dátum: 83.3.19. fájl: c1416-1.htm C. 1416-1424
beszélgetés Szüts Miklóssal
Szigliget
(este, vacsoránál találkozunk)
Miklós meséli, hogy egyedül kiment sétálni a kertbe, kiderül, én meg ezalatt fölmentem a Várat megnézni. Deske: 10 perc a Vár. de párás volt a légkör (szerettem volna a széles panorámát látni)
Miklós
kilehet pipálni, az a lényeg (nevet)
Deske
mi lenne, ha mindennap fölmennék? vagy meghalnék vagy megerősödne a térdem.
Miklós
ha hülye lennék... iszonyú ez a Déry- Egyszerűen, mint a vaj a késbe,
félelmetes. 10 percet olvastam, mikor rájöttem, hogy egy hetes lelki problémámra
egyetlen mondattal rávilágít: hogy bármi mást csinálok, még mindig sokkal
töredékesebben fejezi ki azt, amit én képzelek magamról, mintha festek
(fölzokog, mert töpörtyűt kapott vajjal vacsorára)
Azt mondja, a fájdalom mértéke nem az, hogy mennyit szenvedünk, hanem hogy mennyi
időnket veszi el (Déry) zseniális. Azt is elmondja, mekkora meglepetés volt
számára, hogy mindazok, akikkel szakított, ezt túlélték. Hogy ő vérpatakra
számított... nagyon jó. ...na szóval. Hogy minden mást egy a százhoz ítélek meg
a tevékenységemben
Deske
nem a megítélés... hanem hogy a szakmai tett a leghitelesebb, legtisztább éned,
úgy látod, nem?
Miklós
remélem (nevet) és a többi nyafogás, "szép ruhában járni kelni, két forintért
kuglert venni."
Deske
ja, nálad még az is...
Miklós
ez furcsa, de úgy tűnik, még az Úristennek is a legjobb leckéje...
Deske
(belevágok) ez furcsa, de lehet, hogy így van, pedig ez nagyon gőzösen hangzik.
De abból lehet ennek a hitelességét visszamérni, amilyen tisztán és logikátlanul
szenved az ember közben) ti., hogy a legőszintébb én a festésben
reprezentálódik) Ez a mércéje. AMIKOR a felszínről minden törmeléket le kell
kaparni, a legtöbb munkával járó... hát ami spontán jön, az a felszín.
Miklós
mert ha nem érzed adekvátnak magaddal (a képet), akkor változtatsz...
Deske
és ugyanakkor nem a tudat csatornáján. Mert hogy ez barna vagy világoszöld, ott
nem határozhatod meg, hogy ez az énemnek milyen oldala, és ugyanakkor
tökéletesen az én kifejezése. Hát tudjuk. De teljesen a tudatalatti csatornákon
folyik
Miklós
igen. de még valami ide csatlakozik. hogy amikor beszélnek arról, hogy a Petri
egy milyen szemét az életben, és erre te azt mondtad, hogy "te, öreg, olvasd el
a verseit. megszenved ő azért", vagy hogy a Pablo, hogy csinálta maga körül a
cirkuszt, de éjjel dolgozott... hogy a Pablo egy halálosan magányos ember volt,
az első perctől az utolsóig.
Szóval, hogy végül is az életmű az egyetlen, és a leghitelesebb látlelet
Deske
amennyiben az ember azonos önmaga legjobb minőségével
Miklós
ja, hogy az ócskaság nincs benne...
Deske
hát, nem tudom. tulajdonképpen benne kéne lennie. De azért mégiscsak valahogy
egy kimunkált minőség. A spontán rosszalkodás legalábbis kiszűrődik, legalábbis
az olyan lassan építkezőknél, mint mi. Legalább annyiban vagyunk jók, amennyiben
a megfontolt énünk jobb
Miklós
ebből a szempontból elég specifikus a mi munkamódszerünk. Másoknál sokkal
inkább beleszűrődik a rendetlenség, annyiban amennyiben inkább lényege az
illetőnek
Deske
nem biztos, hogy jobban beleszűrődik. Tudom, van a Sváby, aki egy ülésre fest
meg egy képet, részegen, és nagy indulattal, gyorsan. Az ott egy kétségkívül
más...
Miklós
hát őt egyszerűen sajnálom
Deske
más. nem tudom, hogy az pontosan mit fejez ki, talán körül lehetne írni, nem
tudom. De azt hiszem, inkább ő a specifikus, mint mi. Vagy vegyünk egy JÓ festőt,
a Mácsai, vagy vegyük a Pierro della Francescát.
Miklós
te itt a kontrollról... ja igen. Déry írja. Az összes eddig művemben, ha kezembe
akad. A rövidebbekben, ha akad egy-egy mondat, a hosszabbakban egy fél fejezet,
amivel relatíve elégedett vagyok. Egyébként természetesen az egészet átírnám.
Nem tudom átírni, ezért aztán írok egy jobbat
Deske
igen
Miklós
végül is csak azt akarom mondani, hogy mindenki korrigál, mégpedig úgy, hogy ne
minden kerüljön ki
mármint én,
szívem szerint...
Deske
ez már végül is műfaj kérdése
Miklós
hát a Bálint életműve így reprezentálódik, hogy az életmű 80 százalékát ki
kellene dobni
Deske
vagy hát csöndesebb helyekre tenni... nagyon örülne egy harmadrendű Bálintnak
egy fogorvos, és az rendjén is van. érted... egy kép egy fehér falon egyedül.
Egy országhoz kell szólni szószékről
Miklós
megint oda lukadunk ki, mint a Micimackó, amit délelőtt találtunk ki, hogy nincs
negatív tartomány.
Deske
úgy látszik, tényleg nincs, a rosseb egye meg.
(ti. a 0-nál rosszabb kép, amiben ne lenne valami jó. És hogy ez jól működhet a
benne egyebekben esetleg meglévő nagyszámú rossz, téves mellett is)
Úgy látszik, tényleg. Kellene valami döntő érv, mert nagyon úgy tűnik, hogy
nincs. Hogy van e bűnös mozdulat vagyis bűnös ecsetmozdulat?!
Miklós
itt a zavar, hogy állandón keverünk két dolgot. Ne beszéljünk az ecsetről!
Deske
hanem
Miklós
mert ha a bűn létéről beszélünk, akkor sokkal egyszerűbb a dolog. OTT VAN
negatív tartomány. Az életben van.
Deske
és mi az élet és a festés viszonya?
Miklós
és mi itt állandóan formállogikával megoldjuk, hogy ha az életben van, hogy ne
lenne a műben (nevet) (ez az én korábbi feltételezésem volt)
Deske
igen. Amennyiben az élet része a mű. De nem teljesen azonos... jaj erről már
egyszer beszéltünk. De nem emlékszem, hogy döntöttünk. Természetesen nem azonos
az élettel. Az élet része, de mégis egy kitüntetett minőség, egy specifikum, egy
eléggé körülhatárolt, hiszen más törvényszerűségek érvényesek rá... illetve
egyedi törvényszerűségek. Egyetlen törvényrendszer érvényes egyetlen műre, és ez
az életben bizony nem így van. Tehát az életben és a képben kicsit más
törvények érvényesülnek. Ebben az esetben már elképzelhető logikailag is, hogy a
negatív tartomány kiesik.
Miklós
egy nagyon komplex törvényrendszer a művészetben...
Deske
te nem, hát tudod, hogy ENNÉL a képnél az a piros jó emellett a kék mellett
egyedül itt a világtörténetben, az összes többi helyen ez harsány... hazug. Ami
itt igaz, az a másik képben giccs
Miklós
nem, ez zavaros. én ezt nagyon átrágtam, amit az elmúlt napokban beszéltünk,
erről már harmadszor beszélünk. Hogy én mindig a hatásmechanizmus, a működés
felöl nézem, és te mindig a keletkezés felöl nézed
Deske
persze, persze, nem gondolkodom hatásban...
Miklós
tehát a működés felöl nézem és azt mondom, ahány a vevőkészülék, annyi a mű, de
egyébként van egy általános kódrendszer, egy törvényrendszer, aminek alapján
olvasható. Tehát van egy építészeti terv, ami szerint a ház összeáll, nem jó a
példa... tehát van az alkotó egyedi ideája, amit te specifikus törvénynek
nevezel, amiből összeáll a kép.
Deske
igen, és van egy általánosabb törvényrendszer, ami....
Miklós
szerint működik. de végül is azt hiszem, hogy a kettő valami módon ott
csatolódik össze, hogy amennyiben a fogyasztó a tápvezetékét rá tudja akasztani
a mű rendszerére, abban az esetben működik...
Deske
aki érti, annál működik a kép... azt mondod. na?
Miklós
én azon akadtam el, hogy itt van valami különbség. Van-e különbség a mű belső
törvényei és az olvasás (törvényei ti. a kép olvasás) között? Hogy ez nem
azonos-e?
Deske
te... erről lehet beszélni, ez kezd valami nagyon szakvita lenni, ami nem
érdekel igazán, valami nézőpszichológia vagy mi a túró... Szóval. hogy tudjuk,
hogy van a műnek egy specifikus törvényrendszere. Egyszer pedig van a nézőnek
egy specifikus látásmódja, amivel bizonyos törvényeket befogadni képes, bizonyos
dolgokat meghall, bizonyos dolgokat nem. Harmadszor van egy a művészet egészére
jellemző törvényrendszer, amiből a néző bizonyos dolgokat ösztönösen érez,
bizonyos dolgokat tud, és ezekből az általános törvényszerűségekből
jut el a specifikus törvényekig. És ekörül a három dolog körül gomolyog a
történet, körülbelül. Túlzottan nem érdekel, hogy hogyan. A lényegét úgyis
látjuk. Tény az, hogy minden műben vannak olyan kódok, olyan információk, amit
csak az alkotója tud, és soha nem megy tovább, vannak olyan információk, amit
minden néző másképp fejt meg, vannak teljesen egyedi, titkos történetek, és az
egész működik a teljesen egyeditől a teljesen általánosig egy skálán. Mint a
házasság vagy bármi, olyan komplex minőség, hogy - ahogy te mondod, hogy
bedugom a konnektort, és akkor hat - szóval nem egyetlen csatornán hat, hanem 50 féle minőségében. Ebből a kultúrának megfelelően választunk. és az egyiknek
keveset mond, és a másiknak negatív információ. Pilinszky mondja, hogy teljesen
személyre szólóan hat a mű. Ott egy teljesen új történet történik. Aminek a
főszereplője a NÉZŐ, pontosítsunk! Mert csak azt hallja meg a képből, amit
önmaga már átélt. Azt reprodukálja a kép.
(Most beszúrom ide: Minden kép:
reprodukció!)
Csak az ő gyerekkorát reprodukálja, az enyémet nem.
Miklós
én azért gondolkodom sokat a működésen, mert úgy érzem, nagyon sokat segít a
definícióban.
Deske
tapasztalom, igen. és hát meg is fejtetted azt a múltkori dilemmát, hogy van-e
nonfiguratív vagy nincs. Várjál, most tudod, hogy elkanyarodtunk. Hogy volt ez?
Mi volt itt a dilemma?
Miklós
hogy van-e negatív tartomány...
Deske
ja, hogy van-e bűnös mozdulat... illetve, hogy itt a szándék megint csak nem
érdekes! Hát itt jössz te! Hogy nem lehet tudni, hogy hogyan hat!
Miklós
hát ezt mondom!
Deske
hoppá! akkor viszont a képben pozitív tartalom sincsen! csak potenciálisan!
Miklós
te ezt egyetlen mondattal megoldottuk a szent Katalin probléma során. Az én
személyes lelki üdvösségem az egy külön dolog, és a világ az egy másik külön
dolog. Tehát a személyes lelki üdve a festőnek, abban a pillanatban, amikor az
ecsetet húzza, az TÖKÉLETESEN független attól
Deske
...hogy mi kerül a vászonra
Miklós
...illetve, hogy az hogyan fog működni!
Deske
igen! tehát lehet a szándék bűnös... elkárhozhat a festő attól az
ecsetmozdulattól, lehet a szándék jó, lehet a befogadás káros, kártékony, mert
én a promiszkuitásra figyelhetek, a slágereknél, az rombol... tehát ne keverjük
össze az alkotót...
Miklós
...a személyes felelősséget
Deske
...a művet ne keverjük össze, az alkotóval
Miklós
...és a befogadóval
Deske
a befogadó és a mű között is van egy halálos szakadék... vagyis egy senki
földje. Van két ember és közte van a mű, van az alkotó és van a befogadó és
semmiféle logikai kapcsolat nincs az egyik és a másik elkárhozása között. Ezek
szerint nincsen olyan negatív kép, ami elkárhozásra késztet, akkor viszont olyan
sincs, ami üdvösségre késztet, mert akkor (nevetek) ottan a kegyelem dolgozik...
ez a befogadótól függ... akkor tehát a kép nem üdvözít. Egy esetleges eszköz a
jóra...
Miklós
...lehet...
Deske
persze. mert te megnézed ezt az X, jó képet, és NEKED nem működik. Pedig te
profi vagy, igaz? Tehát téged nem üdvözít! Téged nem visz előre. Semmi, nekem
nem működik például...
Miklós
a Giotto...
Deske
igen, nekem nem. Na akkor így. hogy nincs negatív tartomány, de nincs pozitív
sem. Illetve látensen. Illetve... mit csinál... indukál...
Miklós
azt hiszem a te szavadat mondom: elmozdít valahonnan a mű. Valahonnan valamerre.
Mozgás állapotába hoz, tehát alkalmat teremt arra, hogy történjen valami.
Deske
elmozdít, de a váltót én állítom be, hogy hova... Gurul az autó, de az autót én
adom, a kormányt a néző fogja, aki beül. A motort én adom...
Miklós
igen, beÜLHET az autóba...
Deske
én biztosítom a mozgást...
Miklós
kérdés, hogy tudja-e, hogy hol van a kilincs...
Deske
nagyon jó. mert akkor ez más hasonlat... nem, nem. mert egy nagyon rossz művel
is messzire elmehet, ha ő olyan, tökéletes...
Miklós
hogyne
Deske
akkor a kép egy lehetőség. egy lehetőség a lelki elmozdulásra...
Miklós
egy mondatot azért itt el kellene mondani. Tudniillik itt valamiféle iszonyú
demokratizmusba kezdünk alámerülni. Hogy egy JÓ mű statisztikusan sokkal nagyobb
lehetőséget ad az elmozdulásra, mint egy gyenge. Sokkal kisebb a sansz,
statisztikailag...
Deske
kivéve ha... nem hat. Mert a spulnis kismacska a paraszti réteg körében az
jobban működik, mint a Pierro Della Francesca, statisztikailag. Tehát az ott az
elmozdulást jobban biztosítja.
Miklós
itt szoktunk megállni, és azt mondani, hogy itt nem érdemem továbbmenni...
Deske
na de hogy ez a demokratizmus bizonyos fokig mégiscsak helyénvaló
Miklós
kedvem szerint való, de...
Deske
nem etikus, valószínűleg, mert ne mossuk össze az értékeket, annak ellenére,
hogy a meglévő érték az egy viszonylag objektív dolog. A hatást válasszuk szét.
Miklós
szögezzük le, végül is azzal foglalkozni NEM feladatunk
Deske
itt vannak statisztikai igazságok, vannak műveltségi kötöttségekből adódó...
Miklós
itt nyugodtan lehet végül is támaszkodni a statisztikára...
Deske
én is szeretem, de hát tudod, abban a pillanatban hogy átmegyünk Bulgáriába...
tudod. Ott el tudom képzelni, hogy a nyugat-európai finom lazúrok egyszerűen nem
hatnak, Albániában...
Miklós
tudod, hogy mi van. Amiről beszéltünk. Hogy azért mégiscsak a Lascouxi barlang
rajzai egy súlyos szellemi értékkel rendelkeznek számunkra is, statisztikusan.
és több milliárd ember számára, múltban és a jövőben. Többen mint a gombolyagos
kiscica valaha.
Deske
nem valószínű.
Miklós
persze, ha kiirtanál minden művet, és a gombolyagos kiscica maradna az
egyetlen, akkor ő nyer
Deske
valószínűnek tartom, hogy sokkal nagyobb hatóerő a világban a kiscica, mint a
Lascoux...
Miklós
a világot végül is nem a gombolyagos kiscicák...
Deske
...mozdították elő. Viszont nem is a nagy számok. Maradjunk annál, hogy van egy
elit. (nevetek) Tudniillik egy kiválasztott réteg, aki többet tud, kormányozni
Miklós
persze
Deske
na, akkor így van helye az antidemokratizmusnak.
Miklós
eszembe jut, mostanában nagyon gyakran használom, lehet hogy már valahol le is
írtam, nem hiszem hogy igaz, de olyan jó, és nekem hasonlatnak működik. a
Bereményi mondta, hogy most Brezsnyev halála előtt a szovjet politikában, várják
Brezsnyev halálát. Mindenkit áthelyeznek, az egész struktúra mozog. Hogy a halál
pillanatában ne egy rideg struktúra fogadja, hanem hogy aki mozogni akar,
azoknak mozgásterük legyen.
Deske
jaj de jó
Miklós
ez jut eszembe a te autós hasonlatodról. hogy én ezt a hasonlatot nagyon
szeretem, hogy a mű végül is mozgat
Deske
nem emlékszem erre a képemre, hogy a mű mozgat, hogy ezt én találtam volna ki,
de nagyon jó
Miklós
az elmozdít - szó az nekem nagyon megült a fülembe... hogy elmozdít,
lehetőséget ad a jóra
Deske
jó! És mégiscsak inkább a jóra! hogy van ez? Ezért fontos dolog a művészet.
mégiscsak inkább a jóra! Ez a művészetnek az egyik dolga!
Miklós
mégiscsak inkább a jóra. szeretném azt a szót kikerülni, hogy statisztika,
szóval azért, mert van egyfajta kiválasztódása a műveknek... az emberiség közös
lelkiismerete... hogy mondjam? van nekünk egy közös etikai mérőkészülékünk, ami
kiválasztja az értékeket, és pusztán animális, önvédelmi szempontból a jó felé
mozdítókat választja ki...
Deske
a művészet ívfény, egy pillanat megvilágosodás, az Abszolutuum felé. Lényegében így hat,
töredékesen még a rossz mű is. Ezért jött létre, és ezért fogyasztják és így
fogyasztják. Akkor kész. akkor vannak kivételek, meg van ez meg az, az a reszli, a
hiba, töredék...
nem érdekes...
Miklós
te, én ezt alternatívaként használom, mostantól kezdve, ezt a mozgásba hozást,
hogy a magasabb rendű énem felé mozdít. Ezt az ívfényt nem tudom, ez túl szép
nekem.
Deske
statikus, azt mondom, csak megmutatja a szépet, az Isten lábát egy pillanatra
Miklós
de bemozdít
Deske
is
Miklós
elmozdít, is, amennyiben, persze
Deske
LEHETŐSÉGET ad az elmozdulásra, egy indíték az elmozdulásra
Miklós
az elmozdulás pedig egy lehetőség a jó felé. kész
Deske
"kikap" (=kikapcsolni, felvétel kész)
Miklós
avval kéne kiegészíteni, hogy azért mégiscsak irányit, szóval nem akármerre
lehet elindulni
Deske
hogy nem összevissza. igen, ezt bele kellene építeni a hasonlatba. Hogy a világ
körülöttem 360 fokban van, és ebből 5 fokról szól a mű, mondom én mindig.
Miklós
maximum
Deske
várj csak, hogy az autó azért be van állítva valamilyen irányba
Miklós
a kormány pedig nem fordul 360 fokot
Deske
az autó valamilyen irányba van állítva, egy útra van rátéve. nem igazán szép a
hasonlat.
Kéne valami ilyen hasonlatot találnunk, mint a 83-as villamos és akkor életünk
végéig...
Miklós
olyan, mint a lendkerék, ami a 0-ról nem tud elindulni magától. ez fölpörgeti a
lendkereket.
Deske
mint a giroszkóp. tudod, az az irányt is tartja... ezt használják is
navigálásnál...
(itt elfogyott az elem ereje, végeszakad a felvétel)