dátum: 84.2.22.    fájl: c1376-1.htm     C. 1376-1380

Szüts Miklós - Váli Dezső beszélgetés

itthon

arról beszéltünk, hogy foglalkoztatja  Miklóst, hogy "mennyi gondolatom van", amit a naplómban látott.  Mire én annak idején azt válaszoltam, hogy Öreg, mindenkinek, csak nem hord a nyakában jegyzetfüzetet. S hogy ő azóta figyel erre, hogy ugyanis mire érdemes figyelni.
        hogy ilyen kicsiséget leírtam, mint a gyerek rácsos ágyból kiemelésének mozdulata
erre ő valamit mondott, itt kezdődik a szalag-

Deske
...hogy én ezt észrevettem... az egy tehetséges ötlet, és hogy leírtam az maga a művészet

Miklós
az már a művészet

Deske
már? mi a különbség? mint az első lépcsője?

Miklós
te - hát hogy nem azonos az élettel.

Deske
...hát ez körülbelül olyan, mint a cipő. hogy én csinálok cipőt, hogy tudjanak járni az utcán

Miklós
ez a kis hülye, ez a hegyilóri azt mondja, a művészetnek általában - ha jól emlékszem - és a XX. században specifikusan azt a feladata, hogy azt próbálgatja, hogy valamiféle közvetlen kapcsolatot teremtsünk az élet és a művészet közt, és hogy megfeleltesse egymással (nem tudom milyen szót használ) az életet és a művészetet

Deske
igen... igen...

Miklós
de miután ez sohasem sikerül, ezért mindig újabb mítoszokat próbálnak teremteni

Deske
miért pont mítoszokat? na jó... igen...

Miklós
mert...

Deske
mert hogy ha élet felé nem tud fordulni, akkor valami mást keres helyette? ezt mondja?

Miklós
nem! hanem hogy például az egy mítosz, hogy a kezünknek minden ösztönös mozdulata - ha tisztára szabadjára engedjük magunkat - végül is közvetlen lenyomatai lesznek az életnek. ez volt a kalligráfia, érted? most kiderült, hogy vagy művészet lesz, és akkor az művészet, vagy semmi,és akkor az az élet szférája

Deske
a rossz művészet az élet szférája?

Miklós
ennek a lábnyomai, ez ennek az életnek egy perifériája, egy jelensége. végigmegyek egy képen, akkor a lábnyomaim - most én azt mondom, hogy ebből nem lesz művészet - (az adott esetben) de az megtörtént... a lábnyomok...

Deske
a kalligráfia az egyszerűen egy műképzési módszer, ami vagy sikerül, vagy sem, vagy jó, vagy nem jó... a kalligráfia maga egy művi dolog, tehát hogy ha az életet akarjuk beemelni a művészetbe...

Miklós
pontosan...

Deske
de utálom... jajj Istenem. és még mindig a művészettörténet érdekel a legjobban... mármint az írott, szóval a saját szakmám - és az se érdekel...

Miklós
engem nem... de mit mondasz hülyeségeket, dehogy érdekel...

Deske
de én nem rád mondtam.

Miklós
de-... de rólad se hiszem el...

Deske
mert ha egy könyvtárban, akkor a művészettörténet felé fordulok, ha ötven égtáj van, mert ott vagyok ...szóval a szívem odahúz

Miklós
hát, én nem

Deske
hát, jó. (téves a megfogalmazás. a repró albumok jártak a fejemben)
te hát, ez teória. mint ahogy az is, ki volt ez, ja te mondtad ezt ma délután, meg is jegyeztem, mert ez nekem probléma, hogyha megnevezi az ősember, akkor már érti.

Miklós
ja, hogy a György Péter annyi mindennek a nevét tudja, hogy ő azt hiszi, hogy azt érti- ez ennyiből megérthető, mert csak ennyi lesz rajta a szalagon

Deske
mi?

Miklós
ez az ősember- mert elfelejtjük öt év múlva

Deske
igen. visszacsatolva erre, hogy is akartam én ezt ide bekötni? hogy nekem nem tetszenek ezek a teóriák? ahogy az életet össze akarják kötni a művészettel és nincs értelme...

Miklós
én azt írtam oda a könyvbe lábjegyzetnek (Hegyi L. könyve) hogy ő azt hiszi, hogy ez a művészet célja. nem ez, pont.

Deske
ja jó...

Miklós
nem ez, pont.

Deske
igen... de egyébként tudod, hogy szellemi lustaság is, de más is, hogy én ezeket az elméleteket avval söpröm le - nem is gondolom végig, mert ideges leszek - lustaságból is, csikorogna végiggondolni - hogy ezekre kár teóriákat fölállítani, mert mint a házasság, meg minden fontos dolog, olyan sokrétűen szervül az élethez: bőven ötven felé indítékkal és céllal és szférában és módon működik. az egyiket elvágod, a tasizmust levágod, vagy a táblakép halála, vagy ahogy a szocialista realizmus tönkretette, hogy a portré helyett a fényképészet, vagy hogy az embereknek a vallás; a mágia... - mind levágod, még mindig ötven szál marad. vagy hogy nem kellenek a múzeumok, vagy hogy nem vesznek képet, mert nincs rá pénz
            szóval, hogy millió
szál nem működik, akadozik, és még bőven az egészet elönti, megint az olaj a víz felszínét. hogy azért naivság odasrófolni valamihez, azt hiszem

Miklós
nincs már választásuk... nekik speciel... mert mindig egy-egy részjelenséggel foglalkozhatnak csak... mert egyébként ez más szakma

Deske
akkor mégis más, amit csinálna? (ti. mint mi)

Miklós
hogy érted?

Deske
azt mondtad, hogy az sem más, amit ők csinálnak
                (egy múltkori beszélgetésünkben)
hogy nincs kétféle irányultságú művészet, hogy nem más az sem, amiért csinálják... nem más szférába tartozik az eredmény. ezt még polarizáltad is, hogy... 

Miklós
nem értem, miről beszélsz...

Deske
hogy akkor ők hozzánk tartoznak, ezek a modernek...

Miklós
ja... én most teljesen a művészettörténészeken gondolkodtam

Deske
ja persze, akkor ezt hagyjuk, akkor ez működik

Miklós
megint megnéztem a zöld körtés képet máma, megint megnéztem

Deske
tudod, hogy el akartam menni,  - az autóval - öt perc alatt... na, mindegy... szóval nem mentem el

Miklós
elmehettél volna

Deske
azt én tudom. csak a kocsi...
        (ti. M kölcsönadta a VW-t)
    -hát igen, tartsunk határokat...
meg fogom nézni...

Miklós
semmi más nem érdekes szín az egész kiállításon, mint a Böröcz és a Vojnich

Deske
ja, arra is elmentél (ti. a Derkovits bemutató a Műcsarnokban. a körtés kép a Mai brit festészeten volt a Dorottya utcában.)
    ja a kanadai nagykövet... és arra is elvitted?

Miklós
persze, a felesége angol. mondtam neki, hogy ennél mi négykézláb is jobbak vagyunk, a mi kis gruppunk...

Deske
ja? hogy ezt azért tudjuk...

Miklós
egyébként a pofa azt mondta, hogy azt se látta, amit én csinálok, azt mondtam, last but not least...

Deske
(nevet)

Miklós
hogy én itt nyilatkozom, ex katedra, és speciel egy vonalat se látott tőlem. eljön majd annak is az ideje...

Deske
igen, igen

Miklós
(öt új fogáról beszél)
hogy lehet olyan pirulát kapni, gyerekeknek, ami pirosra megfesti a fogon a piszkot, és azt addig kell mosni, amíg le nem dörzsölöd... de a speciális fogkrémhez nem mellékelik a magyarok a pirulát.

Deske
(hogy csodálkoztak a kanadaiak, hogy a két festő meztelenül megmutatja magát...) nem értem. miért pont most, miért ezeknél a képeknél...?

Miklós
mert valami valami szaga van, mert nagyon tragikusak, persze. és állati édes, ők állandóan Libanonról beszéltek. és a Vojnich és a Böröcz is olyan riadtan néztek, meg te is. De ők ott éltek négy évig! ezeknek ez egészen mást jelent. az életüknek egy nagyon szép korszakát most pusztítják el. először én is... hogy a Népszabadság napihírek... de hogy ő... hogy borzalom, hogy neki rögtön ez a Libanon ugrik be

Deske
mert azt még én is tudtam, hogy egy meseország volt, hogy síelsz a ragyogó napsütésben és leszaladsz kocsival fürdeni a tengerpartra a pálmafák közé

Miklós
most ők ezt megélték...

Deske
igen... öt év
és te tudod miért teszik tönkre azt az országot?
mert én nem tudom...

Miklós
(elmagyarázza, hogy végül is az olaj, a nagyhatalmak)
furcsa, hogy zavaros hablatyolás lett belőle, hogy én nem tudtam világosan elmondani ezt a napló ügyet. hogy én azt mondom, hogy rettentő sok dolog jut eszedbe... és figyelem magam, hogy jut e nekem... - irigyellek persze - hogy jut-e nekem eszembe ennyi... hogy leírnám-e...? nem írnám le! hogy nem erről van szó. hogy itt volt ez a szombat délután, ez egy ilyen metszéspont, amikor én valami nagyon pontos dolgot éreztem.

Deske
amikor eltávolodtál ettől az Erzsébettől lélekben? egy kicsit? egy fokkal

Miklós
igen. nem, nem! amikor rájöttem végül is, hogy minden idegen, hogy ennyi az élet, és nem több...

Deske
nem a lány? akkor nem tudom...

Miklós
benne van a Mezeynek írt levelemben... hogy ez a lila házfal (amit észrevett),  hogy ennyi. és ezt csak írtam le. ja! hogy speciel itt volt ez a pillanat, hogy végigfutott rajtam, és akkor azt mondtam, hogy ezt most meg kell fogni- és tudni kell róla. na most te leírod. ez az a pont, amikor figyelsz. ez az óriási különbség...

Deske
ja?! igen, igen
(Kata kizavar minket vacsorázni)

Miklós
na, és azt akartam mondani, hogy először is te ezt megfigyeled, és magad és a világ számára leírod tanulságul. a döntő különbség nem is a leíráson van, hanem a figyelmen.

Deske
igen, hogy ez tudniillik műfajtalan. hogy ez nem olyan nagyon működik már leírva... fogyaszthatatlan, pontosabban

Miklós
tehát... én azt mondom, hogy az én számomra gyakorlatilag csak úgy működik, levelezés formájában. tehát, hogy én lassan egy éve... kezdem kialakítani azt a négy-öt embert, akinek ezeket levél gyanánt elküldöm. mert ez egy olyan plusz értéket jelent az ő számukra, illetve visszacsatolásban, szeretetben, nem tudom mi, az én számomra, amit én esetleg kapok, hogy ez így működik. de hogy én meghagyjam naplónak... nekem ez... végül is hosszú távra is úgy gondolom ebben a pillanatban, hogy ezt így lehet csinálni...
        (Kata újra kizavar vacsorázni, most már sikeresen)
ti. bosszant, hogy te ennyivel tehetségesebb vagy? ennyivel okosabb? ezen gondolkodom hetek óta... szóval, hogy el akarom lopni...

Deske
igen, igen - azért nem szabad ezt irigyelni, mert el lehet dönteni, hogy erről lehet beszélni, na de hogy ez kiesik a szakmánkból. hogy ez nem csatol vissza a szakmába

Miklós
az engem nem érdekel...

Deske
hát dehogynem. hogy most én egy duplaszaltót tudok hátrafelé... téged ez érdekel? hát engem csak a festés

Miklós
hát azért hogyne érdekelne...

Deske
látod, ezért vagyok tehetségesebb. mert csak a festésben vagyok ambiciózus

Miklós
itt te nyersz

Deske
itt ebben a kérdésben igen

Miklós
na igen. én azt mondom, honnét tudod végül is, hogy nem ez az az ötszáz oldal, ami végül is száz év múlva...

Deske
te, iszonyú pechem van. ez akár nagyon... Miklós, egy baj van és ezt én nagyon világosan tudom, hogy ennek a műfaja mondom, hogy fogyaszthatatlan. még akkor is, ha átírom. az életbölcsességek tárháza tűrhetetlen

Miklós
amikor jó, akkor nem az. ha egyébként ez ilyen, akkor két fokot kell elmozdulni, és nem az... szóval, hogy nagyon fontos, hogy mi az, hogy nem fogyasztható

Deske
én azt hiszem, hogy ebben nekem van igazam

Miklós
nem, mert... (beszélgetés akadozik, két gyerekkel eszünk, velük kell állandóan foglalkozni, közben-)  ...nem tudok figyelni. neked most ebben rutinod van. figyelem. most két éve tizedannyi zavartól már tökételesen... és most nem...
                              

Deske
...vendég annyit vehet, amennyit akar...

Miklós
szóval, hogy te attól félsz, hogy amit leírsz, azt senki más nem érti meg. szóval ez nem igaz, hogy ez nem olvasható...

Deske
nem tudom végül megcsináltuk-e, hogy neked egy bárhonnan kivett 10 oldal keresztmetszet odaadni, hogy mennyire...

Miklós
hát akkor az van, hogy ezt a húzást bárkivel meg kell csináltatni

Deske
hát én Petrinek odaadtam volna... illetve ő fölajánlotta, de nem jött végül is létre...

(emlékezetből folytatom:

Miklós
akkor vele, velem és még öt emberrel el kell végeztetni

Deske
akkor ez ötféle szempont. akkor a régi recept, ahogy én mindig. akkor már jobban szeretem, ha csak saját magamat veszem figyelembe... vagyis csak magam húzom...

(felvétel félbeszakad. pontos lejegyzés volt)