dátum: 84.3.18. fájl: c1406-1.htm C. 1406-1415
Szigliget
beszélgetés Szüts Miklós - Váli Dezső
(Miklósnál képet nézek, a kis keresztes új kollázsát lehozta ide, mintegy mércének) arról beszél, hogy utána 3 hétig nem tudott dolgozni, mert a kép túl jó volt, másolni meg nem akarta, ismételgetni
Miklós
Úgy éreztem vissza kell lépni, mert innét nem tudtam továbbmenni. Mert megjelent egy minőség, amin
úgy érzem én többé alul nem adhatok
Deske
Ja értem. hogy ez érvénytelenítette a többi gondolatodat, hogy kivált egy ék,
elöl...
Miklós
Ez olyan, mikor előre dobod a csáklyát, és akkor az beakad. végül leültem egy
papír elé, hogy az egészet felejtsük el, most valamit rajzolni fogok, valami
nagyon jelentéktelent...
Deske
A keresztes képtől szerettél volna továbblépni, de az nem volt annyira
körülbástyázva még
Miklós
hogy vissza kellett lépnem... nyafogás ez az egész...?
Deske
elég gyakori az emberi természetet ismerve, hogy az ember a maga átlagánál nem eggyel,
hanem hárommal lép előre, és akkor ezt nem tudja még tartani... eszembe jut
Zsófia, most az egész világa eléggé zavart, bizonytalan, és megkérdezem tőle a
múltkor, hogy miért mondtad azt, hogy ne vágjam ketté a rajzlapjaidat, mikor
most kéred, mire azt mondja, hogy akkor hirtelen nem voltam tisztában a
méretekkel, nem tudtam átlátni... vagy valami ilyesmit, tökéletes felnőtt
jellegű önkontrollal, kapásból... igen, a jó képeknél tényleg beállhat ez a
görcs, amikor aztán veszély, hogy ismételgetem, vagy variálom...
Miklós
ennek a három hétnek az volt a tanulsága, hogy az ilyen eredményeket el kell
rakni, tudomásul kell venni, de. - nem... nem... hogy lesz utána bennem elég
alázat a hétköznapokhoz
Deske
aha. én elfelejtem a képeimet
Miklós
én is. de én ezt kiraktam, direkt. az jó, ha elrakod, mert akkor csak az izére
emlékszel, úgy jól működik, csak az örömre... emlékszem...
nekem itt egy lelkiismeret furdalásom van, hogy ezek a kollázsok előre nincsenek
farostra kasírozva. Őrült nehéz lesz őket rendbe tenni...
(kasírozás technikáról beszélgetünk, mit kéne)
(arról beszélünk, hogy úgy érezzük, hogy a délelőttöt ellazsáltuk, aztán
kiszámítom, hogy tulajdonképpen a mise és az ebéd között egy óra telt csak el a
szalonban nekem csevegéssel, Miklós még lent maradt, s egy óra múlva már ebédre
csengettek. Miklós dilemmája, hogy akkor most - ebéd után - nem kéne lefeküdni,
hogy dolgozhassék. én kárörvendve nevetek a kínjain, mert nekem mindenképpen
muszáj aludnom, nincs alternatíva.)
Deske
délelőtt még rajzoltam három rajzot.
Miklós
milyen?
Deske
te,.. kettő furcsa... nem tudom...
Miklós
a kivágás végül működik? (a rajzból az ég és a föld negatív formáját
körömollóval kivágtam egyszer)
Deske
nem, most nem arrafelé mentem. azt még nem próbáltam ki igazán. most nem
csak tubusokat rajzoltam, próbáltam amorfot is, lombot. a másik rajz, illetve a
harmadik olyan, mint egy ametisztkristály [zsidótemető, a B/84/...- es rajzoktól
van szó]. Iszonyú jó a fotó, pontosan érzem
rajta, hogy akkor is mit akartam, mit láttam benne... pontosan sikerült
"magamat" lefotóznom. kár, hogy a világítás nem volt igazán jó. A kövek egymás
fölé kerülnek, egyre kisebbek...
Miklós
azt hiszem, ez a te egész itteni rajzi programod végül is úgy és akkor fog
működni, ha a perspektivikus téri rendszert átteszed valami más téri
rendszerbe... különös tekintettel arra, hogy nem használsz semmi eszközt, csak a
ceruzát
Deske
egy helyen csináltam valami furcsaságot, ami megzavarta az egész perspektívát
Miklós
...igen... hát te mondtad ezt, hogy kitaláltad az illusztrációt. .. szóval,
hogy majd hogy tudsz az illusztrációból kilépni
Deske
rossz a program... nem tudom, lehet, hogy most már csak makacsságból csinálom...
de talán ebbe a "szabadságon vagyok" programomba még mindig belefér talán...
Miklós
persze. ja igen... le kéne venni a vastag pulóvert, mert szobában meleg van...
(arról beszél, hogy le kéne szedni a függönyt, mert félti a pasztellportól. én a Patyolatmosás gondjaimról beszélek, a mosógépben kékre festettem véletlen
vagy 10 pelenkát)
(egy képe kapcsán, amit éppen csinál - a felületfaktúra szerepéről beszélgetünk, itt kezdődik a felvétel:)
Deske
mi az, hogy felület? az mégiscsak egy teret imitál, ez a szerepe a faktúrának...
Miklós
a felület gazdagsága az egy réteg. Több rétegben dolgozol (több létsíkban...
ti.)
Deske
a faktúra az is natúra... a föld borzoltsága... tehát mire utal?!
Miklós
ja, persze. Nézem, ahogy a döntéseimet hozom. Végül is mindig két kép lebeg a
szemem előtt. az egyik egy enteriőr - már mondtam neked - egy ilyen vágyott üres
enteriőr - egy csend, egy szobasarok... és a másik egy neonlámpával
megvilágított táj, tájrészlet... na látod?! hogy van-e festőprogramom?! hát itt
van, valami ilyesmi! egy fal, egy árnyék, egy kerítés
Deske
igen, ez a vágyképed...
Miklós
igen, képeimnél, a döntéseknél, ezek felé igyekszem dönteni...
Deske
hát igen, én is. egy meteorológiailag is jellemezhető szituáció, egy térdarab.
vagyis valamilyen időjárású helyzet
Miklós
nálam egy érzelmes téri szituáció...
és egyértelműen van egy enteriőrimage-em és egy exteriőrimage-em.
Deske
jó! és ezt senki nem mondja ki, hogy ui. mire gondolsz festés közben... hogy
mihez méred magad... most én is próbálok visszaemlékezni a képeimre ilyen
szempontból, hogy persze terek, tájak, csendéletelemek
Miklós
persze, az ékszerkereskedő képed... [Az ékszerkereskedő vasárnapja,
A/77/06] havas mezőben havasi gyopár vagy mi, vagy
házikó, tárgyak...
Deske
tárgyak, sőt a főtéma az: tényleg ékszer...
(érthetetlen a felvétel, Miklós a reneszánsz perspektíva elhagyásáról beszél, illetve talán arról, hogy mindig abból indulunk ki, aztán soroljuk a többi téri ábrázolást: fordított perspektíva, Kína, az indiaiaknál is, axonometria.)
Deske
érdekes ez már harmadszor tér vissza, ez a probléma, hogy festői program...
Miklós
ez végre számomra iszonyú egyszerű, most hogy van-e nonfiguráció, azt hiszem ezt
egy életre megoldottam, és ez már csak egy finom részletkérdés, hogy igen, van
egy exteriőr és egy enteriőrimage-em, és hogy naturalista vagyok, illetve hát
tájképfestő.
Deske
jé, ezt így nem hallottam, nyilván autszájdereknek mondod...
Miklós
nagyon szeretem a tájkép címeket is, és miután nem lehet, ezért keresek
metaforákat mindig, hogy Skorpió hava... az a november... a táj novemberben
........
Deske
nagyon jó ez így üveg nélkül, nem lehet majd üveggel kiállítani... (a fekete
kollázs)
Hülyeség, hogy kisléptékű a feladat. Hát csak a kivitelen múlik (egy tegnapi
beszédtémánkat folytatom)
Miklós
persze, csak a minőségen múlik
Deske
semmi hiányérzetem nincs egy kis Ferenczy, Vajda rajznál, a Ferenczy Béni
Miklós
sőt, érted?! végül is ugyanazt kell egy szál vékony vonallal elmondani... én se
sok eszközt használok itt, végül is (nevet)
Deske
gazdag tárházát az eszközöknek... (nevetünk, ő közben dolgozik)
Miklós
...most erre kéne valami jó kis lírai téma...
(alig érteni, mit mond, mert közben neki kazettáról Kocsis Zoltán Chopin
keringőket zongorázik, az lefedi a beszédet)
Deske
szinte valamit most már rátenni, térben (gyűrt hatású a felület)
Miklós
igen, most rátenni a tetejére a kódszámot (egy kollázsát ötletemre úgy
indította, hogy 8 cm-s ládabetűkkel középre előre ráírta a rajz kódszámát. az
ötlet onnét indult, hogy párhuzamosan rájöttünk, hogy nem megfelelő a rajz
hátára tenni, körülményes leolvasni, s én itt Sződligeten [helyesen: Szígligeten] már a szignó alá
teszem.)
fölkasíroztam a fotókartont triplexre. már az is elég kemény (volt néhány
kollázsa itt előkasírozás nélkül, amivel elég gondja lesz még... ezen okult)
Deske
mivel?
Miklós
technokol rapid. másfél tubus egy lap. SOKAT hoztam. (10 nap alatt valami 25
tubust használt el, most hogy gépelem, dicsekedett vele)
Deske
szóval nincs kis léptékű feladat
Miklós
és van rosszul feladott feladat
Deske
amikor az ember a tehetsége irányának nem megfelelő módon szabja meg a munkát. A
Nagy Balogh János elkezdett volna pannót festeni.
Miklós
kicsit leegyszerűsítve, de igen. De egyébként hogy nem a pillanatnyi
felkészültségednek, diszpozíciódnak megfelelő a feladat.
Deske
az egyik a pillanatnyi, a másik az egész életed fölkészültsége, a karaktered
(jön a Várkonyi nevű író a folyosón): ide figyeljetek, ti meg vagytok őrülve
Miklós
mi csak a festészetről beszélgetünk állandóan és egyfolytában, ez olyan, mint az
önfertőzés. ebben otthon vagyunk. csak azt mondjuk, hogy harminchat, és
mindketten röhögünk...
Várkonyi
mi ez a szag? (Miklós műterméből a fixatívval kevert technokol szag dől
állandóan)
Miklós
narkó, szipózom, zacskózóm (röhög) éppen hét tubus szárad a szobámban. no most
egy gimnazista már egy tubustól trip-ben van, keményen... csak zacskóval...
Deske
nézd ott a fák...
Miklós
És az a hülye barom Antonioni ezt is tudta... és jól. van a filmjében egy
zseniálisan, telével fölvett kép, hogy van egy fasor, és egyszer csak elúszik
benne egy hajó. érted, vizet nem látsz... és most, 10 év után jöttem rá, hogy
lopta, az Atalantában van benne... és amikor Franciaországban mentünk keresztbe
kocsival, ugyanezt megértük, egyszer csak egy hajó... iszonyú jó volt.
Deske
(iszonyukat ásítok) ja, én is láttam, Hollandiában-
Miklós
10 éve tisztelem ezrért a snittért az Antonionit, de hát jó volt
Deske
most két fás temetőt is rajzoltam, méghozzá lombos, nem száraz...
Miklós
de merész (nevet)
Deske
de rossz (nevetünk), viszont rossz
Miklós
Nagy sikert arattam annál az asszonynál, mondtam neki a tegnapi nagy mondásodat,
hogy "és még az én tehetségemet is hányan irigylik!" (röhögünk)
Deske
(az ablakon át a parkot nézzük) hű de gyönyörű lesz ez, ha pázsit, ha nyírott.
vagy az is elég, ha zöld...
Miklós
ez olyan, mint az angolkert. teljesen sima foltban iszonyú gazdag plasztikák
Deske
valami ősi, abszurd plasztika...
----------------
Deske
miután nem jó a minőség, infantilis módon érdekel a mennyiség (a rajzaimat
nézzük alighanem) bízol, hogy majd talán a huszadiknál megszületik valami
Miklós
őrület, hogy állok. és nézem és tudom mit kéne csinálni, és menthetetlen...
Deske
és miért?
Miklós
mert végig kell menni ezen a úton. hát nemhogy én, de te is tudod (ti. hogy
merre kéne továbblépnem)
Deske
ha tudnám, akkor csinálnám
Miklós
nem, mert nem ezt tűzted ki (nevet)
Deske
(röhögünk) na jó, 10 fekete ingres, és megmondod... (ti. cserébe) Na, mit
csináljak?
Miklós
semmi, a jó formákat használd, és a rosszakat dobd el. látod a rajzodon, hogy
melyik vonal él, és melyik nem...
Deske
és absztraháljak? kezdjem el keverni...
Miklós
persze. csak nem ilyen fele-hittel, ahogy elkezdted vagdosni, hogy ilyen majdnem
görcsösen ragaszkodsz az eredeti programhoz
Deske
nem, semmi görcsös.... nekem most kikapcsolt az agyam, nem vagyok ettől okosabb,
hogy én állatira visszatartanám a tehetségemet, hogy kurva rossz rajzokat
csináljak.
Miklós
tök úgy tűnik! (röhögünk) (közben szól a zene): ez se volt egy szégyenlős fiú, ez
a Chopin
(lemegyünk az ebédlőbe)
...ha ROSSZ lesz a kép, akkor is arrafelé megyek
Deske
mi felé?
Miklós
nem tudom. valami szomorúság
Deske
szóval a szaga, nem a kép témája?
Miklós
végül is nagyon sok esetben azért pusztít el az ember értékeket, mert az IRÁNYA
nem jó
Deske
ja, ezt ismerem. amikor hiába jó, de nem engem mond...
------------------
(az este programját beszéljük meg)
Deske
úgyis annyi gépelnivalónk van, ha már erről a Péter programjáról így lecsúsztunk
(ti. Módos Péterrel is megcsináltattuk a kérdőívünket, de úgy tűnt másnap, nincs
kedve a miénket megnézni - aztán harmadnap értékelte, nagyon határozottan; Miklósét menedzserszövegnek ítélte, az enyémet: "őszinte, mint aki már
oda-vissza átvágta magát a vashegyen.")
Miklós
hogy elkápráztassuk...
Deske
na mi van még gépelni?
Miklós
nekem a haldokló nagybátyámnak kéne írni egy levelet. Csak a szívmeleg. Hogy
tudom, hogy örülne neki
Deske
és ha a mi beszélgetésünk harmadik példányát?
Miklós
én is valami ilyen... a kérdőívem egyik példányára gondoltam.
Deske
a kérdőív, az kevés
Miklós
a válaszokkal
Deske
ja, az jó. ez se rossz, a beszélgetés, mert az az úgynevezett kulisszák mögé, az
az igazi élet, szaga van, mert fésületlen... kap egy sokoldalas... nagyon jó,
vastag levelet
Miklós
lehet, hogy nekiállok legépelni a múltkori interjúimat vele, az egy jó nagy
munka... nekünk járna valami jó, hát vasárnap van
(a rövidlátó nőkről beszélgetünk, akik nem hordanak szemüveget, és e nézésük
bizonytalan és érdekes ettől)
Deske
hogy a Béres Ilonának egy forgatáson a tanára [Várkonyi, a rendező] azt ajánlotta, hogy
ne a szembe, hanem
a két szem közé nézzen és ettől sejtelmes lesz... titokzatos...
Miklós
amikor én TV-ztem, a kamera egy pontjára fókuszáltam a szemem: Aztán figyeltem,
és a nagyon profik, a Vitrayék nagyon jól csinálják. ő pontosan rám néz, tehát
az objektívhez állít éleset a szemével. nem messzire, pont oda... biztos ezt is
tanítják...
Deske
talán a kezdőknek egy portréfotót kéne közvetlen a kamerára ragasztani. de
lehet, hogy az a kis szögeltérés is már sok lenne... Te! Mi nem kaptunk
édességet!
Miklós
ilyen egyszerű ez élet! Elrontják itten a vasárnap esténket. Mi boldog vasárnap
estére vágyunk, ami végül is reprezentálódna egy kehely karamellkrémben
mazsolával.
Deske
úgy van! EZ nekünk JÁRT VOLNA! a vasárnapi munka után. ...én már aludtam is...
Miklós
(elmeséli, hogy Eszter dolgozatát odaadta ajándékba Janikovszky Évának délben,
és az aljára ráírta az Eszter nevét a copyright jellel)
(képe felé fordul) ilyen... pimaszul nem vagyok tekintettel a tartósságára, de a
kiállíthatóságára sem, hogy már szinte önpusztító
Deske
hát...
Miklós
esetleg mégiscsak meg lehetne itt próbálkozni evvel a nem-reflektáló üveggel,
persze gyűlölöm, olyan, mint a műanyag
Deske
ha van
Miklós
semmi, hátha az örökélet... evvel a kanadai pasassal hozatok hármat Bécsből...
boldog lesz...
Deske
tojáslikőröd nincs? (költői kérdés; két napja elfogyott)
(Miklós elmeséli egynapos nyugat-berlini napját, hogy a kihalt kelet-berlini
pályaudvaron éjszaka, visszaérve, ott érezte újra otthon magát... a koszos, üres
csarnokban)
(én elmesélek egy hajnali pályaudvari razziát a hamburgi pályaudvaron, ahol
vártam. géppisztolyos rendőrök)
(Miklós meséli, hogy ha egy idegen városba érkezik, a csomagmegőrző automatába
rögtön leteszi a cuccát, és zsebre dugott kézzel megy, rögtön otthon érzi magát.
Én elmondom, hogy nekem fontosabb a teljes szabadság érzése, és készenlét, hogy
azonnal továbbmehessek bárhova, ezért mindig viszem a csomagomat. egy kamaszkori
autóstop az első, ahol emlékszem, hogy rögződött ez az "on duty" (szolgálatban)
hozzáállásom. A készültségi állapot... hogy egy vasárnap hajnalban a Rhonchamp
kápolna előtt egy svájci fiúval sétálgatta, aki átvitt volna Zürichbe a
kocsijával. Csak nem vállaltam a határkilépő miatt, délután én vonattal mentem
aztán át. Mesélek neki az autóstoppolásom kezdeteiről is. Hogy egy osztálytársam
elmondta, mi az, másnap körüljártam a Balatont.
aztán arról beszélünk, hogy ebből kiöregedtünk, s hogy Jávor szerint csak azt lehet csinálni, amit M-ék, hogy ti. ha egy életre nem akarunk az utazásról lemaradni, akkor akár teljes adósságra is, erőltetve, utazni kell. Miklós elmeséli, hogy János költségén, vendégként utazott Mongóliába.
Miklós
hogy János, amikor fogja a dzsip volánját a Gobi sivatagban, már úgy fogja, hogy
most gyártja a mítoszt, már... hogy ezt hogy fogja mesélni...
Deske
igen. ennek a hajnala mindnyájunkban benne van többé-kevésbé, csak kinek milyen
a szerepe az életében ennek a dolognak.
Miklós
...jelentősége...
Deske
a fontossága, igen
Miklós
(panaszkodik, hogy szerinte a párnája homokkal van töltve. hosszan magyarázza.
aztán este kicseréljük az enyémmel.) Hű de útálom ezt a hagymaszagomat...
Deske
igyunk egy pofa sört. (nincs is itt kocsma. vagy nem tudunk róla. nevetünk)
Miklós
innék erre egy pohár fehér bort (javaslom igyon bele az asztalon hagyott
borokba...
(végül megkínálom a szirup ízű Vitsacolan vitaminommal, egy korty naponta, édes.
elfogadja)
Te, a szent Ferenc. énekel egy zsoltárt, hogy "felemeltél engem a kősziklára",
és ő a kő iránti alázatosságból ezt úgy énekli, hogy "felemeltél engem a
kőszikla aljára" vagy mi, vagy "lábához" (nevetünk)
----------------
másik oldal
Deske
te ez tényleg fontoskodás, meg minden, amit mi csinálunk, de azért körülbelül
egyedülálló. (ez a magnóval beszélgetés)
Miklós
(valami tréfát mond, nem érteni)
Deske
te, úgy érdemes megközelíteni, hogy az IGAZ dolog potenciálisan iszonyatosan
erős, és ez az a szféra, ami teljesen rejtett. szóval az emberiség igaz története a
gondolatok története lenne, egyáltalán egy emberből a legérdekesebb a
gondolatai, ami soha nem derül ki
Miklós
és mégis, ha csak négy százalékban is, mégiscsak a gondolatainkat reprezentálja
ez...
Deske
sokkal nagyobb százalékban, azt hiszem...
Miklós
na de csak a hangzással (ti. hogy azt a gépbeírás nem tudja visszaadni) a
dallammal elvész vagy harminc százalék. ti., ha én azt mondom, hogy a Szrovenyi
kápolna, na az aztán egy kurva nagy giccs... ez így legépelve elég furcsa. És
ugyanez, ha - semmi - csak a hangsúlyozás... tökéletesen mást jelent. Ilyen
helyzetben picit át is fogalmazom, hogy érthetőbb legyen...
Deske
kell... (elmesélem, hogy az olvasott szövetben még találtam utalást két fontos
13. századbeli Ferenc autentikus életrajzra, amit még el kéne olvasni)
(aztán, hogy a Rendtörténetben kékceruzás bejegyzések vannak, hogy meddig
kell megtanulni, mit lehet kihagyni, és dátumok, hogy 1936, 1947
ceruzával, meg hogy annál a mondatnál, hogy megalakult a rend, valaki odaírta
felkiáltójellel, hogy éljen...)
Miklós
(elmeséli, hogy végül az a lakáspanama ügy, ami a ferenceseknél mintha lett
volna, hogy az informátorok mind visszaléptek.)
Érdekes, hogy mintha ők türelmesebbek lennének a bűnnel szemben... hogy volt egy
osztálytársnőnk, aki férjhez ment valami rendőrhöz. És a páter Töhötöm csak
valami ilyet mondott, hogy ez nem lesz jó. aztán két év múlva elváltak és
a Töhötöm csak annyit mondott, hogy "hát igen"...szóval, hogy egész másképp
állnak hozzá...
Deske
Ühüm, te elképesztő ez az alázatosság, ahogy olvasom...
Miklós
te, összehasonlításban... az járt közben a fejemben, hogy bármennyire is
igyekszel, van benned valamiféle gőg a bűnnel és a bűnösökkel szemben
Deske
hogyne, hogyne, persze. és ezekben nincs!
Ti. nem a bűnre fordítják a szemüket, hanem az emberre. és a bűn ügyét pedig az
Istenre bízzák.
Bár ott is van határozottság. rögtön a rendalapítás után Ferenc valakit
légytestvérnek, heretestvérnek nevez, aki ott lustálkodik, és el is küldi,
keményen.
Ez az iszonyú fölény, ahogy alázatosak, nekem most ez nagy élmény, ahogy
olvasom. nem tudom mennyit tudok ebből így átadni... (mesélek a könyvből) - hogy
Ferenc a szemkiégetése előtt beszél a tűzhöz, hogy "egész életemben
tiszteltelek, most kedves tűztestvérem legyél hozzám kegyes". valami őrület... a
tűzzel olyan tisztelettel bánt tényleg, hogy mikor a szomszéd barátkunyhó égett
és hívták oldani, egyszerűen nem ment...
...na ez a bűn... nekem nagy iskola volt ez a szerelem ügyem két éve, én nagyon
magasról néztem az ilyennel kínlódókat... nagyon magasról. aztán térdig a
sárban...
(aztán megint a ferencesek, hogy még Ferenc életében megalakul már Esztergomban
a magyar rend!)
(a fél szalagon végig erről mesélek.) (aztán Erzsébet húgomról, a salzburgi bencés
kolostorról)
