dátum: 84.04.   fájl: c1432-1.htm     C. 1432 A

Tudhattam volna, hogy ma milyen nap vár rám

Kedves Mi

hiszen az előző nap úgy fejeződött be, hogy nem tus (hány s?) -oltam le. Már ez is. Meg viszonylag korán feküdtem le, csak volt egy olyan érzésem, hogy most lefekszem, és le is feküdtem. De hát értsd, nem elhatározásból, hogy akkor majd könnyen ébredek, vagy hogy helyes dolog idejében lefeküdni, tehát lefekszem. De nem is mondhatom, hogy túl fáradt lettem volna, szóval a megdöbbentő (így utólag visszatekintve), hogy csak úgy... Ilyenre nem is emlékszem az elmúlt években. Ha csak?! Hogy a szervezetem előre megérezte, hogy ezután az este után a mai nap fog elkezdődni. Talán ez lehetett.
Pedig ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Fölébredtem, s első gondolatom az volt, hogy pénzt vagy egy hónapig még nem várok, valamint, hogy a műcsarnoki kiállítás már megnyílt, tehát - semmit nem várok. S evvel visszaaludtam. Hogy értsd - iskolai szünet van - s így nem kell intellektuális rafináltságokkal Zsófit kikönyörögni az ágyból-. Az ég borús volt, mégis fölébredtem, másodszor is. Itt volt a hiba. Csak néztem nyitott szemmel befelé a lelkembe, kifelé a plafonra, és nem kezdtem el jógázni. Mintegy zuhanásszerűen. Futni se. Mosakodni se. A többnyire nem is igen emlékszem. Még Tojtojt átpelenkáztam, valami fotelben olvastam egy óra Ferencet. Most ez az írógép itt. Nem tudom mi lesz. Talán mégis építésznek kellett volna mennem. Vagy a Csomayt kellett volna elvennem. Vagy ha reggel legalább a körmömet levágom. És akkor itt ez a burkolt szemrehányásod is. Jó, jó, tudom. Hogy én csak hat papírt küldök. Tudod, milyen konfliktusokkal kell nekem ilyenkor megküzdeni? Nem tudod. Hogy én most itt őrizhetem hetekig a fennmaradó kurva papírokat. Hogyha három dimenziósok lennének, mekkora helyet foglalnának el itt nekem. Most meg beteszem őket a kedvenc papírjaim dossziéjába, már ez is. És még majd ki is kell venni?! Tényleg visszatartom őket zálogba, biztos el akarja lopni a Walkmannt. Na ez jó. De hát ez szeretetlenség. Na jó, odaadom a papírjaimat. Legalább hamar feljön. Ez meg zsarolás. Na már most mennyit küldjek. A végén én akadályozom majd a munkájában. De hát a kis Fiat, meg a spárga- és ha összegyűrődik, vagy bevág neki? Azt hogy fogja belekomponálni? Bár jól komponál. A spárgámat meg biztos nem küldi vissza. Bár tényleg jól komponál. Igaz a spárga nem is kell tulajdonképpen. De ha mégis pokrócba csavartam volna volna a papírokat, az kéne! És hogy fog ez hazafelé egy ezüst kisautóba (ha) beférni. Elég lesz neki 8 papír. Aztán még kivettem kettőt. De azt már csak úgy szemre.
Hát... te csak dolgozol. Helyettem is... Meg ez a rádióelőadás is. Azt mondja - ma délelőtt - hogy a rendszeres testmozgás meg a jóga nélkül... így aztán persze most lementem futni. megnéztem az órámat, de nem jegyeztem meg az időt. Ugyanis ha végig futok, az 19 perc, ha a zebráig, az 14. Tudtam, hogy csak a zebráig fogom bírni, de azért végigfutottam (a falig). Volt közben egy szerencsés piros lámpás 10 sec pihenőm. Közben csak a villamosból bámulók kedvéért meggyőződés nélkül emelgettem a lábamat helyben, mint aki nagyon igyekszik. Nem látszott rajtam, hogy e levél első mondatát keresgélem.
84.4.2.

                            ölel: Deske