta, nem volt száraz

Deske
nem volt. az tökéletesen... az teljesen világos volt abban a pillanatban, hogy igaza van. tudniillik...

Miklós
te ez nagyon jó, hogy bocs, ez időfaktor, ... gyorsabban gondolkodom, vagy gyorsabban döntök

Deske
ha gyorsan, akkor hisztérikusan, azt hiszem, igen. de teljesen a felszín alatt volt egy döntés előkészítve, egy bizonytalanság, ami pontosan olyan, mint egy ajtót kinyitni és olyan fokon világosan láttam, hogy igaza van és

Miklós
én próbáltam neki magyarázni, hogy ne hülyéskedj, te idejössz és azt mondod kéne egy folt. én belerakom, ha nem jó, kiszedem. de hát... ez a véletlen...

Miklós
ha az Erzsi néni azt mondja, ide kellene egy kék, érted... ha nem teljesen hagymázos, megpróbálom, ha nem jóvátehetetlen...

Miklós
igen, ezzel mindig irigykedünk egymásra: a saját fogásaimat én tudom, bármikor reprodukálni tudom, tehát ezért jó valaki másnak a fogása, én árgus szemmel nézem a másikat és most megmondom, amit lehet ellopok belőle... mert jó, baromi egyszerű...

Deske
hát végül is engem nagyon jól lehet használni, mármint aki beletalál

Miklós
Az emberek olyan hülyék. Ezt nem értem. ti. azért lehet kiválóan használni téged, mint az emberek 99%-át, mert jobban figyelsz...
Szopornyicás a kutyám... 500 forint a gyógyszer... egy hete van, még neve sincs, de már 500...

Deske
gondolkodtam ezen a mondatodon, végül is ez is csak engedetlenség - nem baj - amit mondtál, hogy megcsapott, hogy persze, nincs gyereke... mert hogy ez micsoda áldozat, és ez igaz. és még azt se mondom, hogy ez nem áldozat, s semmit nem mondok, hogy ez kötelező...

Deske
Nagy Boldizsárral beszélgettem tegnap este, és föl voltam pörgetve általad, mint egy szerelmes, de nem voltam kielégülve, mert kapkodtunk tegnap, rövid volt az idő, és tökéletesen jött a Nagy Boldizsár a postához tegnap este nyolc órakor és beszélgettünk három órát, sőt, olyan atmoszféra volt és ö olyan engedékeny volt és olyan volt a kedvünk, hogy engem beszéltetett, meséltetett, és szónokoltatott és én ezt nagyon szerettem, és nagyon jól esett, és az egésznek nagyon jó íze volt, na most... kizökkentem... ja a válasz... igen, meséltem a dolgaimról és azt mondja, hogy veled most egy furcsa faktor bejött, hogy te a szabadságot megteremted avval, hogy a kutyát eldobod, hogy a fényképezést eldobod, hogy öt évenként,.. hogy az autót eladod, de most három momentum téged végérvényesen lehorgonyoz, hiába ugrálsz, és ez a Kata, az egyik gyerek és a másik gyerek. mondom neki, öreg, ez tévedés. (valószínűleg a nem-gyerekes félelme a gyerektől mondatta ezt vele) mert én ennél sokkal fontosabb horgokat tudok, a saját természetem, a saját tehetségemnek a határai

Miklós
még eggyel vissza, mert ezt várom már... a vallásod, bocs. kezdjük azzal

Deske
ezt is mondtam... tehát a fizikális behatároltság, a fáradékonyságom, én kettőtől négyig halott vagyok rendszerint, mondjuk, a szellemem határa, sokkal meghatározottabbnak érzem magam emiatt... egyszerűen ez ténykérdés, vagyishogy valóság, ...szeretem ezt a fogalmat: egyszerűen ez van,— ez sokkal erősebb, mint bármi vélemény róla. no most ezen gondolkoztam végül is, hogy: gyerek... végül is, evvel Krisztus is foglalkozott, illetve szent Pál azt hiszem, - így ne hivatkozzam rá. mert alig olvastam, de tudom, hogy a kiválasztott, aki úgy gondolja,- hogy megtartóztatja magát, de azt ne csináljátok, mert nem bírjátok. Az egyháznak az az álláspontja, hogy az a néhány kiválasztott, aki magát zseninek tartja, és ehhez elég szellemi, lelki, fizikai kapacitása van, hogy neki mer indulni,- az csinálja - egyébként pedig: házasodjatok! és a házassággal pedig értelemszerűen és szükségszerűen együtt jár a világ fönntartása, úgyhogy evvel semmit nem mondasz, vagyishogy ez a mondat nem létezik, ennek a mondatnak nincs értelme. hogy milyen iszonyú nagy teher a gyerek, mert akkor ugyanúgy elmondhatom, hogy milyen iszonyú nagy teher vagyok én magamnak.

Miklós
persze, azt mondom, milyen iszonyú nagy teher a fűnyírás... meg a szopornyicás kutya, ennek pandantjára mondtam el...

Deske
mert én fiatal koromban nem gondoltam... azt hiszem nem volt erről döntésem, hogy szeretnék megnősülni... szeretni biztos nem szerettem volna megnősülni, mint egy vonzó tétel soha nem volt előttem, de azt hiszem, nem volt egy elvi döntésem, hogy megnősülök-e vagy nem, de miután megnősültem, hát ez törvényszerű, minthogy-... a lábam fáradékony

Miklós
hát az én számomra... hát ez a papírforma, ez elképzelhetetlen... persze hogy megnősülök, és lesznek gyerekeim. semmit nem tudtam magamról, de hát ezt tudtam... és a gyerekek... és mennyire szerettem őket, ezek szerint... de azért elolvadtam, amikor most a nagyszombati körmenetben megismerkedtem a fiaddal

Deske
Igen... ez nagyon szép, meg ezt se hangsúlyozd magadnak, hogy a gyerekeiddel módosul a kapcsolatod, mert...

Miklós
...zseniális, a kicsi, a Juli most olyan mértékben törődik velem, hogy nincs módom

Deske
nincs módod (nevetek) nem szeretni, pillanatnyilag nem érsz rá nem szeretni

Deske
a Julit valahogy tegnap, kigolyózták a lányok, és a végén valahogy úgy alakult, hogy a Juli együtt aludt a Zsófival, nem tudom, összebújtak, és össze szorulva aludtak valami nagyon szűk ágyban ketten, és reggel a Juli elolvadva mondta, hogy azért nagyon kár, hogy nem vagy a testvérem

Deske
erről jut eszembe, midig mindennel összefügg, a windsurf! hogy a nyár, a gyerekek meg minden, és akkor ott van egy 5 méteres deszka, amit véletlenül olcsón vagy ingyen megszerzel... ettől a gyerekeknek a nyara átlazúrozódik (mert ezért ö fogja nyaraltatni őket ugyanis) teljesen, mert a te vágyad, a te jogos értelmes emberi vágyad... magyarul, hogy az életet nem lehet tervezni, szóval teljesen szenvelgés, amit az ember előre kijelöl magának, sajnos...

Miklós
az a furcsa, hogy ugyanakkor úgy teszünk, mint akik döntéseket hoznak, nem?!

Deske
ezeknek se csökkentsük az értékét, mert végül is megtervezted azt, hogy te Norvégiában kiállítasz, vagy én azt mondtam, hogy baromi szép az a humorului zsidó temető, és én oda vissza szeretnék menni. ennek a döntésnek olyan furcsa következményei voltak, hogy engem a Kende öt napig sofírozott és beszélgettem vele...

Deske
azért mondtam a Norvégiát, hogy ezek a kollázsok meg minden, ezek forgalmazása... új típusú képek... várjál, a Boldizsár, egy okos dolgot mondott, amire ideje volt...- nagyon megtisztelve éreztem magam, nem is mint egy őshüllőt, hanem mint aki megtért az indiánok földjéről, úgy hallgatott - ahogy az életemet és a történések absztrakcióit meséltem, az ezekről való következtetéseket - és hallgatott, és elgondolkozott ezen és azt mondja, igen öreg ezek az eldobások, a múltaddal leszámolsz, a tárgyakkal, az emlékekkel, és ezt tudatosan levágod, ez eddig így rendben van, a jövő. pedig csak a múltból épül, a jövőre nincs mit vágyni, az egy üres folt, a jövőt csak a múlttal tudod megtölteni, akár gondolatban is. tehát ha a múltadat elfelejted, akkor semmid nincs, és ez nagyon megcsapott, mert az hogy én a jövőtől nem várok semmit, ez egy többször hangoztatott gondolatom, amit lényegében ha figyelmeztetnek, tudom, hogy szenvelgés

Miklós
te ehhez... azt hiszem van egy minőségi változás az ember életében, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, a saját tapasztalatomból és az én számomra, és ez a gyerekkor és a felnőttkor közti különbség. a felnőtt koromat bizony olyan 30 éves koromtól datálom. ti. a minap a Klári autója volt nálam kölcsön, és volt benne egy Elvis Presly szalag. és benyomtam a magnóba és megszólalt, és hallgattam és mondtam, na én ezt aztán leszarom. nem érdekel. semmi közöm hozzá. semmiféle fájdalmat nem okoz.

Deske
igen...

Miklós
semmi, mosolyogva meghallgatom, hogy aha, igen, s mikor az ember megpróbált belépni a lány lába közé, igen, hihihi hahaha, pont. baromi furcsa volt, fölfelé mentem az autóval a szerpentinen, hallgattam és rájöttem, hogy az egész múltam semmiféle fájdalmat nem okoz. most azt hiszem, azért mondom, hogy itt van valamiféle minőségi különbség, hogy a gyerekkorom, és ezt is a gyerekkoromhoz sorolom... hogy nem vágyom vissza, nincs nosztalgiám nem fáj, nem kell, nem érdekel.

Deske
igen, igen

Miklós
tehát el se kell dobjam... mert nincs. színes történetek formájában fönnáll...

Deske
Igen... azt hiszem nem erre gondolt, hanem ahogy tudatosan leszedek rétegeket magamról három évenként, hogy ilyen programjaim vannak, a kutyát... ő [Nagy Boldi] ezt avval magyarázta hogy ő ötévenként hivatalból előrelép, vagy változtat a státusán, nekem is kell valami időritmust teremteni. ebben van rám vonatkozó hasznos igazság, meg nincs is, nem ez az érdekes, mondtam neki hogy igaz, én tudom hogy ez akár önromboló, akár emberileg nem logikus lépesek ezek az én késsel levágott dolgaim, de olyan erős mélyről diktált belső követelmény ez, hogy nem tudom nem megtenni, tehát csinálom

Miklós
azt hiszem ez egy kicsit olyan, mint ahogy berendeztük a műtermünket Kecskeméten. a különbség köztünk, hogy te a könyveidet, meg a múltra vonatkozó jeleidet iszonyatos operációval elpusztítod, mert fontosak. én hozzá se nyúlok, mert engem nem érdekel

Deske
igen, hát ezt én tudom

Miklós
A környezetre ugyanez vonatkozik, itt fontos a párhuzam megint, hogy én berendezem egy negyed óra alatt, nagyon jól is működik, mert nem érdekel. hogy ezt az egy dolgot ne feledd, hogy neked valószínűleg nagyon fontos!

Deske
én tudom, tudom, persze, nekem éppen az az egészben a szép, hogy ez nekem nagyon fontos, de végül is azt mondtam, nem adja ki az együttesük az Istent, nem pótolja. hiteltelen. itt megint van valami törés, de talán őszinte, mit mondjak, nem tudom

Miklós
elvittem magammal az Ottlikot, a Prózát, jó azért az... Norvégiába

Deske
(Szobotka könyvéről beszélek, most hallottam)
...S. Nagy szólt, ő azt mondja már olvasta, de nem adja oda, mert még egyszer el akarja olvasni, na most a könyv vagy 600 oldal...- és S. Nagy gondolom, minden magyar könyvet elolvas, s ha ő emellett, persze volt már téves ítélete...

Miklós
a Szabó Magdának a férje...

Deske
nyilatkozta egyszer magáról, hogy én tudom hogy nagyon jó író vagyok, - és soha sem került bele a szakma vérkeringésébe... ezt már nem ő mondja, ez egy boldog ember lehetett, ha kívülről nyomták el, nem? hogy csak a külvilág terhes számára, hogy ő jó író? ennél jobb felállást?!

Miklós
az Ottlik, az igen...

Deske
Végül is az Iskola a határon morzsái...

Miklós
a repülőgépen olvastam el, össze van lapátolva, ami sort valaha leírt... és megtalált, azt mind belerakta

Deske
te Miklós! viszont ezt muszáj a saját vigaszunkra elmondani, a Körner Éva, aki egy könyvet írt meg. 10 év késéssel adta le, mondja az S. Nagy, a határidőhöz képest. És azóta Körner Éva azt csinál, amit akar. hogy végül is higgyünk ebben, nem? én szeretnék hinni, talán fogok is. talán már most is hiszek benne, hogy itt most mi mindent folyamatában látunk, itt minden mozog. Mondjuk az a te képed, ami a szerencsés véletlen folytán lerepült az autóról és soha többé nem lesz meg, hogy ezek egy vagy két olyan jel
magnókazetta másik oldal
...hátha bejön az, amit olyan nagyon szeretnénk. ti. iszonyúan irritál ez a beskatulyázásod, mert akkor nyugodtan öngyilkos lehetnék...

Miklós
milyen skatulya?

Deske
a "tehetséges" (nevetünk)

Miklós
engem is. színtiszta, vegytiszta mazochizmusból találtam ki

Deske
(nevetek) igen. most én gondolkodtam azon, hogy biztos-e hogy én azonos kategóriában vagyok veled? ezt eldönteni nincs ideje

Miklós
te, az adott pillanatban 3 Cézanne állt a "tehetségesek" közt, bocs.

Deske
hát stimmel, mert nálam is volt egy Picasso egy Derain és egy Matisse, két nagyon jó Utrillo, méghozzá korai, fákkal (Miklós teóriája a zseni kontra tehetséges festőkről. egy londoni és egy bukaresti kiállításról beszélünk)

Miklós
most másrészről ez a vigasztalás is. hogy annyi mindent látsz, annyi mindent, ami már megint nem neked jutott eszedbe, és engem nyomaszt

Deske
igen

Miklós
és erre vigasz, hogy ja igen, még egy tehetséges... ez is kitalált valamit, ez is, meg ő is, nem ez, nem kell kitalálni...

Deske
nem értem

Miklós
te! néztem sorba a múzeumokat, kollegákat, naponta mindenféle ötletekbe botlottam, ami bosszantott: hogy miért nem nekem jutott eszembe, és a kurva életbe... ez megint milyen jó, és akkor ez egy vigasz, hogy igen, ez nagyon jó... neki meg az a jó, amit én csinálok Kohn bácsi eszi fenyőmadár szarát, fenyőmadár eszi Kohn bácsi szarát, tudod, harminc éve kedvenc hasonlatom

Deske
nem ismerem

Miklós
befalazzák, halálra ítélték Kohn bácsit. Harminc év múlva kifalazzák és vidáman él, mert befalaztak vele egy fenyőmadarat is... most mi itt, tehetségesek, mi itt esszük az egymás szarát, hogy ő meg az én szaromat eszi... ez vigasz

Deske
azt hiszem, akkor ez ugyanaz a gondolat, amire én azt mondtam, hogy meghajtom a fejem, és egy tégla vagyok, nem, van egy jobb hasonlatom...

Miklós
meghajtom a fejét, (nevet) hogy ő is egy tégla...

Deske
igen, igen. ez rendben is van. egy művésztelepen kitaláltam az órakerék hasonlatot, hogy én egy kerék vagyok csak a szerkezetben. A kerék náthás lett, és nem ment be aznap dolgozni, és délben meghallotta, hogy az egész óra áll

Miklós
az Erich Knight, tudod, ahol a harangozó azt mondja, szegény emberek, mehetnek be dolgozni. meghúzza a harangot, hogy ma is vasárnap lesz... mindenki visszafekszik..

Deske
te most már evvel magunkat ismételjük, mint egy litániát, mert nem szabad rosszul bezárni egy gondolatsort, mert úgy marad, hogy ugyan megcáfoltak engem,, de nekem van igazam, hogy a Nagy István, vagyis Nagy Balogh, nagyon csacsi, nagyon nehézkezű, nagyon ügyetlen dolgával és az ő öt kepével. ebben bízom és ezt követelem, ezt a lehetőségemet, hogy ebben bízni lehet. És az átlőtt kezű Nagy Baloghnál megrendül a föld — a te fogalmaiddal- annál az öt képnél.

Miklós
én meg a csodát várom.

Deske
igen. kiegészítve avval a goethei mondással- bár erre nekem nincs szükségem, - hogy lusta zseni nincs.
(nevetünk)

Miklós
jaj de jó! A minap Neményi Mari idézte Karinthyt: Háromnapos betegségnél jobb a többnapos egészség!" ezen egy hete röhögök! ez egy életmű, őrületes a pasi.

Deske
én azt szeretem, amikor kávéházban nagyon búsult neki valaki, hogy betegség, meg minden, és végül megveregette a vállát a pasasnak, hogy " ne búsulj, majd megsegít engem, a Jóisten!

Miklós
na az is zseni volt, a franc egye meg...

Deske
jó, jó. most párhuzamba teszem a Molnár Ferenccel, aki öregkorára betegségből fölépülve mondott egy jót, és mennyire nem zseni, csak szellemes, nagyon jó. kérdezte tőle a társaság, hogy na mi? meggyógyultál? - igen! hívott az Úr, és én nem mentem...

Miklós
Bődületes, hogy ezt csak úgy kieregette magából két pengőért, a Karinthy. délre le kellett adni... adósság... ami belefér, nem ihlet... saját közhelyeink, csak olyan jó, ha más nem ismeri és az ember mondhatja: beszélgettem egy norvég festőlánnyal, nem is rossz végül is, és hogy a festészet meg minden... és hogy az érzelmek, amikor fest, az érzései... hallgattam, gyönyörködve, kérdezi, mit csodálkozol, mondom: de jó lehet! mondjuk a kékhez külön érzéseim vannak?! külön a piroshoz? hegyes formájú érzéseim? íves érzéseim?

Deske
Balázs bejön, mondom neki jé? neked más a hajad...? azt mondja igen, tudod Ausztriában voltunk síelni...

Miklós
(nevetünk) mint a Tortilla Flat, hogy "amikor porszívózás után" [t.i. áram nélkül tologatták] (felvétel megszakad)